A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth Tünde: A Transzcendens megnyilvánulása: Kultusztárgyak Balatonőszöd-Temetői dűjő Boleráz/badeni településen
KULTUSZTÁRGYAK BALATONŐSZÖD-TEMETÖI DŰLŐ BOLERÁZ/BADENI TELEPÜLÉSEN 149- Znojmo (Morvaország): bolerázi kultúra (Makkay 1984, 66, fig. XXVIII/11,289 ), (18. kép 4).- Zwerndorf an der March (Au): négy pecsétlő, szórványleletek, bolerázi kerámiatöredékekkel (Leeb 1989; Kéninger et al. 2001,644.), (18. kép 9, 10).- Dikili Tash (Gr): francia ásatás, A szelvény, korabronzkor kezdete, badeni kultúra (Deshayes 1968, 1064, fig. 3; Makkay 1984, 19, ábra nélkül). A badeni kultúrából:- Szeghatom-Dióér: a pecsétlő kicsi, szabálytalan alakú, agyagból formázott, a pecsétlőfelületen a mintát be- böködött lyukacskák alkotják. A pecsétlőfelület átmérője 1,8 cm. A lelőhely a II.B fázisba sorolható (Makkay 1984, 56, fig. XXVIII/4 (241), a lelőhely közlése Ecsedy 1973 ), (18. kép 15). Apost-badeni Időszakból:- Némcice na Hanou (SI): a post-badeni Bosáca csoport lelőhelyéről (Pavelóik 1967, Makkay 1984, 40. Fig. XXVII/8, 171.), (18. kép 3).- Vucedol (Hr): 1990-ben tártak fel egy már rablott állapotú kettős vucedoli sírt, amelyben a nő és az idős felnőtt fején 1-1 pecsétlő került elő,62 ugyanitt egy arany pánt is napvilágot látott (Grammenos 2003,162). A Boleráz/Badeni kultúrák előtti, és azzal párhuzamos időszakba tartozó, hasonló formájú és díszítésű pecsétlők elterjedését vizsgálva Közép-Eu- rópában, az alábbiakra figyeltek fel: megjelennek Felső-Svábországban, a Pfyn/Altheim csoportban (Steeger See), Alsó-Ausztiában (Zwerndorf), Felső- Itáliában (Polera és Cornaggia Castiglioni barlangok, Cazzago Brabbia, Spilamberto - Bocca Quadrata- kultúra), valamint a Kárpát-medencében. A tárgytípus egy olyan nyomjelző-leletcsoport részét alkotja, amely azt a gyors innovációt jelzi, amely a Kr.e. 3700 körül az Alpok előterében a mocsári és vízparti/tóparti települések környezetében lejátszódott. E hihetetlenül gyors fejlődésnek (amelyet más szóval „badenizálódás”-nak is hívnak) több tényezője is volt: gazdasági és ipari, környezeti, társadalmi tényezők egyaránt. Főbb elemeit a fejlett állattartás (a kerék, kocsizás és igavonás feltalálása, eke-használat, a másodlagos állati produktumok felhasználása), az amfóra-alakú kerámia, bizonyos kerámiadíszítési stílusok (kannelúrázás, halszálka-motívum), gyapjú és len szövés-fonás, és a hozzá kapcsolódó kellékek (nehéz kónikus és bikónikus orsógombok) megjelenése jelenti. A fejlődés ütemét az új tárgy-típusok és alkalmazásuk gyors adaptációja jelzi (Köninger et al. 2001,641-669). Ehhez kapcsolódik a pecsétlők nagy területen, több kultúra területén megjelenő egységes megjelenése. A késő rézkori pecsétlők zöme a bolerázi kultúrába sorolható. A pecsétlők alakja és mintakincse alapján 3 alcsoportot körvonalazunk: az első csoport kerek pecsétlő-felülettel és virágszirom-szerű mintával (Nemcice na Hanou, Bajc-VIkanovo, Balatonlelle), a második téglalap alakú pecsétlő-felülettel, és cikkcakk- vonalakkal valamint beböködések kombinációjával (Znojmo - Pilismarót - Piliny, Balatonőszöd 2595. gödör, 62 Ez valójában két ún. „spulni" volt, pecsétlőként közölve, Id. Schmidt 1945, T. 48/11,13; vö.: Horváth 2008. Zwerndorf), a harmadik pedig gúla alakú, négyszögletes pecsétlő-felületen beböködésekkel (Balatonőszöd 2581. gödör, Zwerndorf, Zamárdi) rendelkezik. A második csoport egy variációjaként fogható fel a Vrbové-ról, Nitriánsky Hrádokról, és Balatonkeresztúrról előkerült pintadéra-sorozat, a harmadik csoport variánsa lehet a későbbi szeghalom-dióéri lelet (18. kép). A pecsétlő-mintakincs a kultúra kerámia-díszítő stílusában is előforduló kombinációkból áll, a csoportok leletei sokszor alig különböznek: a pilismaróti, pilinyi, és a zwerndorfi között például csak a kereten belüli be- böködés-pontok száma változik (3 ill. 4, keretben 3/4 váltással), a znojmoi és a zwerndorfi között pedig annyi a különbség, hogy a keret vonala szögletes, ill. lekerekített. A verbói, és a hozzá igen hasonló balatonkeresztúri motívuma kerek, a kisváradi pedig cikkcakk-vonalas, ugyanabban a formában. Ugyancsak közel áll egymáshoz a zamárdi és a balatonőszödi lelet. A töréseik és kopásnyomaik alapján, valamint a pecsétlők lenyomatainak hiánya miatt John Chapman azt a következtetést vonta le, hogy a bepecsételt leletek (tehát a pecsétlővel alkotott pozitív lenyomat-minták) szerves anyagra készültek, ezért nem maradtak ránk. Ilyen alapokat az emberi bőr (testfestés), és a kenyér/ tészta képezhetett J. Chapman szerint. A pecséttel megjelölt kenyér a megszentelt kenyér lehetett etnográfiai párhuzamok alapján.63 A régészeti megfigyelések szerint tehát a pecsétlők használatát a halotti szertartásokhoz, illetve termékenységi ünnepekhez köthetjük. Cseplák György szerint a kopásnyomok alapján a tárgyakkal oda-vissza irányú őrlőmozgást végeztek, miközben a pintaderát már a visszafordulás előtt megdöntötték. Ezért kopik le a peremük, és nem zárható ki, hogy a csorbulás a másik oldalon az erőteljesebb nyomásnak köszönhető. Az őrlendő anyag nem lehetett keményebb a tömör agyagból égetett pintadéránál, és mennyiségileg sem lehetett nagyon sok (CseplAk 1991, 257-258, XIX. T/5).64 Ugyanez a kopásnyom és defor- málódás mutatkozik a bolerázi pecsétlők többségén is, az erőteljes kenés-kopással, amely - a leletek állapota alapján - vörös festék őrlésével hozható kapcsolatba.65 63 Chapman 2001, 95, 98-99: Europäische Brotmuseum, Göttingen. Elsőként azonban: Gimbutas 1989, 15.4. chapter: Sacred bread. A bolgár pecsétlő-leletek lehetséges használatát, elterjedését régészeti és etnográfiai párhuzamok alapján Tanya Dzhanfezova gyűjtötte össze: Dzhanfezova 2005. Tanulmányában a rézkori leletekre vonatkozóan azt suggalja, hogy arany-leletekkel együtt fordulnak elő. E. Montagnary Kokelj a Trieszti Karszt-területen a pecsétlök elterjedését a potenciálisan só-készltés során használt rhyfa-edények elterjedésével hozza összefüggésbe: Montagnary Kokelj 2003. Ez utóbbi véleményhez csatlakozunk azzal, hogy a “spulni"-nak nevezett, több-funkciós tárgycsoportot többek között összefüggésbe hozzuk a só-készítéssel is: Horvath 2008. Ugyanebben a tanulmányunkban a “spulnik" pecsétlőként való használatához, társadalmi státuszt jelölő szerepéhez Id. Dzhanfezova 2003 tanulmányát! 64 Cseplák Gy. kulturális és tipológiai megállapításai nem voltak mérvadóak, a tárgyalt leletek pedig nem a DVK, hanem éppen a badeni kultúra részét képezik. A szóban forgó pecsétlő egy kétosztatú tál díszgombja - ettől függetlenül a pecsétlők kopásnyomaira, használatára vonatkozó észrevételei helyesek. 65 A balkáni pecsétlőkön látható festéknyomok érdekes módon csak a késői, rézkori leleteken figyelhetők meg: Dzhanfezova 2005, 319.
