Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

115

81. ábra. Az Agrypnia varia (Fabricius, 1793) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (f).

Fig. 81. Male terminal of Agrypnia varia (Fabricius, 1793) latéra] (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (!) view.

Phryganea nemzetség

Phryganea bipunctata Retzius, 1783 C. de Geer Gen. Spec. Ins., p. 55

16-26 mm. A következő fajjal együtt a legnagyobb termetű európai és magyarországi faj. Teste vaskos. Elülső szárnya piszkos halványbama, két kisebb fehéres folttal. A hím felső iverlebenye nagyon megnyúlt, t.k. kör keresztmetszetű, vége jellemzően különbözik a következő fajétól: itt csaknem egyenes, kis, rövid sertékkel borított bunkóban végződik. Az alsó ivarlebeny rövidebb és szélesebb, mint az Agrypnia-faidkmX (82. ábra: a-c). A nőstény potrohvége zömökebb, a IX-X. szelvény csipkésen levágott végű csővé alakult (82. ábra: d-f). A Palearktikum északi részén általánosan elteijedt, délen ritkábbá válik.

Magyarországról kevés lelőhelyét ismeijük, azonban ezek az országban nem kötődnek bizonyos tájakhoz. Korábban az Alföld északi peremén volt gyakori (Tiszaeszlár), újabban a Szigetköz több pontján rendszeresen előfordul és nem ritka, ugyancsak több lelőhelye van a Balaton körül. (Elterjedési térkép [85]). Nálunk valószínűleg a jó oxigén ellátottságú, sűrű gyökerezőhínár-társulásokkal borított olyan mélyebb állóvizeket kedveli, amelyeknek bizonyos mértékű frissvíz-utánpótlása van. A Szigetközben az ártéri vízpótlás kilencvenes évek végén kialakított formája kifejezetten előnyös lehet számára, ugyanis a korábbi ágrendszer állandó vízutánpótlást kap.