Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
3. Kutatástörténet
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 23 kibővített, ennél teljesebb összefoglalót Sipahiler és Malicky (1987) ad. Jelenleg is intenzív faunisztikai és állatföldrajzi kutatásokat végez Sipahiler, amelyet számos kisebb-nagyobb cikke fémjelez. Több országról (Svájc, Ukrajna, Moldávia, „törpeállamok”) csak elszórt információink vannak, összefoglalóról nincs tudomásunk. 3.3. Néhány gondolat az Európán kívüli földrészek Trichopteráinak jelenkori vizsgálatáról és ennek eredményeiről A témának még a vázlatos ismertetése is rendkívül terjedelmes lenne, hiszen több ezer kisebb-nagyobb cikk jelent meg az Európán kívüli kontinensek, szigetek tegzeseiről: fajleírások, revíziók, esetenként faunisztikai összefoglalók. Az utóbbi évtizedekben rendkívül mértékben felerősödtek a faunakutatások minden földrészen és cikkek tucatjai évente száz és száz, tudományra új fajt írnak le Dél- és Közép-Amerikából, Afrikából és kiváltképpen Délkelet-Ázsiából. A tisztán fajleírásokat tartalmazó cikkek mellett számos génusz-revízió is napvilágot lát, amelyek szintén rengeteg új fajt mutatnak be. Európán kívül valószínűleg az észak-amerikai kontinens tegzesei a legjobban ismertek. MORSE (1993) jegyzéke 1653 fajnevet sorol fel a kontinensről (Mexikót és Grönlandot is beleértve). A fajok száma az azóta eltelt időben is sokat gyarapodott. Kanada (WiGGlNS 1979: 546 faj) és az Egyesült Államok kutatottsága nem egyenletes, az óriási területen még sok fehér folt - s ennek megfelelően valószínűleg sok leíratlan faj - található. Résztanulmányok, egyes államokra (pl. Alaszka: Nimmo 1986a) illetve tartományokra (Nimmo 1986b, Nimmo, Wickstrom 1984) vonatkozó listák, egyes fajcsoportok és nemzetségek feldolgozása is megtörtént, emellett az egyes tegzesegyüttesek szerkezetével is többen foglalkoztak. Az Európán kívüli földrészek közül igen figyelemre méltó Ausztrália „Atlasza” (Neboiss 1986), .amelyet egy összefoglaló előzött meg (NEBOISS 1983). Tasmániáról önálló faunamü látott napvilágot (Neboiss 1977). A kontinens mellett különösen Új- Zéland kutatása szolgáltatott jó eredménnyel, ahonnét jelenleg 234 faj ismert (Ward 1999). Ezek mellett például az ausztráliai kontinenstől keletre elhelyezkedő szigetcsoportokon is folyt bizonyos kutatómunka (Ward, Schefter 2000). A közelmúltban jelent meg a Neotropikus régió (Dél- és Közép-Amerika) tegzeseinek összefoglaló jegyzéke (Flint et al. 1999), amely 2196 leírt, ma is élő fajt sorol fel. Ezt megelőzően számos kisebb-nagyobb munka látott napvilágot, amelyek vagy egy-egy nemzetség illetve család revíziójával foglalkoznak, vagy pedig egyes országok, területek addigi eredményeit foglalják össze. A fent idézett munka bőséges irodalomjegyzéke ezeket felsorolja, csak a példa kedvéért említsük meg Chile (Flint 1974a), Hispaniola (Flint, Perez-Gelabert 1999), Mexikó (Bueno-Soria, Flint 1978), Nicaragua (Maes, Flint 1988), Puerto Rico (Flint 1964), Surinam (Flint 1974b) vagy Trinidad és Tobago (Botosaneanu, Alkins-Koo 1993, Flint 1996) faunajegyzékeit. Valószínűleg még nagyon sok leíratlan faj él a régióban, amit az újabb eredmények is igazolni látszanak. Az ázsiai, s ezen belül is a délkelet-ázsiai fauna gazdagságát igen jól illusztrálja Malicky és Chantaramongkol thaiföldi munkássága. A korábban alig ismert Thaiföldről
