A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Domokos Tamás: Szórványadatok Szántód és környékének puhatestű (Mollusca) faunájához

SZÓRVÁNYADATOK SZÁNTÓD ÉS KÖRNYÉKÉNEK (SOMOGY MEGYE, YM 19, 29) PUHATESTÜ (MOLLUSCA) FAUNÁJÁHOZ 77 sánc D-re néző fás és bokros oldal, 2006. 09. 01.; • Zamárdi: Szamár-kő, K-felé futó löszárok, vegyes erdő, 2006. 09. 01. Unionidae Unió tumidus zelebori Zelebor, 1851 - • Szántód: Kisfaludy S. u., Balaton, uszadék,1976. 07. 11.; Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 11. 10. Anodonta anatina attenuata Held, 1836 - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 11. 10. Pseudanodonta complanata complanata (Rossmássler, 1835) - • Szántód, Rév, uszadék, 2000. 08.10. (Leg.: Do­mokos Erzsébet és Domokos Klára) Corbiculidae Corbicula fluminea (O. F. Müller,1774) - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, ~50 méterre a nádas szegé­lyétől, epőkia Unionidae teknőn, 2012. 07. 01. Ezt a kagylófajt a kézirat lezárása után gyűjtöttem. Tekintettel arra, hogy a dolgozatban citált irodalom (Héra és Varga 2001, Héra 2002, Uherkovich 2011) ezt a behurcolt fajt nem jelzi, az adat faunisztikai érdekessége miatt pótló­lag közlöm. Sphaeriidae Pisidium amnicum (O. F. Müller, 1774) - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2007. 03. 26. Pisidium supinum A. Schmidt, 1850 - • Szántód: Ju­hász Gy. u., Balaton, uszadék, 2007. 03. 26. Pisidium sp. - • Szántód: Rév., uszadék,1978. 07.18.; Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 03. 21. Dressenidae Dreissena polymorpha polymorpha (Pallas, 1771) - • Szántód: Juhász Gy. u., Balaton, uszadék, 2006. 11. 10., 2007. 03. 26. • Balatonföldvár: Balaton, mocsaras rész a Kőrös-p. befolyása közelében, 1976. 08. 28. A gyűjtőterületről előkerült 48 szárazföldi faj ökológi­ai megoszlása Lo2ek (1964) alapján: erdei 27.0 %, nyílt terület és sztyepp 27.0 %, mezofil és xerofil 27.0 %, nedvestérszíni 6.2%, mocsári 12.5%. Ha kiragadjuk a településeken belül fekvő 20 élőhely 25 faját, akkor a következő ökológiai spektrumot kapjuk: erdei 44.0%, nyílt terület és sztyepp 20%, mezofil és xerofil 24%, nedvestérszíni 4%, mocsári 8%. Az össze­hasonlítás eklatánsán mutatja, hogy az üdülőterülete­ken belül az erdei fajok aránya nő, a nedvestérszíni és mocsári fajok aránya némileg csökken. Az erdei fajok között domináns a mezofil és száraz/erdőssztyepp ka­tegóriába sorolható fajok száma. Csupán a Merdigera obscura tekinthető „igazi” erdőlakónak. Ezért is megle­pő e faj szántódi előfordulása a Kossuth L. utca 2. szám alatti telek sövénykerítésében. Diszkusszió, megjegyzés A fajlistából kitűnik, hogy gyűjtéseim során Szántód és környékéről 25 vízi, 48 szárazföldi csiga és 7 kagy­ló került elő. Az eddig ismertekhez (Pintér és Suara 2004) képest a területre nézve új fajok a következők: Borysthenia naticina, Pupilla triplicata, Vertigo angustior, Cochlodina laminata,Laciniaria plicata, Balea biplicata, Cecilioides acicula, Nesovitrea hammonis, Tandonia budapestensis, Umax maximus, Umax cinereoniger, Umax flavus, Deroceras agreste, Árion lusitanicus, Hygromia cinctella. A 15 újabb fajból csupán egyetlen a vízicsiga (Borysthenia naticina). A szárazföldi csigák közül a Pupilla triplicata, s Zebrina detrita detrita és a Helicopsis striata striata talált példányai, véleményem szerint, szubfosszilisek. Mivel ezek recens példányai a Balaton D-i oldalának más pontjáról előkerültek (Pintér és Suara 2004), feltételezhető ezek itteni recens előfordu­lása is (Domokos 1995). Nem került elő a Pintér és Suara 2004 kötetben jelzett, régi nomenklatúra szerint megne­vezett, következő 16 faj: Lymnaea stagnalis, Pomatias elegáns (uszadék), Truncatellina claustralis,Succinea put- ris, Aegopinella púra, Oxychiius inopinatus, Euconulus fulvus, Perforatella incarnata,Unio crassus, Anodonta cygnaea, Sphaerium lacustre, Pisidium amnicum, Pisidium henslowanum, Pisidium moitessierianum, Pisidium nitidum, Pisidium subtruncatum. Jelentős a bor­sókagylók hiánya, annak ellenére, hogy több alkalommal is gyűjtöttem uszadékot. A közeli balatonszárszói Fekete-part malakofaunája jóval szegényesebb a szántódinál, csupán 49 fajjal bír, és szembetűnően jelentős a szárazföldi csigák hiánya (Domokos és KovAcs 1982). Szántód és környékén ta­pasztalt tekintélyesebb szárazföldi fauna (48 faj) abból adódik, hogy itt jelentősebb azon élőhelyek aránya, amelyek az ember által kialakított, és az általa működ­tetett élőhelyekről származnak. Ezzel összecseng az a tapasztalat is, hogy az újonnan előkerült 15 fajnak megközelítően a fele, a településen belül található élő­helyekről származik. Végezetül meg szeretném jegyez­ni, hogy a Szántód és környékéről előkerült 80 taxon Somogy megyéből kimutatottnak megközelítően a felét teszi ki (Héra és Varga 2001). Viviparus sp. A 15.7 mm magas és 14.4 mm széles szubfosszilia, amely véleményem szerint, a Viviparus contectus (Millet, 1813) alakkörbe tartozik. Mivel a Ba­latonban az utóbbi faj ma előfordul, ráadásul szántódi adatot is találunk az elterjedési kötetben (Pintér és Suara 2004), feltételezhető, hogy a Római u. és a 7-es út közötti egykori mocsár mára kipusztult lakójával van dolgunk. Az Új-Zélandon endemikus Potamopyrgus anti- podarum európai expanziója közel 125 éve vette kez­detét. Hazánkban 1977 augusztusában Szántódon, szeptemberében pedig Szárszón gyűjtötte először Nagy Gábor, illetve Domokos Tamás (Pintér 1978, Richnovszky és Pintér 1979). Öt év múlva Szárszón Domokos és KovAcs 1982 a Balaton kevésbé mozgatott homokos fenekén 50-100 ezer/m2 -es, a mocsarak vi­zét a Balatonba levezető árokban pedig 5 ezer/m2-es abundanciát állapított meg. A Balaton hullámverése ál­tal összemosott, kvázi tiszta Potamopyrgus „turzások”- ból dm3 számra lehetett az 1980-as években gyűjteni ezt a 4-5 mm magas és 2-3 mm széles kis hydrobiidát. Azóta elterjedt a Balatonban, a Dunában és a Zalában

Next

/
Thumbnails
Contents