Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

76

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

48. ábra. Az Allotrichia pallicomis (Eaton, 1873) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); a nőstény potrohvégének részlete ugynezen nézetekből (d, e, f).

Fig. 48. Male terminal of Allotrichia pallicomis (Eaton, 1873) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view;

same views of females (d, e, f).

Tricholeiochiton nemzetség Tricholeiochiton fagesi (Guinard, 1879)

Leiochiton fagesi Guinard, 1879, Mém. Ac, Sei. Montpellier, Sect. Sei., 9 (2), p. 139-143.,

PI. 5, Figs. 1-15.

2,2 mm. Igen apró tegzes. A IX. szelvény oldalnézetben háromszög-alakú, a külső ivarlemez elcsökevényesedett. A phallus rövid rövid, vastag (Malicky 1983a: p. 58.).

Magyarországról a közelmúltban közölték először (Varga et al. 1998). Móra Arnold szóbeli közlése szerint igen nagy egyedszámban fordult elő Tiszafüred környékén (Hagymás-lapos), Gidó Zsolt (szóbeli közlés) pedig a Kis-Balatonban találta (Elteijedési térkép [42}). Minden egyes itt idézett adat lárvára vonatkozik, azonban az adatközlők szerint a lárva oly jellegzetes, hogy mással nem téveszthető össze. Imágóját nem gyűjtötték. Mi még nem gyűjtöttünk és nem vizsgáltunk hazai példányt.