A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Horváth Tünde: A Transzcendens megnyilvánulása: Kultusztárgyak Balatonőszöd-Temetői dűjő Boleráz/badeni településen

KULTUSZTÁRGYAK BALATONŐSZÖD-TEMETŐI DŰLŐ

BOLERÁZ/BADENI TELEPÜLÉSEN

141

A rituális szertartásokon használt emberi figurák az őskor folyamán speciális földrajzi és időbeli elterjedést mutatnak. Megjelenésüket az európai agrárkultúrákban (feltehetően különböző gyökerű és ismeretlen célú) összetett levantei-anatóliai-balkáni vallási rendszerek hatásának tartják. Összefüggés mutatható ki a települések mérete, a populációk növekedése, valamint az ezzel járó társadalmi stressz-helyzetek gyakorisága, és az idolok használata között (Hansen 2001).

A késő rézkori „badeni" idolok kutatástörténetével, keltezési problémáival összefoglaló jellegűen az elmúlt évtizedben Bondár Mária (Bondár 1999; 1999-2000; 2002; 2006; 2008) és Kalicz Nándor (Kalicz 2002) foglalkozott hazánkban. A Cernavodá III. kultúra idoljairól Christina Enächescu írt (Enächescu 2004; 2007). Feltétlenül meg kell még említenünk Nikola Tasic (TasiC 1995) és Bohuslav Novotny összefoglaló munkáit (Novotny 1981).

A lapos idolok legelterjedtebb típusa az ún. fej nélküli idolok csoportja („mobile-head/Thessalian-typeamelyek mindig nőket ábrázolnak. Makkay János ezeknek az idoloknak a prototípusait Mezopotámia területéről származtatta, jelentős vallási tartalommal ruházva fel őket (Makkay 1962; 1963).12 Megjegyezte, hogy Európa területén nagy számban, egységes horizontban a késő neolitikumban jelennek meg (Dimini, Rachmani fázistól = Thessalian Final Neolithic).

Kalicz Nándor megjegyzi, hogy bár a Vinca kultúra korai szakaszától jelen vannak,13 közvetlen kapcsolatba csak a Rachmani középső és fiatalabb, Maliq lla, Suplevac-Bakamo-Gumno l-ll—Brnobuki csoportokból,14 valamint a Cernavodá III. és a badeni kultúrákban előkerült idolok hozhatók (Kalicz 1981, 236-240; 2002, 17, 20-21).

A Cernavodá III kultúra és a Boleráz/Baden, és a megelőző korszak közötti kapcsolatot az idolok terén leginkább a pelagoniai, Maliq II, és Suplevec lelőhelyeken feltárt idolok jelzik. Jól illeszkednek a Bubanj- Sálcuta figurák közé, de már kifejezetten rendelkeznek néhány, a későbbi badeni idolokra jellemző tulajdonsággal is (TasiC 1995, 120).

Hasonló típus a francia késői neolitikum (4400- 3500 BC) néhány fej nélküli női szobrocskája. Még a keresztszalag-szimbólum módosult ábrázolását is felfedezni véljük rajtuk, bár nem a mellkason kereszt12 A legkorábbi darab Arpatsciyah késő neolitikus-kalkolitikus rétegéből (Halat kultúra), a 6. évezred közepére datálható: Makkay 1962, 4. Néhány örmény, és egy kubani (Ul, 5. kurgán) idolon keresztül egy ázsiai terjedési útvonalat valószínűsít: uott, 14.

13 A badeni kultúra előtti leletek között különleges fontosságú a romániai Alsólupkó/Liubcova-Ornitán előkerült idol, amelyet a Vinéa kultúra C fázisára kelteznek (Kr.e. 4700-4500). Az idol mozdítható fejű, nyakán üreg mélyed be a cserélhető fej/fejek számára. Behajlított kezében arcmaszkot tart. Ez az egyetlen olyan ismert ábrázolás, amely a fej aktuális hiánya és a kézben tartott álarc, mint a fej helyettesítésére alkalmas eszköz közötti, még egyértelmű kapcsolatot jeleníti meg. A későbbi korokban és kultúrákban az idolok kezében már nem tűnik fel ez a kultikus tárgy, sőt, az idolok kezét sem ábrázolják: Luca 2001.

14 Ezek éppen egy fázissal idősebbek a badeni kultúránál, a középső rézkor végi Hunyadihalom és Furchenstich Kerámia kultúrájával egykorúak.

ben.15 16 Feltűnésük és kultikus jelentőségük hasonló lehet a gynaekomorf edényekéhez (vő.: Horváth 2010a) (12. kép).

A badeni kultúra tipikus antropomorf figurái nem terjedtek tovább a Kárpát-medence területénél (vő.: Bondár 2008, Fig. 3.), az ausztriai és morva (elsősorban bolerázi) részeken az állatfigurák dominálnak. Martin Furholt szerint ez a megosztottság is egy érv a „badeni kultúra" inkoherenciája mellett (Furholt 2008, 15).16

A balatonőszödi településről összesen 13 db idolt ismerünk, amelyekből egy térplasztika, egy talán férfit (esetleg hermafroditát), a többi pedig nőt ábrázoló, ún. lapos idol. 3 darabot a korai (Boleráz IB-C-II.A átmeneti fázisba), 2 darabot a II.A átmeneti fázisba, a többségét, 8 darabot pedig az idősebb klasszikus badeni (II.B-III.) fázisokba sorolunk.

A 1088. gödör leletéhez hasonló formájú és díszítésű - festés nélkül - a Tápé-Malajdokról előkerült idoltöredék (Banner 1956, 88, T. LVIII/12.), további párhuzamot találunk Vinca-Belo Brdo-ról (Kalicz 2002, 20, Abb. 21/1 a-b, 2a-b). A balatonőszödi leleten a háromszög alakú motívum az előlapon körbe karcolt az idol oldalpereméig, és a díszítés a hátlapon is megjelenik. Egyedi megoldás a karcolás mellett a festés együttes alkalmazása, mindkét oldalfelületen.17

Az 50/10 szelvényben előkerült töredék a 1088. gödörből előkerült idol-töredékhez hasonló, ám díszítése részben eltérő. Oldaléléin is díszített, és nem mutat festést, csak karcolást. Két Vinca-i lelet tűnik igen hasonlónak hozzá (Kalicz 2002, Abb. 21/1 a-b, 2a-b).

A 48/9-10 szelvényekből előkerült idol-töredék különlegessége, hogy a kettétört felső részen jól látható a mellkasba mélyített három egymás mellett futó, különböző átmérőjű és mélységű üreg, amelybe valaha a fejeket állították. Az erős, hangsúlyos vállon a mellkas felől keresztszalag van átvetve. Formai párhuzamai pl. Fonyód-Bézsenypuszta (Gallina 2004, 36, 3. kép), Aparhant (BondAr 1999, 2. kép, keresztszalag nélkül), Budapest-Káposztásmegyer (Endrődi 1987- 1988), Tököl (Kalicz 2002, Abb. 10/1, 4; Abb. 10/5; Abb. 11/4. - keresztszalag nélkül; Abb. 11/5. - hármas befúrással a nyakán), Zamárdi-Szamárkő (Kalicz 2002, Abb. 12, 13.), Vucedol (Kalicz 2002, Abb. 20, kettős keresztszalaggal).

A 1654. és 1988. gödrökben feltárt idoloknak az a különlegessége, hogy megvan a lábrészük: mindkettőn pici, előrehajló nyúlványként, jelzés-értékűen. A 1988. gödörből előkerült darabon a kötény-díszítés hasonló a 2596. gödörben talált lelethez. E leletek alapján feltételezhető, hogy a korai (IB, C bolerázi és II.A átmeneti fázisokban) darabokon a csípőrész lekerekített vonalú, míg a klasszikus badeni fázisokban szögletessé válik.

15 Hansen 2007, 310-313. Lelőhelyek: Noyen-sur-Seine, Abb.185.1, 2; Maizy, Taf. 528.1, 2; Clermont-Ferrand, Taf. 528.3; Méze, Taf. 528.4.

16 A legészakibb és egyben legnyugatibb lelőhely Brno-Líáen, a legkeletibb Slobozia, a legdélebbi Vinca és Brza Vrba (12. kép).

17 Festéssel díszített idolt Korek József Zamárdiból említ (Korek 1983,125). Leírása alapján megegyezik a Zamárdi-Szamárkő lelőhelyű idollal (pl. Kalicz 2002, Abb. 12-13), amely nem festett!