Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

116

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

82. ábra. A Phryganea bipunctata Retzius, 1783 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (f).

Fig. 82. Male terminal of Phryganea bipunctata Retzius, 1783 lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (f) view.

Phryganea grandis Linnaeus, 1758

Syst. Nat. Ed. 10, p. 548. (Syn.: ochrida Mai.)

21-24 mm. Sötéten márványozott mintázata és hatalmas termete minden más hazai fajtól jól elkülöníti. Ivarszervi alkatában nagyon hasonlít az előző fajhoz, valamint a nálunk még meg nem talált rokonaihoz, s lehetséges, hogy taxonómiai helyzete a jövőben változni fog. Felső ivarlebenye nagyon megnyúlt, t.k. kör keresztmetszetű, vége hirtelen visszahajlik és egyenesen levágott, ezt a felületet rövid sörték borítják (83. ábra: a-c). A nőstény potroh- végének felső lemeze két háromszögben végződik. Ez alatt a IX-X. szelvényből álló csőszerű képlet van, széle nem csipkés, csak egy bemetszés van rajta (83. ábra: d-f). Nyugat-palearktikus faj, amelynek közeli rokonai a teljes Palearktikumban élnek.

A hazai populációkat további részletes és átfogó vizsgálatokig tekintsük a Ph. grandis fajhoz tartozóknak. Mintegy 150 ponton gyűjtötték eddig, de gyakorinak nem mondható, hiszen adabázisukban még 400 példányt sem tartunk nyilván. (Feltűnő termete miatt sokkal több példányát teszik el más rovarcsoportok gyűjtői, mint az egyéb tegzesekéit.) Az Alföld középső részén több megyényi területen nem került még elő. (Elterjedési térkép |86j). Május közepén jelenik meg, s augusztus végéig tart a rajzása. (Rajzási diagram |37|).