A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Knézy Judit: Céhes adatok a somogyi pék- és mézesbábos mesterekről az 1810-es évektől 1896-ig

CÉHES ADATOK A SOMOGYI PÉK- ÉS MÉZESBÁBOS MESTEREKRŐL

AZ 1810-ES ÉVEKTŐL 1869-IG

257

hogy az iparosok eljártak aratni, csépelni, de főként arra törekedtek, hogy legyen egy kis szőlőjük, ahol a konyhakerti növényeket is megtermelték. Az ügyesebbje lovat is szerzett, hogy ne szoruljon fuvarosok munkájára. A télre korlátozódó iparos munka a pékekre, bábsütőkre kevésbé vonatkozhatott, mert ugyan nekik is lehettek kampány időszakaik, de kisebb kihagyásokkal legtöbbjüknek nagyjából egész éven át akadhatott munkájuk.60 Ekkor még ide tartozott a szigetvári járás is. Feltűntették az egyes helységek lakóinak számát, az iparosok és kereskedők együttes számát, a nevüket, szakmájukat is. Megtudjuk, hogy egy-egy helységben név szerint és mesterségük szerint milyen iparosok, kereskedők és magánzók éltek. Egyes járásokban az adózásuk mértékét is feltűntették. Az igali járás egy részében jelezték csak a legények számát egy- egy legény Szil két pékénél és bábsütőjénél, más járásban nem. Általában a sütő nevet tüntették fel öt esetben péket. Itt ekkor zsemle és fehérkenyér készítőt jelentett a pék. A pékek, sütők nagyobbrészt német, bajor esetleg cseh, morva nevűek, alig akad köztük magyar nevű.

Az 1829-68 közötti időből a csurgói céhben dolgozók közül a szigetvári a Kölbl család tevékenysége lehetett folyamatos, 1840-1869 között több helyen ismertek a Hanslitsek, illetve Holicsek nevüek csehországi származással, köztük pékek és bábosok is előfordultak, mint Hanslitsek Mihály bábos 1852-ben és 1869-ben.

Észrevehető 1869-ben, hogy ahol több pék tevékenykedett, ott rendszerint gabona- vagy lisztkereskedők is laktak. Előfordult, hogy a pék egyben vegyeskereskedő is volt, Így Szilben és Nemesvíden. 310 helységet vettek számba, 291-ben voltak iparosok és kereskedők. Tanulmányomban a sütők vagy pékek, bábsütők adatait veszem számba kiegészítve a két cukrászról és a néhány gabona- és lisztkereskedőről szóló híradásokkal is. A 291 helységben mindössze 30 a sütők és 5 a pékek száma, bábos mestereké 15, cukrászoké 2. A legtöbb bábos Kaposváron tevékenykedett három is, Marcaliban, Szigetváron, Nagyatádon, Andocson61 kettő-kettő, Szülőkön, Nagyatádon, Csurgón, Nagybajomban, Somogyszilban 1 fő. Gabonakereskedésre 14-en specializálódtak, liszt árusításra mindössze 5-en. A jobbágyfelszabadítással az iparosok már nem voltak kötelesek a helyi uradalomtól vásárolni a lisztet, hanem vehettek kereskedőktől is. Pékek, sütők a városiasodó helyeken voltak többen (Szigetváron négy (két pék, két sütő), Kaposváron 3, Igaion, Nagyatádon, Tabon 2-2. Van több uradalmi központban is pékmester (Iharosberény, Berzence, Böhönye, Kéthely) és népesebb német falvakban (Szil), illetve egykori köznemesek által lakott helységekben (Nemesvid, Nemesdéd). Bábosok főként a nagyobb helységekben laktak, de két népesebb német faluban is (Szil, Szülők).

60 Récsei B. 2005. 78.

61 Andocson a helyi búcsú miatt kellett, hogy bábos mesterek legyenek, már 1807-ben összeírtak a céh mesterei között egy bábost Kupits Mátyást, (szerepel Kopits néven is a család) és egy „pékné"-t „Schmidt Mihálynő”-t, aki szintén a búcsúra is készíthetett kenyeret. 1848-ban a nemzetőrök között is volt egy Matizsnyi (valószínű Materényi) Ferenc 36 éves bábos, (SML Nemzetöri összeírások) 1869-ben Csík József és Materényi Ferenc működött itt. 1945-ben Petrás István, Dani Sándor (Csik leszármazott) és Ács István dolgozott itt. Csóti Cs.2002: 162-169.

Köztük már vannak horvát és magyar nevűek is. A gabona és lisztkereskedők a legforgalmasabb piaci, vásáros helyeken szerveződtek, főként Kaposváron,(5 gabona 1 lisztkereskedő) Nagyatádon (3 is), Szilban, (2 gabona, 2 lisztkereskedő), Tabon (2 gabonakereskedő), Gyalánban csak 1. Kaposvár a 20. század elején is a gabona és lisztkereskedelem legfontosabb központja volt.

A fenti összegezés nem tűntet fel vallást. A német nevűek között lehettek zsidók is, de nem nagy számban. Mindenesetre egy azonos korból való tabi összeírás, az egyik zsidók által leginkább lakott helységből mutatja, hogy a zsidók leginkább a szabómesterséget részesítették előnyben és főként a bőr kikészítésével és feldolgozásával kapcsolatos iparágakat, részben az építőipar ágait (üveges, bádogos) Tabon a pék és bábos nem volt zsidó,62 de ha nem is nagy számban, de másfelé előfordultak a pékek között is.

Az iparosok megbecsülésének számos jele lehetett. Pl. szívesen hívták meg őket keresztszülőknek, mint erre Benda Gyula Keszthely kapcsán éppen sütő- és bábosmestert hozott fel példának. Arról is írt, mint mások is, hogy a sikeresebb, tekintélyesebb iparosok a városi tanácsba is bekerültek.63 Az 1869-es összeírás kapcsán választottak egy 44 ún „kültagot”(24 kereskedőt, 20 iparost) számláló bizottságot az új kereskedelmi és iparkamara életbe léptetéséhez. A törvény értelmében mindössze 2 iparos, 2 kereskedő kellett erre a célra. így 44 tagnak nem lett funkciója. Számunkra érdekes, mert nyilvánvaló, hogy a legtekintélyesebbeket választották ki. Belekerült e csoportba Materényi Ferenc andocsi bábos, Nöthig József barcsi sütő, Günsberger Boldizsár nemesdédi pék is emelve szakmájuk hírnevét.

Az 1876-is iparos összeírás a pékek, bábosok és cukrászok számának jelentős emelkedését mutatja, ami a városiasodás és részben bizonyos ízlésváltozás jele.64 Nem tűntette fel név szerint az iparosokat, helységenként a segédszemélyzettel együtt. Csak az összesítést idézem, mely szerint „sütőipari vállalat” 66 működött a megyében, (1869-ben 34). A különbség lényegében csak 11, mert az 1869-es összeírás nem vette számba a segéd nélküli műhelyeket, ami 1876-ban 21 üzem.

Az 1869-es összeírás csak részben említi a segédeket (igali járás), jóllehet adózó csak az lehetett, akinek legalább 1 legénye volt. 1876-ban már feltűntették a segédszemélyzet számát, ez 92. Alkalmazottak nélkül 21 műhely működött, 1 segéddel 16, 2-vel 17, 3 segéddel 8, 4 segéddel 2, 5 segéddel 2 műhely dolgozott.

1876-ban mézesbábos 28 műhelyben dolgozott 28 fő segédszemélyzettel. 9 mester egyedül tevékenykedett, 9 műhelyben 1 segédet, 3 műhelyben 2 segédet, 3 műhelyben 3 segédet, 1 műhelyben 1 segédet alkalmaztak. Míg 1869-ben csak 13 műhelyt tartottak számon.

Cukrász, cukorsütemény készítő vállalkozást 8-at tartottak 1876-ban számon 16 segéddel, míg korábban 2 műhely volt a megyében.65

62 Csóti Cs. 2005: 31.

63 Benda Gy.-Király F. 1988. 36-41. 1833-ban Pachberger Fülöpöt és nejét 13 keresztelére hívták meg, Vlasik György bábost 7 vagy 8 keresztelőre.

64 A soproni....1876:. évből. 544-678.

65 i.m. 172-3.p.