Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Víg Károly: A Villányi-hegység levélbogár faunája (Coleptera, Chrysomelidae sensu lato) - Leaf beetle fauna (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato) of the Villány Hills, (South Hungary)

VIG К.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG LEVÉLBOGÁR FAUNÁJA (COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) 237 fajokra tagozódik. A vizsgálati területen is gyűjthető alfaj Magyarországon a síkság és a középhegységek lakója, a Budai-hegységet leszámítva az egész Magyar-Középhegységben honos. Tavasztól késő őszig, különböző virágzó fészkeseken (Compositae) közönséges. Cryptocephalus moraei (Linnaeus, 1758) — Baranya, Turony: Tenkes-erdő, FJ-PJ [2] (MTM); Harsányi-h., GA [3]; 1954. VI. 21., GA [2]; 1955. V. 27., GA [5]; Nagyharsány, Szársomlyó D., 2000. V. 23., HS-SJ; Villányi-hgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV [2] (MTM); Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1975. VI. 25., HS [2]; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányi-h., 1954. VI. 23., KZ-SzV [20] (MTM). — Európa egész területén megtalálható, így Magyarországon is szélesen elterjedt, mindenütt közönséges. Cryptocephalus ocellatus Drapiez, 1819 — Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 30., HS-SJ. — Közép-Európától Dél-Európán át Kis-Ázsiáig és a Kaukázusig honos faj. Egész faunaterületünkön elterjedt és vizenyős helyek közelében gyakori előfordulású. Cryptocephalus octacosmus Bedel, 1891 — Turony: Tenkes-erdő, FJ-PJ (MTM). — Közép-, Keletés Délkelet-Európától Nyugat-Szibériáig előforduló faj, amely hazánkban a síkság és a dombvidék nedves rétjein mindenütt elterjedt és gyakori. Cryptocephalus parvulus O. F. Müller, 1776 — Bisse (bükkös), 2000. II. 24., HS-SJ. — A faj Európában, Kis-Ázsiában, Kazahsztánban és Szibériában honos. Faunaterületünkön főleg a síkság vizenyős helyein fordul elő, de ritka. Cryptocephalus populi Suffrian, 1848 — Harkány, 1926. VIII. 3., HG (MTM). — Nyugat- és Közép-Európában előforduló faj, amely hazánkban föleg a síkságon terjedt el és nem ritka. Cryptocephalus pusillus Fabricius, 1776 — Villányi-hgs., Tenkes É., 1980. VI. 12. — A faj egész Európában honos, faunaterületünkön a síkság és a dombvidék lakója, de nem számít közönségesnek. Cryptocephalus quatuordecimmaculatus Schneider, 1792 — Bisse (bükkös), 2000. V. 30., HS-SJ; Harsányi-h., 1954. VI. 21., GA; 1955. V. 27., GA [4]; Villány, 1959. V. 27., MÉ [3] (MTM); Villányihgs., Harsányi-h., 1972. V. 9., UÁ [6]; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1975. VI. 25., HS; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányhegy, 1954. VI. 23., KZ-SzV (MTM). — A Bécsi-medencétől egész Szibériáig előforduló faj hazánk pusztafüves lejtőin, száraz domboldalain elterjedt és helyenként, mint pl. a Villányi-hegység is, gyakori. Cryptocephalus schaefferi Schrank, 1789 — Villányi-hgs., Csukmahegy, 1972. IV. 22., UÁ [4]; Villányi-hgs., Tenkes D., 1980. V. 14. [3]. — Közép- és Dél-Európában honos, valamint NyugatSzibériában is előfordul. Hazánk középhegységeiben mindenütt előfordul és nem ritka. Cryptocephalus sericeus sericeus (Linnaeus, 1758) — Villány: Harsányi-hg., 1979. VIII. 9., TS; Villányi-hgs., Harsányi-h., 1974. VII. 19., UÁ. — Európában és Szibériában előforduló faj, amely határozott alfaji tagozódást mutat. Magyarország jelenkori területén csak a fent említett alfaj fordul elő, amely mind a síkságon, mind a domb- és hegyvidéken közönséges. Az imágók föleg sárgavirágú fészkeseken találhatók. Faunaterületünkön a másik, Cryptocephalus sericeus zambanellus Marsham nevű alfaj Horvátországban fordul elő. Cryptocephalus sexpunctatus (Linnaeus, 1758) — Harsányi-h., GA; Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 16., HS-SJ. — Euroszibériai faj, amely keleten egészen Japánig előfordul. Faunaterületünkön a síkságon ritka, másutt elterjedt és nem ritka. Tápnövénye a kőris, mogyoró, tölgy, galagonya, nyír. Cryptocephalus violaceus Laicharting, 1781 — Fekete-h., 1954. VI. 22.; Harsányi-h., 1955. VI. 10., GA [2]; Villány, 1955. VI. 13. — Euroszibériai faj, amely hazánk területén különösen a hegy- és dombvidéken elterjedt és közönséges. Füzön, galagonyán, erdei rétek, tisztások virágain, elsősorban sárga virágú fészkeseken nyár derekán tömeges. Lamprosomatinae Oomorphus concolor (Sturm, 1804) — Bisse (bükkös), 1999. III. 9., HS-SJ; Villányi-hgs., Tenkes É., 1980. VI. 12. — Közép- és Dél-európai faj, amely faunaterületünkön a hegy- és dombvidéken elterjedt, az Aegopodium podagrica-n él. Eumolpinae Pales ulema (Germar, 1813) — Bisse (bükkös), 2000. IV. 28., HS-SJ; 2000. V. 3., HS-SJ; Villányihgs., Tenkes D„ 1980. V. 14., HS [6]; 1980. V. 20., HS-SJ [2]; Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. IV. 20., HS-SJ; 2000. V. 16., HS-SJ; 2000. V. 30., HS-SJ [2]. — Elterjedése Magyarországra és Délkelet-Európa országaira korlátozódik. Faunaterületünk déli részét lakja, hazánk déli megyéiben fordul elő, de csak a Mecsekben és a Villányi-hegységben gyakori. Déli fekvésű tölgyesek, molyhostölgyesek jelentik élőhelyét. Eumolpus asclepiadeus (Pallas, 1776) — Nagyharsány, Szársomlyó D., 2000. V. 23., HS-SJ. — A Palearktikum hatalmas területein honos, Franciaországtól Dél-Kínáig. Magyarországon a hegy- és dombvidék, valamint a síkság erdeiben azok tisztásain és szegélyein, a méreggyilokon (Vincetoxicum hirundinariá) gyakori. Chrysomelinae Timarcha goettingensis (Linnaeus, 1758) — Nagyharsány: Szársomlyó D., 1997. XI. 12., DGyHS-SJ; 1997. XI. 12 - XI. 30., (tes) [2]; 1998. III. 3., DGy-HS-SJ [2]; 1998. IV. 28., DGy-SJ [2]; 1998. IX. 10., DGy-HS-SJ [2]; 1999.

1. 14., HS-SJ; Siklós, Vízügyi-bánya, 2000. II. 2., HS-SJ; Villány, 1954. VIII. 8., TGy (MTM); Villányi-hgs., Harsányi-h., VA; 1977. I. 30., UÁ [4]; 1977. II. 13., UÁ 3[5];