A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth Tünde: A Transzcendens megnyilvánulása: Kultusztárgyak Balatonőszöd-Temetői dűjő Boleráz/badeni településen
150 HORVÁTH TÜNDE Az égeikumi pecsétlö-kövekről régóta feltételezik, hogy hatalmi szimbólumok lehettek. Sajnos a feltárási körülmények sokáig nem voltak eléggé pontosak ahhoz, hogy valódi bizonyítékokat szolgáltassanak. Phourni- Archanes (Kréta) temetője volt az, ahol a feltárási körülmények megengedtek bizonyos fokú következtetést. Összességében értékelve úgy tűnik, hogy a különböző leletek között a pecsétlők feltehetően presztizs-javak voltak, magas társadalmi méltóságú emberek birtokolták (pl. nemzetségfők, családfők), és talán, mint ennek a státusnak a szimbólumai, aktív szerepet játszottak ennek igazolásában, megerősítésében. Ezt a szerepüket megtarthatták tulajdonosaik halála után is (a palotakorszak előtti pecsétlők többsége temetkezésekből került elő). Ez azt jelenti, hogy bár a mindennapi életben használták őket, követték tulajdonosaikat vagy azok leszármazottait haláluk után, mutatva a társadalomban elfoglalt helyzetüket (elidegeníthetetlen javak). Az is tény azonban, hogy tulajdonosaik másodlagos újratemetésében is ugyanúgy szerepet játszhattak. Miután nem biztos, hogy a tholosz-ok olyan temetkezési helyek voltak, ahová egy egész közösség temetkezett, vagy csak egy exkluzív, kiváltságos elit, ezért a pecsétlő lehetett egy olyan tárgytípus is, amely megkülönböztette az egy helyre eltemetett embereket egymástól (Karytinos 1998, 78-86). Ismeretlen rendeltetésű töredékek- 2224. gödör, 52/28 szelvény, IIA-B-III. Baden? A gödörben 8 kg kerámiatöredéket tártunk fel, köztük kétosztatú tálak töredékeit. A 2224. gödör egy gödörkomplexumban fekszik a 2102. emberi csontvázat őrző gödörrel (vö.: Horváth 2004a). Anyaga: kerámiazúzalékkal soványított agyag, gondosan simított, vörös színűre égett. Felső részén elágazó, alsó részén oszlopszerű, téglalap átmetszetű lábakon álló agyagtárgy-töredék, lábakon álló, az elágazás-szerű törésnél kiszélesedő tárgyból. M.:100x47><85 mm (17. kép 1).- 2733. gödör, 41/17 szelvény, 1383. kultúrréteg alatt, badeni II.A átmeneti fázis. A gödörben 1 kg kerámiatöredéket tártunk fel, köztük egy emberi lábacskát formázó plasztika-töredéket, és egy különleges applikációval díszített kihajló peremtöredéket. A 2733. gödör a 1384. kultúrréteg, és az alatta feltárt objektumok közelében található, az egyikben egy állatplasztikával díszített amfora töredéke került elő. Anyaga: csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított agyag, belül gondosabban simított, kívül csak ujjal simított, utólagosan megégett. Üreges, felső részén elágazó, alsó részén oszlopszerű, téglalap átmetszetű lábakon álló agyagtárgy-töredék, lábakon álló, az elágazás-szerű törésnél kiszélesedő tárgyból. M.: 105x96 mm (17. kép 2). A leletek párhuzamát Stránska/Oldalfala-Mogyorósról ismerjük (késő badeni IV, B. Kovács 2003, 35. ábra/4. a-b). Sajnos a leletek annyira töredékes állapotúak, hogy teljes alakjuk és funkciójuk meghatározása kérdéses. Egyelőre két lehetőséget körvonalazunk. Az első változatban ülőalkalmatosság (bútor, trón?) lábaként határozzuk meg. A Boleráz/badeni kultúrákban egyelőre nem ismerünk ilyen tárgyakat. Vucedol-Gradac-on az 1. apszisos házból került elő egy miniatűr, négy lábon álló támlás székmodell (Schmidt 1945, 29. T/2). Az apszisos házat eredeti közlésében a badeni kultúrába, később a Kostolac kultúrába sorolták (NikoliC 1996, 381). A második lehetőség edény lábaként meghatározni a töredékeket. Olyan típusú edényt képzelünk el, amely Dél-Európában széles körben és idő-intervallumban, sokféle változatban elterjedt. Ezeket rhyton-ként, szenes-vödörként, só-edényként értelmezték eddig. Jellemzőjük a négy láb, a tetején elhelyezett karika alakú fül, és a nagy, mély testüreg. Elterjedésük Kr.e. 4800- 3500-ig, a Peloponészosztól a trieszti karsztig, Koszo- vótól az itáliai szárazföldig és a Lipári-szigetekig körvonalazható (Chapman 2000a, 65-68). A balatonőszödi töredékek egymáshoz hasonlóak méretben és kialakításban. Formailag azonos töredékek több lelőhelyről is ismertek (PeriC 1996, Abb. 7/b-c, Abb. 8/f, k, I, m, stb.). Eddig nem került elő sem a bolerázi, sem a badeni kultúrában ilyen típusú ép edény. Összefoglalás Tanulmányunkban a nagy kiterjedésű (100.000 m2) és hosszú életű (IB-III/IV elejéig fázisok, 4680 ±45 - 3870 ±50 BP: 810 év) bolerázi/badeni település, Balatonőszöd-Temetői dűlő kultikusnak vélt tárgy-típusait mutattuk be (antropomorf kisplasztikák, épület- modellek, pecsétlők), a környezetükben feltárt további leletek és jelenségek bevonásával próbálva értelmezni egykori szerepüket. A kultikus tárgyak zárt objektumban vagy kultúr- rétegben, tipológiailag és finomkronológiailag meghatározható környezetben láttak napvilágot. Az objektumok környezetében feltárt véres (emberi és állati) áldozati gödrök közelsége azt mutatja, hogy a használt kultikus tárgy-típusok olyan szertartásokhoz kötődtek, amelyeket véres áldozatok bemutatása kísért. A kultikus tárgyak már nem elsődleges rendeltetésű helyükön, hanem használatukból kivonva, szakrális erejüktől megfosztva, törött állapotban, hulladékként kerültek elő. A különböző tárgyak (antropomorf kisplasztikák, épület-modellek, pecsétlők) esetleges, egyidejű használata egymással is összefüggést mutat. Bár a balatonőszödi kultikus tárgyak eltérő háttérrel, nem természetes, hanem erőszakos halállal halt egyedek (áldozatok) temetkezéseinek közelében láttak napvilágot, mégis - hasonlóan a szabályos temetkezésekben előforduló kultikus tárgytípusokkal, mint pl. pecsétlők, idolok - ezek a tárgyak is a halottkultusz/ős- kultusz intézményét szolgálták a településeken belül. A legtöbb vallástörténeti munka hangsúlyozza, hogy a vallás - annak bármilyen formája - rendezett, ám logikája eltér a hétköznapoktól, és sajátságos, csak rá jellemző formát mutat. Az áldozati helyszínek és az azok
