A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Lanszkiné Széles Gabriella: Életfordulók és közösen végzett munkák ételei és szokásai az 1940-es évektől napjainkig
ÉLETFORDULÓK ÉS KÖZÖSEN VÉGZETT MUNKÁK ÉTELEI ÉS SZOKÁSAI AZ 1940-ES ÉVEKTŐL NAPJAINKIG 269 A telepakolás előtt azonban a kosarat ki kellett bélelni illő módon. Ennek a kellékei voltak a hímes abroszok (14-17. ábra), a hímes előruhák (szalvéta szőttes anyagból), amelyek leterítési módjai a következők lehettek Göllében betűrték, valószínűleg mert nem attalai rojtos végű terítő volt használatos (20. ábra). Kisgyalánban ezt a képet nézve: „Mi nem tűrtük be, kilógott a rojtos terítő, háromszög alakban!’’28 Fonóban mutatva a képet, köztes választ kaptam: „se kitürve, se betürve, két-háromujjnyira betűrve csak a rojt lógott ki.”29 Batéban szintén az attalai szőtteseket használták. „Édesapám száz literes hordót töltött meg borral a takácsnak cserében a szőttekért.”30 Idézte fel emlékeit az egyik adatközlő. A vékaruha lehetett fehér, piros hímes (nem hímzett), szőtt. „A duplaveretes, aminek a színe, háta egyforma, a legszebb a takács szőttek közül.”31 „A legkedveltebbek az attalai sárga színű szőttesek voltak, amelyeket Mátra selyem fonallal hímeztek, kékkel, rózsaszínnel.”32 Attalai rokonság kapcsán, onnan idekerült lány férjhez jövetelével terjedt el a faluban és tettek rá szert többen is. Tért hódított a szokványosnak mondható piros-fehér színű ugyanolyan méretű szőttesek mellett. Bár az attalai kényesebb kelme annál, mert a finomabb Mátra fonal tisztításkor könnyebben sérülhet. A kosárterítő mérete 108x138 cm, plusz 5 cm-es a rojtok rajta. Ehhez tartozott egy tálcaterítő, amely 56x56 cm- es, rajta a rojtok szintén 5 cm-esek (15. ábra). Ennek a reggeli vivésben volt szerepe, mikor is a tálcát terítették (le-be) vele. Paszitos kendőt is kértek kölcsön időnként. Bár a szőttesek terén nincs ok panaszra, a régi paraszt családok leszármazottainak rakodó szekrény polcain szép számmal sorakoznak e remek térítők. Aki azonban nem akart kölcsönkérni, az vásárolt az adott paszita vivés alkalmára. „1954 nyarán a népi demokráciában 61 Ft-ért vásároltam Kaposváron a Népművészeti boltban erre a célra alkalmas tálcaterí- tőt.”33 (19. ábra) Ez a terítő már nem takács által szőtt. A kölcsönkérésre - jelen esetben - a leendő fiatal komaasszony önérzete miatt sem kerülhetett sor, mivel anyósa szájából elhangzott: „Hazulról kellett volt! hozni! Pó’gároknak van! Minden menyecskének van ilyen!” - ugyanis hozza a házhoz az újdonsült fiatalasszony a legkülönfélébb térítőkét. Ő azonban cseléd származása révén nem rendelkezett e térítőkkel. Ezt a fiatal menyecske idősebb testvérének elpanaszolta, mire sógora (testvére férje) csak annyit mondott: „Ne aggódj, neked is lesz.”34 Meg is vásároltak annak rendje és módja szerint mindent - mikor meghívták őket komának - a pa28 Sülé Dénesné (Sülé Etelka, 1938), szíves közlése. Kisgyalán Szabadság tér 10. 29 Szántó Imréné (Szabó Margit, 1929), szíves közlése. Fonó Petőfi u.40. 30 Kovács Ferencné (Császár Margit, 1925), szíves közlése. 31 Gyarmati Józsefné (Hartmann Mária, 1927-2009), szíves közlése. 32 Tóth Gyuláné (Fehér Aranka, 1937), szíves közlése. Kisgyalán Árpád u. 32. 33 Szabó Józsefné (Dezső Ilona, 1933), szíves közlése. Kisgyalán Kossuth u. 33. 34 Itt érzem előnyét helybéli mivoltomnak, mivel a szóban forgó sógort magam is ismertem, jó lelkűségére emlékszem. Hasonlóképp, más felelevenített személyekre, kikről a köztudat egy félmondatos utalása minden további magyarázat nélkül választ ad tetteikre, falun belül betöltött szerepükre. szitahordásban jártas család tanácsa szerint. „Ki adta a tippet, hogy mit kell vinni.”35 A kosár kölcsönben kapott volt, azonban a térítőn kívül e célra vásároltak leveses poharat, likőrös üveget is (18. ábra), és vettek tálcát is. Volt, aki az ét- vagy kávéskészletet kölcsönadta, vagy kérte. Négy-öt helyen is említették Kisgyalánban, hogy Györfi Lajosnénak (Szántó Rozália, 1926-2008) volt a legszebb porcelán étkészlete, ami igazán méltó a három napos paszitához. így eljutva hozzá, kértem, mutassa meg, mert hogy megvan neki, abban biztos voltam. Oda is vezetett a tálaló szekrényhez, ahol is a Herendi lepkés ét- és mokkás készletek találhatók. Hitetlenkedve álltam, azt kérdezve, hogy ezt kölcsön merték adni, kérni? „Hátha kérték, igen!” - válaszolta Rozika néni. A Györfi család képviselte a község gazdag paraszti rétegét a faluban. Tehetősebb mivoltuk ellenére ezt a készletet, a magasztos cél érdekében kölcsönadták olyan családnak is, akinek nem tellett rá. A kölcsönadás kérdésére Göllében már más választ kaptam ott ugyanis nem volt jellemző, se nem adtak, se nem kértek kölcsön. Az anyagi helyzet azt sem befolyásolta, hogy kit hívnak meg a menüsor kifőzéséhez. Ez a tisztség a faluban a legrátermettebbé lett. Ezt legtöbbször úgy viszonozták, hogy a paszitafőzésre felkérő személy cserében elment napszámba, a torták, sütemények, sültek elkészítéséért cserébe. A felkért személyek szívesen vállalták a sütést-főzést. Itt is Szántó Rozika néni neve hangzott el legtöbbször: „A Rózái értette végtelenül a torták kicifrálását, csinálását.” Ezek után nézzük, mi került ezekbe a porcelánokba és kik által. A megsárgult lapocskák hűen bizonyítják a szerepük fontosságát, ki mit tartozott visszavinni. .Azért írták fel nehogy valami kimaradjon.” Ennyi mindent nem is egyszerű észben tartani, főként, ha nem egyazon évben kerül sor - a komaasszonynak nem születik gyereke hamarosan - a tartozás lerovására. Továbbá jó látni félévszázad elmúltával is, hogy „ki tett magáért az ember, ha kellett”. Jól tükrözi, mennyi munka rejlik egy-egy ételsor elkészítése mögött. Talán több helyen is őrzik ezeket az eredeti menüsorokat. Ahol leírták, azt más családok is tudták: „Ergye a Bönci nénédhez, az leírta !”36 „Hát nem tudod „háj’szen" (hát hiszen) nálad volt a körösztanyám receptes füzete, annak a hátuljára van írva az Ottó paszitája!”37 * Nem is tudtam, hogy azt olvastam akkor. Tulajdonképpen nagynénémnek ez a mondata indított el, s vitt tovább a gyűjtésben. Ha van egy menüsor, akkor van több is. Fonóban, Batéban, Göllében, Mosdóson azonban nem sikerült menüsorra lelni, az elmondások szerint hasonló menüsorokat állítottak össze ott is. Esetenként csak egy naposat. A torták díszítésében, alakjában a fantáziát jobban el lehetett engedni, mint a levesek vagy húsok esetében. így a fatörzs, szív, baba, pörköltcukros 35 Szabó Józsefné (Dezső Ilona, 1933), szíves közlése. 36 Tóth Gyuláné (Fehér Aranka, 1937), szíves közlése. 37 Fehér Józsefné (Széles Mária, 1933-2009), szíves közlése, Kisgyalán Kossuth u.29.
