Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Víg Károly: A Villányi-hegység levélbogár faunája (Coleptera, Chrysomelidae sensu lato) - Leaf beetle fauna (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato) of the Villány Hills, (South Hungary)

238 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) 1977. II. 9„ UA [8]; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1975. VI. 25., HS; 1975. X. 29., HS [2]; 1978. И. 28., HS; 1987. III. 22 - V. 24., (tes), HS; (fagombából), 1985. XI. 5., HS; Villányi-hgs., Harsányi-h. D. (karsztbokorerdő), 1989. I. 21., (aro), HS-SJ; 1990. I. 9., HS-SJ; Villányi-hgs., Harsányih., művésztelep, 1977. II. 9., VA; Villányi-hgs., Tenkes É., 1985. XI. 15., HS [4]; 1985. XI. 5., HS [5]. — Franciaországtól a Balkán-félszigetig fordul elő. Magyarországon a genus leggyakoribb faja, amely sokféle élőhelyen, tavasztól késő őszig gyűjthető. A vizsgálati területen közönséges. Entomoscelis sacra (Linnaeus, 1758) — Villányi-erdő, FJ-PJ (MTM). — DélkeletEurópában, a Földközi-tenger keleti medencéjében és a Kaukázusban fordul elő. Hazánkban ritkább, pusztafüves lejtökön, száraz, meleg domboldalakon, Adonis vernalis-on él. Leptinotarsa decemlineata (Say, 1824) — Villányi-hgs., Tenkes É., 1980. VI. 12., HS. — A faj hazánkban szélesen elterjedt, a termesztett burgonya kártevője. Chrysolina cerealis (Linnaeus, 1767) — Harsány; Villány, 1954. VIII. 18., TGy (MTM). — Faunaterületünkön a hegy- és dombvidéken elterjedt faj, helyenként gyakori. Chrysolina chalcites (Germar, 1824) — Csarnóta, 1999. X. 15., HS-SJ; Harkányfűrdő, 1928. V., SV [4] (MTM); Nagyharsány, Szársomlyó D., 1997. XI. 12., DGy-HS-SJ; 1997. XI. 12 - XI. 30., (tes); Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 16., HS-SJ. — Dalmáciától Magyarország területén át Szibériáig fordul elő. Faunaterületünkön a síkságon és a dombvidéken elterjedt, föleg a homokos, agyagos talajokon gyakoribb. Chrysolina cuprina (Duftschmidt, 1825) — Szársomlyó, 1989. I. 21., HS-SJ; Tenkes, 1993. I. 20., HS-SJ; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1978. II. 28., HS [2]. — Európa alacsonyabb és magasabb hegyvidékein, az erdöhatárig előfordul. Magyarország összes hegyeiben honos, de nem számít gyakori fajnak. Chrysolina didymata (Scriba, 1791) — Harkányfürdő, 1928. V., SV (MTM). — Közép-Európától Kis-Ázsiáig honos. Magyarországon a hegy- és dombvidék lakója, ahol nem ritka. Chrysolina fastuosa (Scopoli, 1763) — Bisse (bükkös), 1998. VI. 21., HS-SJ; 1998. VI. 9., DGyHS-SJ; Bisse, Tenkes É., 1998. IX. 29., DGy-HS-SJ [3]; Csarnóta, 1999. IX. 20., HS-SJ [3]; Csarnóta: Kis-hegy, 1999. IX. 15., HS-SJ; Nagyharsány: Fekete-h. D., 1998. X. 6., HS-SJ; Nagyharsány: Szársomlyó D., 1998. IX. 10., DGy-HS-SJ [2]; 1998. V. 6., DGy-HS-SJ; Villányi-hgs., Csukmahegy, 1972. IV. 22., UÁ; Villányi-hgs., Harsányi-h. D., 1972. V. 1516., HS; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányi-h. (gerinc), 1954. VI. 21., KZ-SzV [7] (MTM); Villányi-hgs., Tenkes D., 1977. V. 26., HS; 1980. V. 20., HS-SJ; Vókány, halastavak, 1998. III. 18., DGyHS-SJ. — A Palearktikumban szélesen elterjedt, több helyütt jellegzetes alfajai élnek. Faunaterületünkön mind a síkságon, mind a hegyvidéken egész évben Galeopsis-, Lamium-Щокоп közönséges. Különösen nedves helyek közelében tömeges. Chrysolina graminis (Linnaeus, 1758) — Harkány, 1954. VI. 10. — Majdnem az egész Palearkti-kumban elterjedt, azonban a törzsalakot Eurázsia területein egy-egy jellegzetes alfaj helyettesíti. Ma-gyarországon nedves helyeken, vizek közelében Chrysanthemum vulgare-xo\ gyűjthető. Helyenként gyakori. Chrysolina gypsophilae (Küster, 1845) — Villány, 1954. VI. 21.; Villányi-hgs., Harsányi-h., 1977. II. 13., UÁ; Villányi-hgs., Tenkes É„ 1985. XI. 5., HS. — Európa nagy részében előforduló faj, amely Magyarországon a síkságon és a dombvidéken honos, de nem számít gyakorinak. Chrysolina herbacea (Duftschmidt, 1825) — Csarnóta, 1999. XI. 5., HS; Villányi-hgs., Tenkes D., 1977. V. 26., HS [3]; Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 30., HS-SJ [3]. — Az Ibériai-félszigettől KisÁzsiáig és a volt Szovjetunió déli részéig honos. Magyarországon föleg a hegy- és dombvidéken szélesen elterjedt, de vizek mentén a síkságon is gyakori. Elsősorban Mení/ia-fajokon, de más ajakosvirágú növényen is közönséges. Chrysolina kuesteri (Helliesen, 1912) — Villányi-hgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV (MTM). — Közép- és Dél-Európa nagy részén előforduló faj, amely hazánkban a gyakoribb fajok közé tartozik, a síkság és a dombvidék lakója. Chrysolina limbata (Fabricius, 1775) — Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányhegy, 1954. VI. 23., KZ-SzV (MTM). — Közép-Európától Szibériáig fordul elő. Hazánkban elterjedt és nem ritka. Chrysolina oricalcia (O. F. Müller, 1776) — Csarnóta, 1999. XI. 5., HS. — Közép-Európa nagyobb részében előfordul. Magyarországon az alacsonyabb hegy- és dombvidék lakója, helyenként gyakori. Chrysolina polita (Linnaeus, 1758) — Harkány, 1954. VI. 10. [2]; Villányi-hgs., Tenkes D., 1977. V. 26., HS; Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 16., HSSJ; 2000. V. 30., HS-SJ; Vókány (égeres), 2000. II. 22., HS-SJ. — Csaknem egész Európában és Szibériában előfordul. Magyarországon vizenyős helyeken közönséges. Chysolina reitteri (Weise, 1884) — Villányihgs., Harsányi-h., 1977. I. 30., UÁ. — Faunaterületünkön szórványosan sokfelé előfordul, főleg pusztafüves lejtőkön, homokpusztákon gyakoribb. Chrysolina rossia (Illiger, 1802) — Villányihgs., Harsányi-h., 1977. II. 13., UÁ; Villányi-hgs., Tenkes É., 1979. IX. 13., HS. — Dél-európai faj, amely Franciaországtól a Balkán-félszigetig fordul elő. Magyarországon föleg az Alföldön és a Dunántúlon gyakori. Chrysolina sanguinolenta (Linnaeus, 1758) — Villány, 1954. VI. 21. — A Palearktikumban KözépEurópától Mongóliáig fordul elő. Hazánkban elterjedt és gyakori, különösen az alacsonyabb hegyes dombvidéken Linaria vulgarís-on fordul elő.