Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Vig K.: A Duna-Dráva Nemzeti Park levélbogár faunája (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato). - Leaf beetle fauna (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato) of the Duna-Dráva National Park (Southern Hungary)

262 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) félszigeten elterjedt faj, amely hazánkban főleg a Dunántúl hegyeiben gyakori. Aphtona lutescens (Gyllenhal, 1808) - Barcsi ősborókás, 1979. III. 3., mr, HS (JPM); Bélavár, 1995. IX. 6-7., PA (JPM); Darány, nádas, 1979. II. 6., r, HSSJ (JPM); Darány: Nagyberek, 1996. IX. 6., PA (MTM); Szenta: Baláta-tó (Caricetum acutiformis), 1993. IV. 29., ÁL (2, MTM) - Csaknem egész Európában előfordul, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban, valamint Közép-Ázsiában is honos. Hazánkban nedves réteken elterjedt és gyakori. Aphtona nigriscutis Foudras, 1860 - Barcs: Dráva-ártér, 1995. VI. 2., fh, KE (2, MTM); 1995. VII. 26., fh, KE (2, JPM); Barcsi ősborókás, 1979. VI. 26., HS-SJ (JPM); 1980. VII. 3., MZs (JPM); Darány, 1975. VI. 24., HS (2, JPM); 1978. VII. 8., HS (2, JPM); 1996. LX. 17., e, KE (JPM); Darány, borókásnyíres, 1972. VIII. 10., UÁ (2, JPM) - Közép-Európa keleti felétől a Balkán-félszigeten át a Kaukázusig fordul elő. Magyarországon száraz, déli lejtőkön nagyon elterjedt és helyenként közönséges. Aphtona venus

tula Kutschera, 1861 - Iharosberény: Szentpáli-erdő {Helleboro-Carpinetum betuli), 1982. IV. 11., fh, ÁL (4, MTM) - Európa középső felében terjedt el. Hazánkban a hegy- és a dombvidék lakója. Longitarsus bertii Leonardi, 1973 - Barcsi ősborókás, 1979. XI. 24., HS-SJ (JPM) - Délkelet- és Közép-Európában előforduló faj, melyet a Longitarsus ferrugineus (Foudras, 1859) faj példányai közül a közelmúltban írtak le. Hazánkban egyedei sokfelé előkerültek (pl. Bükk-hg. (TOMOV et ai, 1996), Aggteleki NP (VÍG, in press)), ugyanis korábban számos példányát félrehatározták. A hazai gyűjtemények revíziója további előfordulási adatait fogja eredményezni. Longitarsus lateripunctatus personatus Weise, 1893 — Iharosberény: Szentpáli-erdő (HelleboroCarpinetum betuli), 1982. IV. 11., fh, ÁL (MTM) - A törzsalak a Földközi-tenger medencéjében fordul elő. A nálunk is honos alfaj (változat?) viszonylag ritkának számít. Legközelebbi előfordulása a Mecsekből ismert. Egyes szerzők megkérdőjelezik az alfaji elkülönülést. Longitarsus luridus (Scopoli, 1763) - Barcsi ősborókás, 1979. XI. 24., HS-SJ (JPM); Bélavár, 1995. IX. 7., PA (JPM); Tótújfalu: Dráva-ártér, 1995. V. 2., fh, KE (MTM) - Csaknem egész Európában és Szibériában előfordul. Magyarországon mindenütt megtalálható és különösen vizenyős helyek közelében közönséges. Longitarsus lycopi (Foudras, 1860) - Barcsi ősborókás, 1979. XI. 24., HS-SJ (JPM); őrtilos: Dráva (Rudbeckio-Solidaginetum serotinae), 1993. IV. 30., fh, ÁL (MTM); Szaporca: Dráva-ártér, 1995. VII. 26., fh, KE (MTM); Szenta: Baláta-tó (Asphodelo-Quercetum roboris-cerris), 1993. IV. 29., fh, ÁL (MTM) Csaknem az egész palearktikus régióban előfordul. Hazánkban szélesen elterjedt és mindenfelé közönséges. Longitarsus melanocephalus (De Geer, 1775) Barcs: Drávaszentes, kaszáló, 1993. VII. 20., FM-FLKL (JPM); Barcsi ősborókás, 1979. X. 23., HS (JPM); 1979. XI. 24., HS-SJ (JPM); Bélavár, gyertyánostölgyes, 1997. IX. 22., r, HS (2, JPM); Drávasztára, 1992. X. 19., ar, HS-SJ (JPM); Potony: Lugi-erdő, 19%. VI. 12., fh, SJ (JPM); Szenta: Baláta-tó (Asphodelo-Quercetum roboris-cerris), 1993. IV. 29., fh, ÁL (MTM); Vízvár: Dráva-part, 1995. LX. 7-8., PA (JPM) - Csaknem egész Európában előfordul, illetve honos Ázsia egyes területein és Észak-Afrikában is. Magyarországon szélesen elterjedt és közönséges. Longitarsus nigrofasciatus (Goeze, 1777) Gyékényes: Lankóci-erdő, 1995. VII. 26., KE (MTM) - Csaknem egész Európában előfordul, keleten KözépÁzsiáig megtalálható. Hazánkban egyik változata szélesen elterjedt és gyakori, a törzsalak sokkal ritkább. Longitarsus nasturtii (Fabricius, 1792) - Darány, temető, 1979. I. 31., ar, HS (2, JPM) - Előfordul Európa északi- és középső felében, valamint Közép- és Kelet-Ázsiában. Magyarországon mindenütt elterjedt és különösen vizenyős helyek közelében gyakori. Longitarsus parvulus (Paykull, 1799) - Barcsi ősborókás, 1979. XI. 10., HS-SJ (JPM); Iharosberény: Szentpáli-erdő (Helleboro-Carpinetum betuli), 1982. IV. 11., fh, ÁL (2, MTM) - Csaknem az egész Palearktikumban előfordul. Hazánkban szélesen elterjedt és közönséges. Longitarsus pellucidus (Foudras, 1860) - Barcsi ősborókás, 1979. IX. 20., HS (JPM); Barcsi ősborókás, gyertyános, 1979. II. 24., HS-SJ (JPM); Vajszló, tölgyes, 1995. X. 26., HS (JPM); Zaláta: Topolya, fás legelő, fűzfa tövéből, 1997. III. 22., r, MO ( MTM) Csaknem egész Európában előfordul, keleten egészen Turkesztánig. Magyarországon mind a síkságon, mind a domb- és hegyvidéken elterjedt és gyakori. Longitarsus pratensis (Panzer, !784) - Bélavár, feketefenyves, 1995. VI. 2., fh, KE (3, MTM) Csaknem egész Európában előfordul. A korábban L. pratensis (Panzer, 1784) név alatt szereplő példányokról kiderült, hogy egymáshoz közel álló fajokból álló „fajkomplex"-et alkotnak. Az egyes fajok elválasztása csak az ivarszervek kitinizált részei alapján lehetséges. Magyarország területén a hiteles L. pratensis (Panzer, 1784) faj messze a leggyakoribb a fajkomplex más fajai közül (GRUEV és MERKL, 1992). Longitarsus substriatus Kutschera, 1863 Gyékényes, nyárfás (Cypero-juncetum bufonii), 1993. IV. 30., fh, ÁL (MTM); Órtilos: Dráva (RudbeckioSolidaginetum serotinae), 1993. IV. 30., fh, ÁL (MTM) -Tipikus Közép-európai elterjedésű faj, amely hazánkban mind a síkságon, mind az alacsonyabb