A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Molnár István - Sipos Carmen: A Balatonlelle-Rádpusztai Árpád-kori telep
182 MOLNÁR ISTVÁN - SIPOS CARMEN a legfelső része hiányzott csak. A platni a nyesett felszín alatt 30-40 cm-re volt, nagyjából vízszintes. Egy centiméter vastagon keményre, szürkésbarnára, alatta vörösre égett. Bár sűrűn ki volt rakva kerámiákkal, a kerámiaréteg helyenként ritkás volt, a kemence szájánál hiányzott. Betöltése a platni felett erősen paticsos, fekete mocsári talaj. Leletanyaga: a platni felett több Árpád-kori kerámiatöredék volt. Ebből kiemelhető egy homokkal és kaviccsal sová- nyított, korongolt, vörös színű, külső felületén vörösesbarna, megvastagodó, szögletes, enyhén kihúzott cserépbogrács peremtöredék (13.10/5.2.1.). Szintén a platni felett volt több csigavonalas (13.10/5.2.2.) illetve díszítetlen oldal- és aljtöredék (13.10/5.2.3.), valamint kevés állatcsont. A kemence platni alatt nagy mennyiségű kerámiát találtunk, ezek nagy része két edényből származott, a maradékban több edény kisebb-nagyobb töredékei voltak (3-5. tábla). 65 darabból majdnem teljesen összeállítható volt - csak kis kiegészítésre szorult - egy apró kavicsos homokkal soványított, barna színű fazék. Pereme kihajló, egy bemélyített sávval kettéosztott, nyakán bekarcolt hullámvonallal díszített, ez alatt bekarcolt csigavonaldísz volt. A zömök edény peremátmérője 17,5 cm, fenékátmérője 13,5 cm, 19 cm magas (13.10/5.3.1.- 4 tábla, 12. tábla 4. kép). 60 töredék egy homokkal és kaviccsal soványított, téglavörös színű, kormos, bekarcolt csigavonaldíszes fazékhoz tartozott. Ennek pereme kihajló, csak kissé megvastagodó, ferdén levágott, fedő számára profilált. A nagyméretű fazék a vállánál a legszélesebb. Peremátmérője 20 cm, a fenékátmérő 13 cm (13.10/5.3.2.). Csillámos homokkal és kaviccsal soványított, szürkésfekete, kormos, kihajló, rádlimintából álló csigavonallal díszített nagyméretű fazekak töredékeit is megtaláltuk. Az egyik edénynek kissé megvastagodó, 19 cm átmérőjű peremet szerkeszthettünk ki. A rádlidisz már a perem alatt, a nyakon elkezdődik. (13.10/5.3.3.). A másik, hasonló díszű, nem vastagodó peremű edény peremátmérője 18 cm lehetett. (13.10/5.3.4.). A fentieken kívül is több peremtöredéket találtunk. Enyhén kihajló, egyenesen levágott, (13.10/5.3.9.) és fedő számára profilált peremű (13.10/5.3.7-8.) fazekak töredékei is voltak közöttük. Egy csillámos homokkal soványított, kormos felületű, vörösesbarna színű, kihajló, egyenesen levágott peremű fazék vállán ferdén beszurkált - úgynevezett körömbenyomkodásokból álló - sor fut körbe, alatta az oldalán bekarcolt, csigavonalas díszítés volt (13.10/5.3.6.). Aljtöredékek, díszítetlen (13.10/5.3.10-11.) és csigavonalas díszű oldaltöredékek (13.10/5.3.12-13.) is voltak a cseréprétegben. Külön kiemelést érdemel egy bordásnyakú edény töredéke. A csillámos homokkal és apró kaviccsal soványított, halvány szürkésbama edény nyakánál széles borda fut körbe, a pereme hiányzik. A felületén sekélyen bekarcolt, széles csigavonal-szerű díszítés fut körbe. (13.10/5.3.5.) Egy egyenes oldalú kőtárgy töredéke is volt a platni alatt (13.10/5.3.14.) 7. kemence A 16. objektum délnyugati végében volt. Nagyméretű, kb. 130 cm átmérőjű kemence. Cipó alakú kupolája viszonylag jól - kb. 30 cm magasan - megmaradt, kb. 5 cm vastagon volt vörösre égve. A platni a nyesett felszínen volt, kissé északkeletre, az előtérgödör felé lejtett. A platni kemény, jól kiégett, felül szürkésbarnára, alatta vörösre égett, kb. 7 cm vastag volt. Hőtartó rétegként kerámiát tettek alá. Felette erősen paticsos, omladékos, falmaradványos fekete betöltés volt. Leletanyaga: a platni felett kevés állatcsont, kő, őskori, római (13.10/7.5-7.) és Árpád-kori kerámia. (5-7. tábla). Utóbbiak között kihajló, egyenesen levágott (13.10/7.1.1.) és lekerekített végű (13.10/7.1.4.) peremtöredékek, hullámvonallal, alatta csigavonallal díszített (13.10/7.1.2.) és díszítetlen oldaltöredékek (13.10/7.1.3.) voltak. A platni sűrűn ki volt rakva kerámiával. Ebből több kiegészíthető edény került elő. Nagy mennyiségű töredékből kiegészíthető volt egy szürkésbarna színű, apró kaviccsal kevert, csillámos homokkal soványított, kihajló, egyenesen levágott peremű fazék. A vállán ferdén beszurkált sorral, alatta egész felületén futó csigavonallal díszített edény valamivel a válla alatt a legszélesebb, a magassága 24,6 cm, a peremátmérő 18,2 cm, fenékátmérő 13 cm. (13.10/7.2.22.- 6 tábla, 12. tábla 3. kép) Nagyobb mennyiségű - 55 db - töredék egy csillámos homokkal és apró kaviccsal soványított, szürkésbarna színű, helyenként kormos felületű, kihajló, kissé megvastagodó, duzzadt, ívelten levágott, fedő számára profilált peremű fazékból származik. Az edény vállán körömbenyomkodással, alatta bekarcolt, az alj felé szélesedő közű csigavonallal díszített, a peremátmérője 15,6 cm. (13.10/7.2.1.). A hőtartó rétegben több töredéke volt egy csillámos homokkal és kaviccsal soványított, szürkésbarna, helyenként kormos felületű, szélesen kihajló, külső oldalán kissé megvastagodó, egyenesen levágott peremű, egyenes aljú, rádlidíszes fazéknak. Az edény peremátmérője 17 cm, a talp átmérője 12 cm volt (13.10/7.2.2., 13.10/7.2.5.). Egy kihajló, ívelten levágott peremű fazék több töredéke is a platni alá lett szórva, a fazék peremátmérője 17 cm lehetett (13.10/7.2.3.). Szélesen kihajló, ívelt (13.10/7.2.9.) és csak kissé megvastagodó, egyenesen levágott peremtöredékek (13.10/7.2.8., 13.10/7.2.10-11.) voltak a hőtartó rétegben. Az egyik szélesen bekarcolt sűrű csigavonallal van díszítve (13.10/7.2.8.). Több peremtöredék a külső oldalán kissé vastagodik, kissé lefelé húzott, ívelten levágott (13.10/7.2.1213., 13.10/7.2.6-7.). Az egyik ilyen peremű, több darabból álló töredéken, az edény vállrészénél bekarcolt hullámvonaldísz található (13.10/7.2.6-7.) Több aljtördéket találtunk (13.10/7.2.14-16.). Három összetartozó töredékről megállapítható volt, hogy 10,5 cm-es talpátmérőjű fazékból származik. (13.10/7.2.4.). Díszítetlen és csigavonallal díszített oldaltöredékek (13.10/7.2.17-19.) valamint római tál és fazéktöredékek (13.10/7.2.20-21.) is voltak a hőtartó rétegbe tapasztva. 6. gödör A szelvény déli részében, a 4. épület és a 16. kemencebokor között, a 4. épület bejárati részétől északnyugatra volt. Sekély, ovális alakú, nagyobb objektum, fala meredek, az alja kissé egyenetlen volt. Nagyjából 280 cm átmérőjű, 30-40 cm mély. Sötétbarna faszenes, paticsos betöltése nehezen volt megfogható a mocsári talajban. (10. tábla) Leletanyag: 4 db csillámos homokkal és apró kaviccsal soványított, barna, kormos felületű, Árpád-kori kerámia töredék. Kettő fazék vállából (13.10/6.1.3-4.), egy másik az aljából (13.10/6.1.2.), származik. A gödör viszonylag kevés leletanyagának legjellemzőbb darabja egy kihajló, kissé megvastagodó, egyenesen levágott peremtöredék. Ez egy, a vállán körömbenyomkodással, alatta bekarcolt vonallal díszített, gömbölyű testű fazékból származik (13.10/6.1.1). Két állatcsont is volt az objektum betöltésében. 19. gödör A szelvény déli részén, a fekete „mocsári” talajban, az előző objektumoktól nagyjából 50 méterre északra volt. Ovális alakú, közepes méretű, sekély gödör, 175 cm átmérőjű, 20 cm mély, fala rézsűs, az alja ívelt volt. Betöltése sötétbarna, erősen paticsos, homokos, faszenes, a körülötte lévő „mocsári” altalajtól csak nehezen elkülöníthető. (10. tábla) Leletanyag: közepes mennyiségű kerámiatöredék (13.10/19.1.1-12.). A leletanyag legszebb részét egy csillámos és apró kavicsos homokkal soványított, sárgásvörös, helyenként kormos felületű cserépbogrács perem- és oldaltöredékei jelentik. A pereme kifelé vastagszik, csúcsán álló háromszög átmet- szetű, teteje vízszintes. Az egyik töredéknél épen megmaradt a felfüggesztésre szolgáló két lyukkal ellátott rész, a szemben lévő oldalán csak az egyik átfúrt lyuk látszódik. A lyuknál a perem ívelten megvastagszik. (13.10/19.1.1.). Az objektumban több fazéktöredék is volt. Kiemelhetünk közülük egy homokkal soványított, szürkésbarna színű, háromszög átmetszetű, fedő számára
