Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Víg Károly: A Villányi-hegység levélbogár faunája (Coleptera, Chrysomelidae sensu lato) - Leaf beetle fauna (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato) of the Villány Hills, (South Hungary)

VIG К.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG LEVÉLBOGAR FAUNÁJA (COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) 243 valamint Közép- és Kelet-Ázsiában. Magyar-országon mindenütt elterjedt és különösen vizenyős helyek közelében gyakori. Longitarsus niger (Koch, 1803) — Harkány, 1907. VII., (MTM). — Közép- és Dél-Európában, valamint Kis Ázsiában, a Kaukázusban előforduló faj, amely hazánkban a domb- és hegyvidéken elterjedt. Longitarsus obliteratus (Rosenhauer, 1847) — Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1978. II. 28., (aro), HS; 1986. XII. 5., HS. — Előfordul Közép- és DélEurópában, illetve Kis-Ázsián keresztül egészen Turkesztánig. Hazánkban elterjedt és gyakori. Longitarsus parvulus (Paykull, 1799) — Harsányi-h. D., 1975. VI. 25., HS; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányhegy, 1954. VI. 23., KZ-SzV [4] (MTM); Villányi-hgs., Fekete-h., 1979. XI. 3., HS [2]; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1986. XII. 5., HS; Villányi-hgs., Tenkes É., 1979. IX. 13., HS. — Csaknem az egész palearktikus régióban előfordul. Faunaterületünkön szélesen elterjedt és közönséges. Longitarsus pellucidus (Foudras, 1860) — Bisse (füzes), 1999. XI. 4., (ro), HS; Bisse: Tenkes É. (gyertyános), 1999. I. 24., (ro), HS-SJ [5]; Csarnóta: Kis-hegy (gyertyános), 1999. I. 29., (ro), HS-SJ [2]; Harkány, 1926. VII. 18., HG (MTM); Villányi-hgs., Fekete-h., 1978. III. 14., (ro), HS-SJ; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányi-h. D., 1954. VI. 23., KZ-SzV (MTM); Villányi-hgs., Tenkes D., 1991. III. 19., (ro), HS [2]; Villányi-hgs., Tenkes É., 1986. III. 27 V. 5., (tes). — Csaknem egész Európában előfordul, keleten egészen Turkesztánig. Magyarországon mind a síkságon, mind a domb- és hegyvidéken elterjedt és gyakori. Longitarsus tabidus (Fabricius, 1775) — Nagyharsány: Szársomlyó D., 1998. V. 6., DGy-HS-SJ; 1998. IX. 10., DGy-HS-SJ [2]; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., szoborpark, 1986. XII. 5., (ro), HS. — Egész Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban, keleten egészen Közép-Ázsiáig előfordul. Magyarországon a síkságon és a dombvidéken mindenütt közönséges. Altica oleracea (Linnaeus, 1758) — Harsányi-h., GA [35]; 1954. V. 24., GA; 1954. VI. 10., GA [3]; 1954. VI. 21., GA; 1954. VI. 22., GA [2]; 1954. VI. 23., GA; 1955. V. 27., GA; Harsányi-h. D., 1975. VI. 25., HS; Mecsek, Villányi-erdő, 1872. VI-VIL, FJ-PJ [2] (MTM); Tenkes D., 1977. V. 26., HS; Villányihgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV [5] (MTM); Villányi-hgs., Harsányi-hegy, 1974. VII. 19., UÁ; Villányi-hgs., Harsányi-h. É., 1972. V. 13., HS; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1972. V. 15-16., HS; 1975. VI. 25., HS; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányi-h. D., 1954. VI. 23., KZ-SzV [21] (MTM). — Igen gyakori faj hazánkban. Sajnálatosan a gyűjteményben őrzött valamennyi példány nőstény. Az Altica genus nőstényeinek pontos identifikálására mind a mai napig nincs megbízható kulcs, bár számos bélyeget felhasználtak már határozáshoz. Hermaeophaga mercurialis (Fabricius, 1792) — Villányi-hgs., Tenkes D., 1980. V. 20., HS-SJ [7]. — Csaknem egész Európában előfordul. A Kárpátmedencében főleg a magasabb domb- és hegyvidék lakója, hazánkban bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, Mercurialis perennis-en helyenként tömeges. Neocrepidodera ferruginea (Scopoli, 1763) — Tenkes D., 1977. V. 26., HS; Villányi-hgs., Tenkes É., 1979. IX. 13., HS. — Előfordul csaknem egész Európában és a Kaukázusban. Magyarországon általánosan elterjedt és közönséges. Neocrepidodera transversa (Marsham, 1802) — Villányi-hgs., Tenkes D., 1980. V. 12., HS. — Európában és a Kaukázusban fordul elő. Magyarországon a síkságon és a hegyvidéken egyaránt gyakori. Crepidodera aurata (Marsham, 1802) — Bisse (füzes), 1999. XI. 4., (ro), HS; Bisse (sasos), 1999. X. 18., (ro), HS; Harsányi-h., GA [9]; 1953. VI. 8., GA; 1954. VI. 10., GA [3]; Tenkes D., 1977. V. 26., HS [2]; Villányi-hgs., Tenkes D., 1980. VI. 5.; Villányi-hgs., Tenkes É., 1999. X. 28., (kro), HS. — Az egész Palearktikumban előfordul és gyakori. Magyarországon mindenütt közönséges. Crepidodera aurea (Geoffroy, 1785) — Harkányfürdő, 1928. V., SV [2] (MTM); 1934. V., SV (MTM); Harsányi-h., GA [2]. — A palearktikus régió középső sávjában fordul elő, Angliától a Csendes-óceánig. Magyarországon föleg a hegy- és dombvidéken gyakori. Crepidodera fulvicornis (Fabricius, 1792) — Harsányi-h., 1955. V. 27., GA; Villányi-hgs., Tenkes Ny., 1977. IV. 30., HS. — Csaknem az egész palearktikus tájban előfordul. Magyarországon mindenfelé elterjedt és gyakori. Crepidodera plutus (Latreille, 1804) — Harsányi-h., GA. — Egész Európában előforduló faj, keletre a Kaukázusban is honos, valamint megtalálható Japánban is. Magyarországon a nagyobb folyó- és állóvizek partján gyűjthető. Epitrix pubescens (Koch, 1803) — Tenkes D., 1977. V. 26., HS; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1978. V. 28., (aro), HS; Villányi-hgs., Harsányi-h. D. (karsztbokorerdő), 1970.

1. 9., HS-SJ. — Csaknem az egész Palearktikumban elterjedt. Magyarországon is mindenfelé közönséges. Chaetocnema chlorophana (Duftschmidt, 1825) — Nagyharsány: Szársomlyó D., 1998. III. 24., DGy-HS-SJ; Villányi-hgs., Tenkes D., 1980. VI.5.; Vókány: Gombás-hegy, 1998. V. 21., HS-SJ. — Délkelet-Európában fordul elő, északi irányban a Kárpátok vonulatáig hatol. Magyarországon sokfelé elterjedt és nem ritka. Tápnövénye a Calamagrostis epigeios és az Agrostis alba. Chaetocnema concinna (Marsham, 1802) — Siklósi-hgs., Szársomlyó, 1972. II. 22., UÁ; Villányi-hgs., Fekete-h., 1991. III. 19., (aro), HS; Villányi-hgs., Tenkes D., 1979. IX. 28., HS; 1980. V. 14.; 1980. V. 20., HS-SJ [2]; Villányi-hgs., Tenkes É., 1977. II. 18., (aro), HS; 1977. III. 8., (aro), HS; 1979. IX. 13., HS. — A palearktikus táj északi felében fordul elő, délen a Pireneusok, Albánia, Kaukázus vonalig honos. Magyarországon a genus egyik