A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Domokos Tamás: Szórványadatok Szántód és környékének puhatestű (Mollusca) faunájához
SZÓRVÁNYADATOK SZÁNTÓD ÉS KÖRNYÉKÉNEK (SOMOGY MEGYE, YM 19, 29) PUHATESTÜ (MOLLUSCA) FAUNÁJÁHOZ 77 sánc D-re néző fás és bokros oldal, 2006. 09. 01.; • Zamárdi: Szamár-kő, K-felé futó löszárok, vegyes erdő, 2006. 09. 01. Unionidae Unió tumidus zelebori Zelebor, 1851 - • Szántód: Kisfaludy S. u., Balaton, uszadék,1976. 07. 11.; Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 11. 10. Anodonta anatina attenuata Held, 1836 - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 11. 10. Pseudanodonta complanata complanata (Rossmássler, 1835) - • Szántód, Rév, uszadék, 2000. 08.10. (Leg.: Domokos Erzsébet és Domokos Klára) Corbiculidae Corbicula fluminea (O. F. Müller,1774) - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, ~50 méterre a nádas szegélyétől, epőkia Unionidae teknőn, 2012. 07. 01. Ezt a kagylófajt a kézirat lezárása után gyűjtöttem. Tekintettel arra, hogy a dolgozatban citált irodalom (Héra és Varga 2001, Héra 2002, Uherkovich 2011) ezt a behurcolt fajt nem jelzi, az adat faunisztikai érdekessége miatt pótlólag közlöm. Sphaeriidae Pisidium amnicum (O. F. Müller, 1774) - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2007. 03. 26. Pisidium supinum A. Schmidt, 1850 - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2007. 03. 26. Pisidium sp. - • Szántód: Rév., uszadék,1978. 07.18.; Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 03. 21. Dressenidae Dreissena polymorpha polymorpha (Pallas, 1771) - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 11. 10., 2007. 03. 26. • Balatonföldvár: Balaton, mocsaras rész a Kőrös-p. befolyása közelében, 1976. 08. 28. A gyűjtőterületről előkerült 48 szárazföldi faj ökológiai megoszlása Lo2ek (1964) alapján: erdei 27.0 %, nyílt terület és sztyepp 27.0 %, mezofil és xerofil 27.0 %, nedvestérszíni 6.2%, mocsári 12.5%. Ha kiragadjuk a településeken belül fekvő 20 élőhely 25 faját, akkor a következő ökológiai spektrumot kapjuk: erdei 44.0%, nyílt terület és sztyepp 20%, mezofil és xerofil 24%, nedvestérszíni 4%, mocsári 8%. Az összehasonlítás eklatánsán mutatja, hogy az üdülőterületeken belül az erdei fajok aránya nő, a nedvestérszíni és mocsári fajok aránya némileg csökken. Az erdei fajok között domináns a mezofil és száraz/erdőssztyepp kategóriába sorolható fajok száma. Csupán a Merdigera obscura tekinthető „igazi” erdőlakónak. Ezért is meglepő e faj szántódi előfordulása a Kossuth L. utca 2. szám alatti telek sövénykerítésében. Diszkusszió, megjegyzés A fajlistából kitűnik, hogy gyűjtéseim során Szántód és környékéről 25 vízi, 48 szárazföldi csiga és 7 kagyló került elő. Az eddig ismertekhez (Pintér és Suara 2004) képest a területre nézve új fajok a következők: Borysthenia naticina, Pupilla triplicata, Vertigo angustior, Cochlodina laminata,Laciniaria plicata, Balea biplicata, Cecilioides acicula, Nesovitrea hammonis, Tandonia budapestensis, Umax maximus, Umax cinereoniger, Umax flavus, Deroceras agreste, Árion lusitanicus, Hygromia cinctella. A 15 újabb fajból csupán egyetlen a vízicsiga (Borysthenia naticina). A szárazföldi csigák közül a Pupilla triplicata, s Zebrina detrita detrita és a Helicopsis striata striata talált példányai, véleményem szerint, szubfosszilisek. Mivel ezek recens példányai a Balaton D-i oldalának más pontjáról előkerültek (Pintér és Suara 2004), feltételezhető ezek itteni recens előfordulása is (Domokos 1995). Nem került elő a Pintér és Suara 2004 kötetben jelzett, régi nomenklatúra szerint megnevezett, következő 16 faj: Lymnaea stagnalis, Pomatias elegáns (uszadék), Truncatellina claustralis,Succinea put- ris, Aegopinella púra, Oxychiius inopinatus, Euconulus fulvus, Perforatella incarnata,Unio crassus, Anodonta cygnaea, Sphaerium lacustre, Pisidium amnicum, Pisidium henslowanum, Pisidium moitessierianum, Pisidium nitidum, Pisidium subtruncatum. Jelentős a borsókagylók hiánya, annak ellenére, hogy több alkalommal is gyűjtöttem uszadékot. A közeli balatonszárszói Fekete-part malakofaunája jóval szegényesebb a szántódinál, csupán 49 fajjal bír, és szembetűnően jelentős a szárazföldi csigák hiánya (Domokos és KovAcs 1982). Szántód és környékén tapasztalt tekintélyesebb szárazföldi fauna (48 faj) abból adódik, hogy itt jelentősebb azon élőhelyek aránya, amelyek az ember által kialakított, és az általa működtetett élőhelyekről származnak. Ezzel összecseng az a tapasztalat is, hogy az újonnan előkerült 15 fajnak megközelítően a fele, a településen belül található élőhelyekről származik. Végezetül meg szeretném jegyezni, hogy a Szántód és környékéről előkerült 80 taxon Somogy megyéből kimutatottnak megközelítően a felét teszi ki (Héra és Varga 2001). Viviparus sp. A 15.7 mm magas és 14.4 mm széles szubfosszilia, amely véleményem szerint, a Viviparus contectus (Millet, 1813) alakkörbe tartozik. Mivel a Balatonban az utóbbi faj ma előfordul, ráadásul szántódi adatot is találunk az elterjedési kötetben (Pintér és Suara 2004), feltételezhető, hogy a Római u. és a 7-es út közötti egykori mocsár mára kipusztult lakójával van dolgunk. Az Új-Zélandon endemikus Potamopyrgus anti- podarum európai expanziója közel 125 éve vette kezdetét. Hazánkban 1977 augusztusában Szántódon, szeptemberében pedig Szárszón gyűjtötte először Nagy Gábor, illetve Domokos Tamás (Pintér 1978, Richnovszky és Pintér 1979). Öt év múlva Szárszón Domokos és KovAcs 1982 a Balaton kevésbé mozgatott homokos fenekén 50-100 ezer/m2 -es, a mocsarak vizét a Balatonba levezető árokban pedig 5 ezer/m2-es abundanciát állapított meg. A Balaton hullámverése által összemosott, kvázi tiszta Potamopyrgus „turzások”- ból dm3 számra lehetett az 1980-as években gyűjteni ezt a 4-5 mm magas és 2-3 mm széles kis hydrobiidát. Azóta elterjedt a Balatonban, a Dunában és a Zalában
