A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Bondár Mária: Újabb káső rézkori kocsimodell a Kárpát-medencéből
98 BONDÁR MÁRIA A négykerekű szekér felfedezésének időpontjával, első megjelenési helyének meghatározásával, szélesebb körű elterjedésével, az egykori életben betöltött szerepével, jelentőségével könyvek és tanulmányok sora foglalkozott már. Míg a 20. század második felében inkább a kultikus vonatkozások és az elterjedés topográfiája foglalkoztatta a kutatókat, napjainkban a kocsi-kereskedelem-állattartás-gazdasági változások vizsgálatára vannak kísérletek, amely témaköröket az utóbbi évtizedben több konferencián és tematikus kötetben is bemutatták a különböző szakterületek kutatói.3 Hangsúlyossá vált a „másodlagos termékek forradalma (Secondary Products Revolution)”4 kapcsán az állatok húsának, tejének vagy bőrének és igavonó ereje többszöri felhasználhatóságának felismerése, és olvashatjuk ennek az elméletnek a kritikáját is.5 A kocsikutatás napjainkban a nyelvészet és az indoeurópai eredetkérdésben is fontos tényezővé vált.6 Az elmúlt évtizedekben számos kérdésre igyekezett választ találni a kutatás. A különböző szekérábrázolások, a valós kocsimaradványok előkerülése és a leletek radiocarbon keltezése napjainkra jelentősen módosította a korábbi kronológiát, s újabb problémákat vetett fel. Máig nem eldöntött, hogy egy centrumból terjedtek-e el a kocsik vagy a poligenetikus fejlődés a valószínűbb. Nyitott kérdés még az is, hogy a Közel-Keletről vagy a Pontus-vidékről került-e Európába e jelentős innováció, a négykerekű nehézszekér, avagy éppen fordítva, Európából terjedt dél felé a nyersanyag-kereskedelemmel és az állatok másodlagos hasznosításával is összefüggésbe hozható jármű. A szekér széleskörű elterjedését egyre inkább a gazdasági élet által kikényszerített innovációnak tartja a legújabb kutatás, amely csak ott honosodott meg, ahol erre megvolt a társadalmi-gazdasági igény.7 Míg a Kr. e. 4. évezredben a kocsi még valószínűleg presztízstárgy vagy kultikus kellék volt, a 3. évezred közepétől már a közel-keleti urbanizációval összefüggésbe hozható, a kereskedelemben nélkülözhetetlen szállítóeszközként funkcionált. A tömör kerekű nehézszekerek előfordulása alapján három, közel egykorú nagy centrum rajzolódik ki a térképen: a Közel-Kelet, az eurázsiai sztyeppe-vidék valamint Európa középső része, elsősorban a Kárpát-medence. A kocsival összefüggésbe hozható egyéb bizonyítékok egészen az Északi-tengerig vezetnek és időben ma már korábbra helyezik a kerék és kocsi ismeretét. Ma már a neolitikum végétől egyre több jól keltezhető adat (tömör fakerekek, fatengelyek, kerékvágásnyomok, fából készített kocsiút maradványok stb.) bizonyítja, hogy a kétvagy négykerekű szekér már Kr. e. 4. évezred közepétől ismert volt Európa nagy részén. 3 Sherratt 1983, Achse, Rad und Wagen 1986, Greenfield et al. 1988, Woytowich 1995, Anthony-Vinogradov 1995, Sherratt 2003, Wegzeiten 2004, Rad und Wagen 2004, Premiers chariots, premiers araires 2006, Rahmstorf 2006, Between the Aegean and Baltic Seas 2007, Anthony 2007, Primas 2007, Bakels 2009. 4 Sherratt 1983, Greenfield et al. 1988, Duerr 2007. 5 összefoglaló áttekintés a témáról: Vosteen 1996. 6 Anthony 1990, Anthony 1995, Raulwing 2000, Anthony 2007, Kuz’mina 2007. 7 Rahmstorf 2006, 76, Ruoff2006, 139-140. A kocsi korai ismerete Európában több adattal is bizonyítható. Az ikonográfiái adatok (sziklarajzokon megjelenített kerekes járművek Svájc, Németország, Olaszország szikláin), a fakerekek (Dánia, Németország, Horvátország), a nemrégiben előkerült flintbeki (Németország) keréknyom, a hollandiai fatörzsekből kirakott útmaradvány, az agyagból készített kerék és kocsimodellek, a kocsik elé fogott állatok kisplasztikái egyértelművé teszik e fontos innováció széles körű európai elterjedését és korai meglétét ebben a térségben. A rézkori kerekek feldolgozása A. Dinunak köszönhető, aki közreadta a 4. évezrednél korábbi (Cucuteni, Gumelnita, Petresti) kultúrák kocsikerék leleteit Románia területéről.8 Dinu már ekkor bizonyítottnak látta, hogy a kerekes kocsi jóval korábbi, mint azt általában feltételezi a kutatás, véleménye azonban sokáig nem talált követőkre. A szíriai (Aruda) és törökországi (Arslantepe) miniatűr agyagkerekek 14C-es keltezése megerősítette Dinu véleményét, az említett kocsikerekek ugyanis a közismert bronocicei edényre karcolt kocsiábrázolással egykorúak, azaz korábbiak, mint az ismert agyag kocsimodellek.9 Az új adatokat közlő szerzői team a késő rézkorí Kárpát-medencéből is említ még néhány kocsikereket: Ózd-Kőaljatetőről Banner nyomán, valamint a cotofeni kultúrából Tebea lelőhelyről és több kocsikereket Vucedol-Várhegyről.10 2001- ben Ilon Gábor publikált egy, a kocsi ismeretének általánosan elfogadott időpontjánál korábbi, a késő lengyeli-Balaton-Lasinja kultúra telepén előkerült agyag kocsikerék töredéket Szombathelyről.11 2002- ben Lubljana környékén látott napvilágot egy fa kocsikerék és tengely maradványa. A leletek a Kr. e. 4. évezredből származnak, a Retz-Gajary és a badeni kultúra közötti időszakból, radiocarbon és dendrokronológiai keltezési eredményeik az előzetes beszámoló megjelenésekor még nem voltak meg,12 a kísérő kerámialeleteket tipokronológiai alapon A. Veluscek a badeni kultúra legelejére keltezte.13 2009-ben az Olzreuter Ried (Baden-Württemberg tart. Németo.) lelőhelyen végzett ásatásokon találtak négy fából készült keréktöredéket. A legnagyobb 58 cm átmérőjű volt. Ezek a kerekek a kétkerekű, A formájú szénaszállító eszközhöz tartozhattak. Az elsődleges dendrokronológiai eredmények alapján a fakerekek Kr. e. 2897-ből származnak. Az Alpoktól északra jelenleg ez a legkorább fakerék maradvány az ásatók szerint. A leletek között egy kis agyag kerék töredéke is előkerült, amely négykerekű, a Kárpát-medencéből ismert agyag kocsimodellre utal. A fakerekek keltezése jól illeszkedik a kocsimodellek keltezéséhez, amelyet a badeni kultúrához köt a kutatás.14 Az ásatáson előkerült agyag kerékmodell töredéke bizonyítja, hogy a valós kerekek mellett megformálták azok miniatűr mását is. 8 Dinu 1981. 9 Bakker et al. 1999, 781. 10 Bakker et al. 1999, 781. 11 Ilon 2001,476, 1.1., Ilon 2004, VI. t. 1. 12 VeluSCek 2002. 13 VeluSCek 2006, 44. 14 SCHLICHTHERLE 2010
