Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
8. Tegzeseink veszélyeztetettsége – néhány természetvédelmi kérdés
298 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) 2. A szennyezés sokszor még a mederszabályozásnál is nagyobb kárt okoz a vízi rovarok körében. Erre klasszikus példa lehet a német iparvidékek hatása alatt álló Rajna, amelynek tegzesei a szennyezés következtében végletesen elszegényedtek (MALICKY 1980, 1981), a folyó hollandiai szakasza is igen fajszegény, tehát a folyó öntisztulása már nem mehet végbe a súlyos károsodás miatt (URK et al. 1989, Higler, Repko 1981, Higler, Tolkamp 1983). Kisebb mértékben, de hasonló módon mentek tönkre évtizedek vagy egy évszázad alatt egyes csehországi folyók (Novák 1989). Végeredményben csak 2-3 olyan faj van, amely a súlyos szennyezést elviseli, vagy kifejezetten ilyen vizekben él hatalmas mennyiségben (Hydropsyche contubernalis McL., Neureclipsis bimaculata L., Oecetis ochracea Curt.). Rossz példáért nem kell a szomszédba mennünk, hiszen szinte köztudott, hogy a Duna Budapestnél óriási szennyvízterhelést kap, amelyet még az alsó magyar szakaszon sem hever ki a folyó (Nógrádi, Uherkovich 1992b, 1999c). Ugyanígy elmondható ez a Tiszáról is, a kevés, szórványos felvétel az alsó folyószakaszon erre utal. A Dráva esetén sokkal kedvezőbb a helyzet, ugyanis a víztömeghez képest sehol sem kap olyan óriási szennyvíz-terhelést, mint a másik két nagy folyó. Magyarország helyzeténél fogva - minden jelentősebb vízfolyása "más országokból érkezik (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia) - kiszolgáltatott helyzetben van, azaz eleve szennyezett vizet kaphat. Szomszédaink környezetvédelmi illetve vízvédelmi politikája közvetlenül érint minket, természetesen mi ugyanúgy hatással vagyunk azokra a déli szomszédainkra, ahová átlépnek tőlünk a folyók (Horvátország, Jugoszlávia- Szerbia). A Duna viszonylag jó vízminőséggel ér hozzánk, azonban erősen szennyezetten távozik. A Tisza felső szakasza még viszonylag jó vízminőségű, de időről-időre váratlan és erős szennyezés-hullámok vonulnak le rajta (mint például a legutóbbi hírhedt cianid-, majd nehézfémion-szennyezés), a Szamos vagy a Sebes-Körös már eleve erőteljes szennyezéssel érkezik hozzánk, s a befogadót, a Tiszát ezek tovább szennyezik. 3. A folyóvizek élővilágának egyik nem elhanyagolható tényezője a vízierőműépítés. Különösen a síkvidéki erőmüvek esetén változnak meg drasztikusan a körülmények. (Bár csaknem biztos, hogy a Dráva ausztriai szakaszán, a mélyebb völgyekben felépült erőművek is negatív hatással voltak az élővilágra.) A tározótérben lelassul a víz áramlása, csökken oxigéntartalma, a szennyezések lebomlása ezáltal lassul, káros vízkémiai folyamatok indulhatnak meg. Mindenképpen háttérbe szorulnak a gyors folyást és természetes mederviszonyokat kívánó szervezetek, legyen szó akár halakról, akár tegzesekről. A Dráva esetén az újabb, tervezett erőmű (Novo Virje) éppen a folyó kevéssé szabályozott, rendkívül gazdag élővilágát érintené, s nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy kimondhassuk: megépülte után olyan negatív változások következnek majd be, amelyek hatalmas természeti értékeket pusztítanak el. 4. A kisebb vízfolyások - domb- és síkvidéki patakok - szabályozása ugyancsak széles körű, alig van „ősállapotú” síkvidéki vizfolyásunk. A „mérnöki” meder mellett súlyos teher e vizek mezőgazdasági eredetű szennyezése (műtrágya és növényvédőszer- bemosódások). Ilyen, zömében síkvidéken haladó, gyakorlatilag teljes egészében szabályozott patakot vizsgáltunk a Dél-Dunántúlon, ezekben egy időben meglepően sok tegzes-faj élt (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1988), azonban egy-két szennyezési hullám levonulása után az együttes hirtelen elszegényedett. Kifejezetten kultúrterületeken, ahol állandó szennyvíz, vegyszer és műtrágya hatásának vannak kitéve a vizek, csak kevés faj lehet gyakori, a vizsgálat hosszától függően persze távolabbról, véletlenszerűen
