Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Ábrahám Levente és Uherkovich Ákos: A nagylepke (Lepidoptera) fauna kutatásának eddigi eredményei a Villányi-hegységben. - Updated results of studies ont he butterflies and larger moths (Lepidoptera) of the Villány Hills, South Hungary.
ÁBRAHÁM L. ÉS UHERKOVICH Á.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG NAGYLEPKE FAUNÁJA 311 évben azonban nem jelentek meg eredmények a rovartani szakirodalomban a hegység nagylepkéiről. Jelen cikk szerzői a Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérésére elnyert pályázat egyik résztémájának („A Villányi-hegység nagy lepkéinek alapfelmérése") teljesítése érdekében 1999-ben és 2000-ben számos alkalommal gyűjtöttek a hegység korábban már kutatott pontjain és egyebütt is. A korábbi kutatások eredményeinek áttekintése GOZMÁNY (1968) és KOVÁCS (1953, 1956) fent említett munkái után elsősorban jelen cikk egyik szerzője (Uherkovich Ákos) - több esetben társszerzőségben másokkal számolt be kutatási eredményeiről illetve adott rövid ismertetőt egyes érdekesebb taxonok itteni felbukkanásáról. Először az 1966 óta folyó nappali lepke (Diurna) gyűjtéseinek eredményét foglalta össze (UHERKOVICH 1975). 1972-ig összesen 85 Diurna fajt észlelt vagy gyűjtött a hegység területén. Ugyanakkor már megkezdődtek az éjszakai nagylepkefauna („Macrolepidoptera") vizsgálatai is. Egy társszerzőségben írt cikkben (GYULAI et. al. 1974) közölték első, ilyen irányú eredményeiket, többek között a Hepialus amasinus pinkeri Daniel első hazai előfordulását (vö. SZABÓKY cikke ugyenebben a kötetben), valamint az egyéb ritka fajok közül a Phyllophyla obliterata Rmbr., Eupithecia abbreviata Steph. és a Dyscia conspersaria Den. et Schiff. Villányi-hegységbeli adatát. Hamarosan egy újabb, különlegesnek tűnő adatot tett közre UHERKOVICH (1976a), a Polymixis flavicincta F. első hazai adatát, amit - számos más, innét származó adattal együtt később újból közölt (UHERKOVICH 1976b, 1978). E taxon még a Villányi-hegység éjjeli nagylepkéit összefoglaló, összesen 518 fajt felsoroló tanulmányban (UHERKOVICH 1976c) és egy, a hazai fauna újdonságit összefoglaló újabb cikkben (GYULAI et al. 1974) is ezen a néven szerepel. Azonban rövidesen kiderült, hogy tulajdonképpen nem is az idézett fajról van szó, hanem egy másik faj új, a törzsalaktól meglehetősen eltérő megjelenésű alfajáról, a Polymixis rufocincta isolata Ronkay et Uherkovich, 1983-ról, amely a Villányi-hegység endemikus, éppen ezért igen értékes tagja (RONKAY, UHERKOVICH 1983). A Dél-Dunántúl nagylepkéinek elterjedési adatait felsoroló második cikk már helyesbítve adja meg ezt a nevet, bár akkor az alfaji hovatartozás még nem volt tisztázott (UHERKOVICH 1981). A hegység további értékes, és tudomásunk szerint Magyarországon eddig csak itt előforduló faja a Callopistria latreillei Dup. (UHERKOVICH 1977, 1978). A hetvenes évek második felében végzett néhány újabb gyűjtés újabb fajait ugyancsak közreadta a szerző (UHERKOVICH 1979a), amelyben a nappali lepke faunát 2, az éjszakai nagy lepkék faj számát 22-vel növelte meg. A hegység állatföldrajzi helyzetével kapcsolatban itt-ott már történtek utalások az eddig idézett cikkekben. Kifejezetten ebben a témában két olyan közlemény is született, amelyekben a Villányi-hegységgel kapcsolatban is megadtunk néhány információt (UHERKOVICH 1978,1979b).
