Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Szinetár Csaba és Lajos Lilla: A Szársomlyó pókfaunisztikai (Araneae) kutatásának eredményei. - Faunistical results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of Szársomlyó Hill, Villány Hills, South Hungary

134 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) tos megemlíteni, hogy a faj szerepelt Kékesi és Segesdi gyűjtéseiben is. Négy példányt gyűjtöttek sziklagyepben talaj csapdával. Mivel a szakdolgozat anyagából nem készült publikáció, és a gyűjtött példányok elhelyezési helye is ismeretlen ez az adat nem szerepelt az említett Thanatus genust feldolgozó közleményben. Annak ismeretében, hogy a faj más alaposan kutatott területeken (pl. Sas-hegy) nem került elő, feltételezhető, hogy hazánkban csak a Villányi-hegységben él. Sitticus inexpectus Logunov & Kronenstedt, 1997 - A közelmúltban leírt palearktikus elterjedésű ugrópópfaj (LOGUNOV és KRONENSTEDT 1997). Angliától Kirgíziáig fordul elő. A floricola fajcsoporton belül a S. rupicola áll hozzá legközelebb. Korábbi munkákban bizonyos, hogy a S. ruricola adatok egy része erre a fajra vonatkozik. A hazai irodalomban CHYZER és KULCZYNSKI Sátoraljaújhelyről közli a S. rupicola adatát (1918). Mivel erről az adatról nem dönthető el, hogy melyik fajra vonatkozik, ezért az 1999-es faunalistában bizonytalan adatként szerepel (SAMU, SZINETÁR 1999). A S rupicola új adatát SzÜTS és munkatárasai közölik Gemencről (2000). A Szársomlyón gyűjtött hím Sitticus inexpectus példány üres zebracsigaházból került elő 1999 tavaszán (1999. III. 3.). Egyes ugrópóknál jellemző módon (pl. Pellenes spp.) szövedékkel lezárt telelő kamraként foglalta el a csigaházat. A S. inexpectus eddigi ismeretek szerint elsősorban síkvidéki területeken fordul elő, gyakorta vízpartok közelében (pl Ausztria, Fertő-mellék), illetve sziklás területen (Svédország) is gyűjtötték (LOGUNOV és KRONENSTEDT 1997). Várható, hogy Magyarországon, további lelőhelyeken is előkerül. Savignia sp. - A gyűjtések során három különböző időpontban is előkerült egy vitorláspók faj (mindkét ivar több példányban), mely korábban nem volt ismert KözépEurópa faunájában. Az eddigi ismereteink szerint tudományra új faj leírása folyamatban van. A Szársomlyón kívül a Budai-hegységben is előkerült a faj, hasonló habitatból (Nagykovácsi, 1999. XI. 11. leg. Samu). Altella sp. - A déli oldal talaj csapdáiban, a márciusi gyűjtésben három aduit hím Altella példányt fogtunk. A tapogatóláb morfológiája alapján a példányok különböznek az Európa számos pontjáról ismert A. lucida-tó\, illetve a hazánkból leírt A. hungaricatól (LOKSA 1969, 1981), valamint THALER által Dél-Tirolból közölt A. ausseeri-től is (1989). BALOGH (1935) a Sas-hegyről leírta az A orientalist, melynek további adatáról sem hazánkból, sem más területről nincs adat. Az A. orientális bizonyító példányai hiányoznak, és ábra sincs az irodalomban a fajról. A szöveges leírás alapján valószínűsíthető, hogy ezek a példányok is ehhez a fajhoz tartoznak, de ennek eldöntéséhez még további vizsgálatok szükségesek. E két utóbbi faj taxonómiai helyzetére egy későbbi közleményben visszatérünk. További ritka és figyelmet érdemlő faunisztikai adatok Nemesia pannonica (Herman, 1879) - A magyar aknászpók szársomlyói populációja a hegy egyik kiemelkedő zoológiai értéke (1. ábra). A déli oldal társulásaiban rendkívül gyakori. LOKSA István (1984) vizsgálatai alapján a hegy dél-keleti lejtőjén az átlagos sűrűség 26,5 egyed/m

2 . A legmagasabb értéket a szeptemberi időszakban állapították meg (42 egyed/m

2

). Saját talajcsapdás gyűjtéseinkben is a déli oldal domináns fajának bizonyult. Kis egyedszámban a gerincen és az északi oldalon is jelen volt. Évszakos aktivitása tipikusan mutatja a mediterrán Nemesia fajokra jellemző kettős aktivitási csúcsot. Ivarérett hímek márciustól május elejéig, majd szeptember végétől mutatnak ismét fokozott aktivitást. A nyári hónapokban csupán fiatal példányok szerepelnek alacsony példányszámban, a mintákban.