Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Ábrahám Levente és Uherkovich Ákos: A nagylepke (Lepidoptera) fauna kutatásának eddigi eredményei a Villányi-hegységben. - Updated results of studies ont he butterflies and larger moths (Lepidoptera) of the Villány Hills, South Hungary.
312 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10 (2000) A gyűjtések módszere A nappali lepkék egyelő, hálós gyűjtésén - és sok esetben puszta megfigyelésén - kívül a legfontosabb gyűjtőmódszer a személyes éjjeli gyűjtés és a fénycsapdák voltak. Személyes éjjeli gyűjtések során többnyire 125 wattos higanygőzlámpát (Hgl), és 160 wattos kevert fényű lámpát (HMLI) alkalmaztunk, amelyet egy kb. 4 m 2 felületű, áttetsző anyagú fehér lepedő előtt állítottunk fel. Emellett a gyűjtő lepedő egyik oszlopánál Ábrahám Levente egy 20 wattos „fekete fényű" UV fénycsővet is működtetett, hogy a szövőket és a bagolylepkéket még hatékonyabban csalogassuk a gyűjtőlepedőhöz. A korábbi években olykor 250 wattos higanygőzlámpán is gyűjtöttünk, azonban ennek fénye csak jóval nagyobb - 6-7 m 2-es - lepedő előtt érvényesült kellően, azonban ilyen nagy méretű lepedő felállítása aránytalanul nagy gondot okozott, emellett a túl erős fény miatt az araszolólepkék egy része igen nagy körzetben szóródott szét. Az általunk telepített fénycsapdákat ugyancsak higanygőzlámpával szereltük fel: 80 vagy 125 wattos izzókat alkalmaztunk. A növényvédelmi fénycsapdák között volt 250 wattos higanygőzlámpával felszerelt is, de emellett alkalmaztak 100 wattos normál izzóval szerelt csapdákat is. Az utóbbiak „szövőket" és szendereket alig fogtak, bagolylepkét is aránylag keveset. Az elmúlt két év során 12 V 8 W-os „fekete fényű" fénycsővel ("black light tube") felszerelt, hordozható csapdákat is működtettünk a személyesen végzett lámpázások alkalmával, mivel a hegység mozaikos, kis területre koncentrálódó élőhelyeiről ezzel a módszerrel lehetett a legpraktikusabban mintát venni. A csapda fényforrása nagyobb részt ultraibolya tartományban sugároz, erre a hullámhosszra a „szövők" és szenderek is érzékenyen reagálnak. A fenti, technikailag modern mintavételi eszközök mellett a ma már kevésbé alkalmazott csalétkes módszert is használtuk a tavaszi, késő nyári és őszi gyűjtési időszakban. A csalétekét kenderzsinegbe itattuk bele és bokrok, lenyúló faágak végeire erősítettük a szegélyek mentén. A csalétek összetétele főleg kristálycukor és vörösbor keveréke volt, melyet egy kevés rummal, mézzel és befőtt-lével illatosítottunk. Mivel bizonyos fajok csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem repülnek a fényre, ezért a Cuculliinae alcsalád esetében a hernyók tápnövényeit is átvizsgáltuk, majd a talált lárvákat kineveltük. A gyűjtött fajok jegyzéke Ebben a fejezetben összefoglaljuk az eddig megjelent, valamint az 1999-2000. évek során gyűjtött összes fajt és lelőhelyeik rövidítését. Mivel a fajok száma önmagában is igen magas, ezért az igen nagyszámú gyűjtés részletes adatait (dátum, példányszám, gyűjtő neve) hely hiányában nem tudjuk közreadni. A lelőhelyeket a 2. táblázatban foglaljuk össze, ott megadjuk földrajzi koordinátáit, a tengerszintfeletti magasságot és a 10x10 km-es UTM hálótérkép kódját. Ugyanezeket a lelőhelyeket az 1. és 2. ábrán is bemutatjuk. - A már közölt lelőhelyeket a faj neve után egy gondolatjellel elválasztva írjuk. A lelőhelyek (lelőhely-csoportok) rövidítése a korábban megjelent faunajegyzékekben (UHER-KOVICH, 1975, 1976c, 1979a):
