A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Horváth János: Rippl-Rónai József, mint Munkácsy tanítvány. Egy Rippl-Rónai által festett Munkácsy kép

306

HORVÁTH JÁNOS

mények, amelyek segítségével elkezdődhetett a kettejük, Munkácsy és a tanítvány Rippl által született képek beazonosítása.8

A jelen tanulmányban rámutatunk egy olyan Magyarországon található Munkácsy képre, amelyet véleményünk szerint Rippl-Rónai festett. A mű szerepelt a kaposvári Munkácsy kiállításon.

Rippl-Rónai József első párizsi éveit 1887-től 1889- ig Munkácsy Mihály segédjeként töltötte. A tanulóévek azon szakaszáról van szó, amikor kereste, de még nem találta meg önálló festői gondolkodás- és látásmódját. Festményeit a Mester stílusában készítette.

Munkácsy a Müncheni Akadémiáról Párizsba érkezett, s nála tiszteletét tevő, fiatal Rippl-t, látva annak tanácstalan helyzetét, azonnal felvette segédjének. Nem tanította, hanem a kész képeit másoltatta újra, redukál- tatta kisebb méretűre, amint azt a műkereskedő megrendelte. A segéd elvégezte a munka nagyját. Született egy gyenge másolat. Munkácsy belejavított, majd szignálta. Két évig tanulságos, azután terhes lett Ripplnek a sok másolás. A feltámadt az önérzete, az öntudata: az epigonizmus ellen lázadt. A jó megélhetés ellenére saját művészetet akart. Elszánt hivatástudattal kezdett hozzá abban a Párizsban, ahol a művészet állandó forrongásban volt.

Rippl-Rónai József Emlékezései. A nagy pártfogó

(részletek)

Rippl-Rónai József az „Emlékezései”-ben nagyon sokat és szépen ír mesteréről, akinek majdnem epi- gonja lett.

„Ebben az időben Munkácsy befolyása alatt álltam- stipendium nélkül. Pedig a fiatal festők közt szinte „híres” Munkácsy-tanítvány voltam. Sőt talán ez alapította meg későbbre is jó híremet. Mert ennek alapján hittek tehetségemben. Pedig mondhatom, oly tehetségtelennek nem éreztem magamat, sem azelőtt, sem azután, mint éppen akkor. Szinte azt mondhatnám, hogy semmit sem tudtam. Önállóságról, ízlésről pedig egyáltalán szó sem lehetett. Már-már megbicsaklott hitem, hogy festő lesz belőlem. A francia festők közül akkor még csak olyanokat ismertem, akiket később minél inkább elfelejteni igyekeztem. Gilbert, M. Capy, Duvergé s más oly festőket, akik mindig a nagy Szalon számára festettek és medáliákat hajszoltak s akik bizonyos mediokris fokon kivétel nélkül mind megrekedtek. A Rue Aumont- Thieville-i műtermemből kerültek ki legrettenetesebb, legművészietlenebb festményeim. De hát nem tehettem róla, fejemet nem tudtam használni, Munkácsyéval dolgoztam. Régibb rajztudásomat is, melyet Münchenben dicsértek, majdnem elfelejtettem. Csak a hírem volt jó, mondom, mint Munkácsy - tanítványé s ez még a műkereskedőket is megtévesztette. Jó árakat fizettek- időnként s igaz, ritkán - egyes képeimért s még máig

8 Horváth János: Rippl-Rónai. Tóth Könyv Kiadó Debrecen. 2006. 23 - 24 I. Továbbá Horváth János: Rippl-Rónai ismeretlen művei. In. Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C (2006) Kaposvár, 2007. 109 - 128. Továbbá Horváth János: Rippl-Rónai 150'. Kaposvár, 2011.20-241.

Rippl Párizsban készült fényképe 1887.

is röstelem, (sic) hogy annyit mertem kérni értők. Később, mikor már tudatában voltam annak, hogy e képek rosszak voltak, csak abban találtam a pénzreváltásuk igazolását, hogy sokban megfeleltek az akkori cudar közízlésnek, melyet az amerikai gazdag hentesek hoztak Európába s amelytől még ma is sírnunk kellene. Még a Munkácsy - féle hatezer frankos díjért is ezekkel a rossznál - rosszabb képekkel pályáztam. Nem kaptam meg, pedig nem mondhatnám, hogy a mester túlságosan szerencsés volt a díjak odaítélésében, amit különben Chaplin - nel, az akkor híres festővel szokott elintézni. Nem igen beszélt erről, nem volt büszke a nyertesekre s ezt végül meg is vallotta. De hála az égnek, most azt kell hinnem, hogy így volt ez jól. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tovább töprengtem, megváltoztam: újra tudtam a magam szemével látni, rajzolni, a magam fejével gondolkodni s végre a magam módja szerint festeni is.

De ne siessünk olyan nagyon !

Talán itt volna helyén, hogy Munkácsynak, ennek a történelmi jelentőségű nagy művésznek emberi mivoltáról egy csomó jellemző dolgot elmondjak. De akkor mélyebben kellene belenyúlnom még élő embereknek vele való vonatkozásaiba. Mivel azonban már elkezdtem az anekdotázást, feljegyzek néhány adatot Munkácsy jószívűségéről.

Irántam való jóindulata és segítő szándéka már bemutatkozásom napján megnyilatkozott. Hangsúlyozom, mégegyszer, hogy művésznek is legkeresettebb és leghíresebb s a társadalmi életben is rengeteg nagy úr volt akkor Munkácsy. Akárhány jónevű művésznek is vissza-