Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
3. Kutatástörténet
24 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) több száz új fajt írtak le az utóbbi másfél évtizedben, 1998-ra az ismert fajok száma 491- re emelkedett (MALICKY, CHANTARAMONGKOL 1999), azonban azóta is folyamatosan írják le az új fajokat (pl. Malicky, Chantaramongkol 2000, Malicky et al. 2000). Azonban még itt sem fejeződtek be a terepmunkák, s feltételezhetjük, hogy akár száz vagy több száz újabb faj is előkerülhet a következő évtizedben. Egy-egy génusz revíziója ugyancsak leíratlan fajok sokaságát eredményezte, például Indiából a Psychomyia nemzetség több tucatnyi faját írta le pusztán gyűjtemények revíziója alapján Schmid (1997). Az indiai szubkontinens jelenleg ismert fajainak jegyzékét összeállították (Higler 1992), innét összesen legalább 4000 faj előfordulása várható (Schmid 1984). Kína tegzeseit csak részleteiben ismerjük. Az utóbbi időben számos cikk jelent meg, az ország fajgazdagsága hihetetlenül nagy. Például J. C. Morse és társszerzői bizonyos génuszokkal foglalkoztak (Yang, Morse 1997, Li, Morse 1997a, 1997b, 1997c). Japán tegzeseinek kutatása napjainkban is nagy lendülettel folyik, a szigetország tegzeseinek jegyzéke részletekben lát napvilágot (pl. Ito et al. 1993, Nozaki et al. 1994). A délkelet-ázsiai szigetvilág gazdag és kevéssé ismert faunájáról megemlítjük Ulmer (1951) ma már klasszikusnak számító munkáját, vagy az újabbak közül Malicky (1998) egyik cikkét. Mint azt Malicky szóbeli közlése (2000) alapján tudjuk, készül Délkelet-Azsia „Atlasza”, hasonló elvek alapján, mint ahogy az európai vagy az ausztráliai-óceániai készült. A Palearktikumon belüli Kelet-Azsia (Távol-Kelet) tegzesiről nemrég jelent meg egy határozókönyv, amely 332 fajt mutat be részletes ábrákkal és határozókulcsokkal (Ler 1997). A Közel-Kelet tegzesei - amelynek áttekintését adja Malicky (1987) - általában meglehetősen hiányosan ismertek. Ez alól kivételt képez Törökország, ahonnét már 1987-ben is 231 fajt ismertek (Sipahiler, Malicky 1987). A levanti faunát Botosaneanu (1992) ismertette. Ezen kívül többek között Omán (Malicky 1989b), Irán és Afganisztán (MALICKY 1986a), Jemen (MALICKY 1999b) vagy Szaudi-Arábia (Malicky 1986b) faunájáról jelentek meg adatok. Afrika faunája kevéssé ismert, a kontinensről eddig nem jelent meg összefoglaló lista. A Trichoptera World Checklist 2001 végén mindössze 951 fajt ismertet az Afrotropikus Régióból. Résztanulmányok viszont innét is napvilágot láttak, például Ghana fauna-jegyzéke (KJ/ERANDSEN, Andersen 1997) és Tanzánia mikrotegzesei (Wells, Andersen 1995), vagy pedig korábban Scott (1970) illetve Kimmins (1962) taxonómiai munkája. A kontinens illetve a régió faunáját jól ismerők szerint fajokban viszonylag szegény terület.
