Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Víg Károly: A Villányi-hegység levélbogár faunája (Coleptera, Chrysomelidae sensu lato) - Leaf beetle fauna (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato) of the Villány Hills, (South Hungary)

VIG К. : A VILLÁNYI-HEGYSÉG LEVELBOGAR FAUNÁJA (COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) 241 Phyllotreta undulata Kutschera, 1860 — Villányi-hgs., Fekete-h., 1991. Ш. 19., (aro), HS; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1990. I. 9., (ro), HS­SJ-SzM; Villányi-hgs., Harsányi-h. É., 1977. III. 24., (aro), HS; Villányi-hgs., Tenkes D., 1980. V. 14.; Villányi-hgs., Tenkes É., 1999. X. 28., (kro), HS [2]. — Hatalmas elterjedési! faj, amely a Holarktikum nagy részében, de még a Csendes-óceáni szigeteken is előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt, esetenként mezőgazdasági kártevő. Phyllotreta vittula (Redtenbacher, 1849) — Bisse: Tenkes É. (gyertyános), 1999. 1. 24., (ro), HS­SJ; Csarnóta: Kis-hegy (gyertyános), 1999. I. 29., (ro), HS-SJ [2]; Szársomlyó É. (hársas), 2000. II. 10, (ro), HS-SJ [4]; 2000. II. 16., HS-SJ; Villányi-hgs., Fekete-h., 1978. III. 14., (ro), HS-SJ; 1979. XI. 3., HS [2]; 1991. III. 19., (aro), HS [2]; Villányi-hgs., Harsányi-h., 1977. III. 24., HS [2]; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1986. XII. 5., (ro), HS [2]; 1989. I. 21., (gyro), HS-SJ; Villányi-hgs., Harsányi-h. D. (karsztbokorerdő), 1989. 1. 21., (aro), HS-SJ; 1990. 1. 9., (ro), HS-SJ-SzM [2]; Villányi-hgs., Harsányi-h. É., 1977. III. 24., (ro), HS; 1980. VI. 14.; Villányi­hgs., Tenkes D., 1979. IX. 28., HS; 1979. IX. 28., HS [7]; 1980. V. 14., [6]; 1980. V. 20., HS-SJ [3]; 1991. III. 19., (aro), HS [3]; Villányi-hgs., Tenkes É., 1977. II. 18., (ro), HS [2]; 1977. III. 8., (aro), HS; 1977. Ш.8., (aro), HS [2]; 1978. IX. 28., HS; 1979. IX. 13., HS [4]; 1979. IX. 28., HS [6]; Villányi-hgs., Tenkes É. (tölgyes), 1979. IX. 13., HS; Villányi-hgs., Tenkes NY., 1977. IV. 30., HS. — Csaknem az egész Palearktikumban elterjedt, mindenütt nagyon közönséges. Tápnövény-preferenciája már tisztázott (VÍG, 1998a). A keresztesvirágú növények mellett a pázsitfüveket is fogyasztja, elsősorban a tarackbúzát {Agropyron repens), de néha kárt okozhat a fiatal árpa- és kukorica-kultúrákban is. További megoldan­dó kérdés, hogy az egyes populációk tápnövény­preferenciája közötti különbségnek mi lehet az oka, sibling-fajokról van-e szó, vagy egyszeiűen külön­böző tápnövény-rasszai léteznek a fajnak? Aphtona coerulea (Geoffroy, 1785) — Villányi­hgs., Nagyharsány: Harsányi-h. D., 1954. VI. 23., KZ-SzV (MTM). — Írországtól Közép-Európán, Kis-Ázsián és a Kaukázuson át keleten egészen Szibériáig fordul elő. Hazánkban a síkság és a dombvidék nedves, vizenyős helyein gyakori. Aphtona euphorbiae (Schrank, 1781) — Harsá­nyi-h., 1954. V. 3., GA; 1954. VI. 10., GA; 1955. V. 27., GA; Szársomlyó É. (hársas), 2000. II. 10., (ro), HS-SJ; Tenkes D., 1977. V. 26., HS; Villányi-hgs., Fekete-h., 1954. VI. 22., KZ-SzV (MTM); 1978. III. 14., (ro), HS-SJ; 1979. XI. 3., HS [11]; Villányi-hgs., Harsányi-h., 1972. V. 19., UÁ; Villányi-hgs., Harsá­nyi-h. D., 1972. V. 15-16., HS; Villányi-hgs., Harsá­nyi-h. É., 1977. III. 24., (aro), HS; 1978. II. 28., (aro), HS; Villányi-hgs., Nagy-harsány: Harsányi-h. D., 1954. VI. 23., KZ-SzV [2] (MTM); Villányi-hgs., Tenkes É., 1977. II. 18., (aro), HS [6]; 1977. II. 18 ­III. 8. (tes); 1977. III. 8. (aro), HS; 1979. IX. 13., HS [2]; 1979. IX. 28., HS [2]; Villányi-hgs., Tenkes NY., 1977. IV. 30., HS [2]. — Egész Európában előforduló faj, amely Ma-gyarországon mindenütt nagyon közönséges. Olykor a termesztett lenen mezőgazdasági kártevőként lép fel. Aphtona flava Guillebeau, 1894 — Harsányi-h., GA; Harsányi-h., 1954. VI. 21., GA; Mecsek, Harkányi-erdő, 1872. VI - VIII., PJ [2] (MTM); Villányi-hgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV [2] (MTM); Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsány­hegy, 1954. VI. 23., KZ-SzV [5] (MTM). — Fauna­területünkön a Dunántúl hegyeiben (Budai-hegység, Mecsek, Villányi-hegység) elterjedt és nem ritka. Aphtona lacertosa Rosenhauer, 1847 — Har­sányi-h., GA [4]; 1954. VI. 22., GA [3]; 1955. VI. 10., GA; Tenkes D., 1977. V. 26., HS [2]; Villányi­hgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV [50] (MTM); Villányi-hgs., Harsányi-h. É., 1972. V. 15., HS; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányi-h. D., 1954. VI. 23., KZ-SzV [28] (MTM); Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 30., HS-SJ [2]. — Közép- és Kelet-Európában, illetve a Balkán-félsziget északi területein honos, azonban elterjedésének középpontja Magyarországra, illetve a környező területekre esik. Faunaterületünkön a hegy- és dombvidéken, első­sorban sziklafüves- és pusztafüves lejtőkön nagyon elterjedt és gyakori. Tipikus xeroterm faj, így nem meglepő, hogy a vizsgálati területről jelentős tö­megben gyűjtötték. Aphtona lutescens (Gyllenhal, 1808) — Bisse (sasos), 1999. X. 18., HS; Harsány, [5]; 1955. V. 27., GA. — Faunaterületünkön nedves réteken elterjedt és gyakori. Aphtona nigriscutis Foudras, 1860 — Harsányi­h., GA [3]; 1954. VI. 22., GA; 1955. VI. 11., ML; Harsányi-h. D., 1954. VI. 23., KZ-SzV [34] (MTM); Villányi-hgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV [14] (MTM); Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1972. V. 15-16., HS; 1975. VI. 25., HS; 1972. V. 15-16., HS; Villányi-hgs., Nagyharsány, [5] (MTM). — Előfordulása Közép-, Dél- és Kelet-Európára, a Kaukázusra, Törökország ázsiai területeire, valamint Nyugat-Kazahsztánra terjed ki. Faunaterületünkön a síkságon és a dombvidéken, száraz, déli lejtőkön igen gyakori lehet. Aphtona ovata Foudras, 1860 — Villányi-hgs., Csukmahegy, 1972. IV. 22., UÁ [4]; Villányi-hgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV (MTM); Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányhegy, 1954. VI. 21., KZ-SzV [4] (MTM); Villányi-hgs., Tenkes D., 1980. V. 14. [11]; 1980. V. 20., HS-SJ [2]; 1986. III. 27-V. 13., HS; 1986. V. 5., PZs [2]; Villányi-hgs., Tenkes É., 1980. V. 7., HS [5]; 1980. VI. 12., HS [2]. — Franciaországtól az Alpok vonulatain, a Kárpátokon és a Balkán-félsziget hegyein át egészen Kis-Azsiáig honos. Magyarországon a hegy- és dombvidéken elterjedt és kutyatej-féléken {Euphor­bia spp.) gyakori. Aphtona pygmaea Kutschera, 1861 — Villányi­hgs., Harsányi-h. D., 1978. II. 28., (aro), HS; 1986. XII. 5., (ro), HS; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., szoborpark, 1986. XII. 5, (ro), HS; Villányi-hgs.,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents