Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

8. Tegzeseink veszélyeztetettsége – néhány természetvédelmi kérdés

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

299

odakerülő tegzesek is gyarapíthatják a kimutatott fajok számát (UHERKOVICH, NÓGRÁDI 1991). Hasonló kérdéskörrel sok szerző, többek között Tobias (1984) is foglalkozott.

5. Sok mocsár, láp száradt ki, többségük ugyancsak emberi beavatkozás hatására. A meglévők is egyre rosszabb állapotba kerülnek, mint azt több helyen magunk is megfigyeltük (Darány, Nagyberek: Nógrádi 1985b, NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1995b; Magyarszombatfa: UHERKOVICH, Nógrádi 1992). Másodlagos hatásként ehhez még az is hozzájárulhat, hogy a kiszáradt lápot a vadak szétdúlják, a mederben maradt növényi részeket (rizómákat stb.) és az iszapban túlélő állatokat kitúrják. A közvetlen pusztításon önmagában is a fauna elszegényedését okozhatja, ezen túl az eredeti állapot sem tud már visszaállni. (Vö. Darány, Nagyberek Tündérrózsás tava.)

6. A hegyi patakok többségét ugyan nem szabályozták, azonban itt is számos károsító tényező léphet fel. Többek között a vízadó rétegeket vagy a karsztvíz-medencét teheti tönkre a bányászat, máskor a tarra vágott erdőállomány okoz jelentős mikroklimatikus változást; s nem egy esetben a vadállomány kártétele is jelentős lehet a vízfolyások feldúlása miatt.

Erre az utóbbira példa lehet az endemikus és fokozottan védett Chaetopteryx schmidi mecsekensis Nógrádi egyik jelentős veszélyeztetettségi tényezője, a túlzott létszámú vaddisznó állomány, amely a nyári időszakokban az amúgy is megcsappant vízhozamú patakmedreket teszi tönkre túrásaival, s ha éppen nem fogyasztja el a tegzes lárvákat, akkor a biotópot számukra alkalmatlanná (lakhatatlanná) teszi. Megfi-gyeléseink szerint a mecseki állományok valóban pusztulóban vannak felfedezésük óta.