Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Vig K.: A Duna-Dráva Nemzeti Park levélbogár faunája (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato). - Leaf beetle fauna (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato) of the Duna-Dráva National Park (Southern Hungary)

260 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) rókás, gyertyános, 1979. II. 24., HS-SJ (JPM); Barcsi ősborókás, halastavak, 1984. IV. 20., UÁ (JPM); Barcsi ósborókás, halastó környéke, 1984. IV. 20., PZs (JPM) — Holarictikus faj, amely Magyarországon is elterjedt, de a ritkább fajok közé számít. A Galerucella nymphaeae (Linnaeus, 1758) fajról az utóbbi idők vizsgálatai derítették ki, hogy valójában több, egymáshoz igen közeli fajból álló fajkomplex (LOHSE, 1989). A teljes hazai Galerucella nymphaeae (Linnaeus, 1758) anyag revíziója szükséges, hogy az egyes fajok esetleges hazai jelenlétét és elterjedését megállapíthassuk. Galerucella pusilla (Duftschmidt, 1825) - Heresznye. magaspart, 1996. V. 29., PA (JPM); órtilos: Dráva-part (további adat nélkül) (JPM) - Előfordul Európában, a volt Szovjetunió európai felének déli részén, a Kaukázusban és Kisázsiában. Magyarországon a síkság és az alacsonyabb dombvidék vizenyős helyein gyakori. Tápnövényei a Lythrum salicaria, a Stachys palustris és különféle Veronica-iàpk. Pyrrhalta viburni (Paykull, 1799) - Vízvár, 1988. VII. 22., HS-SJ (JPM) - Európa északi és középső felében előforduló faj, amely hazánkban elsősorban a síkság vizenyős, lápos helyein elterjedt és nem ritka. Lochmaea capreae (Linnaeus, 1758) - Barcsi ősborókás, 1979. VIII. 17., HS-SJ (JPM) - A palearktikus régió legnagyobb részében, Európától Japánig előfordul. Magyarországon szélesen elterjedt, de inkább a hegyvidékeken gyakoribb. Galeruca melanocephala (Ponza, 1805) - Darány, 1979. VII. 5., HS-SJ (JPM) - A palearktikus régió nyugati felében honos, kelet felé Nyugat-Szibériáig hatol. Magyarországon elsősorban a síkságon és a dombvidéken elterjedt és nem ritka. Galeruca pomonae (Scopoli, 1763) - Barcsi ősborókás, Darány, temető, 1992. VI. 24., HS-SJ (2, JPM) ; Darány, 1979. VI. 13., HS (JPM) - Holarictikus elterjedésül faj, amely Magyarországon szélesen elterjedt és közönséges. Galeruca tanaceti (Linnaeus, 1758) - Barcs: Nagybók (Magaspart), 1995. X. 11., UÁ (JPM); Barcsi borókás, Darány, 1982. VII. 15-17., MZs (2, JPM); Barcsi ősborókás, 1979. VI. 26., HS (JPM); Darány, 1975. VI. 24., HS (JPM); 1978. VII. 1., HS-SJ (JPM); 1978. IX. 1., r, HS (JPM); Drávaszabolcs: Dráva-part, 1997. V. 21., UÁ (JPM); Drávasztára: Dráva-part, 1993. V. 26., fh, UÁ (JPM); Potony: Lugi-erdő, 1996. VI. 12., tes (JPM); Vízvár: Dráva-part, 1995. IX. 6-7., PA (2, JPM); Zaláta, 1992. V. 14., HS-SJ (JPM) Szinte az egész holarictikus tájban megtalálható. Magyarországon szinte mindenütt közönséges. Tápnövényköre széles. Phyllobrotica quadrimaculata (Linnaeus, 1758) - Barcsi ősborókás, 1979. VII. 26. HS-SJ (JPM); 1979. VII. 5. HS-SJ (2, JPM); Darány, 1982. VII. 1517., MZs (JPM); Darány: Barcsi ősborókás, 1979. VII. 8., TS (JPM) - Közép- és Dél-Európában, valamint Szibériában fordul elő. Magyarországon tavak, mocsarak, folyók mentén elterjedt és meglehetősen gyakori. Luperus xanthopoda (Schrank, 1781) - Darány: Nagyberek, 1988. VI. 9., UÁ (JPM); órtilos, 1992. V. 24., HS-SJ (JPM); Órtilos: Dráva-part, 1996. V. 30., PA (JPM); Somogyudvarhely: Vecstnyei-erdő, 1996. V. 28., PA (JPM); Tótújfalu: Dráva-ártér, 1995. VI. 2., fh, KE (MTM) - Dél-Európától Közép-Európán át Közép-Ázsiáig fordul elő. Magyarországon nagyon elterjedt és elsősorban az alacsonyabb hegyvidékek lombos erdeiben közönséges. Agelastica alni (Linnaeus, 1758) - Barcs: Csikota, Barcsi borókás, 1984. VIII. 28., PZs (JPM); Barcsi ősborókás, 1979. V. 16., HS (JPM); 1979. V. 5., HS (JPM); 1979. VI. 26., HS-SJ (JPM); 1979. XI. 24., HS-SJ (2, JPM); 1980. VII. 3., MZs (JPM); Barcsi ősborókás, berek, 1978. VIII. 29., TS (JPM); Barcsi borókás, Darány, 1982. VII. 15-17., MZs (2, JPM); Barcsi ősborókás, Darány, borókás, 1980. VI. 3., UÁ (JPM); Barcsi ősborókás, Darány: Nagyberek, 1982. V. 14., UÁ (3, JPM); 1983. III. 22., PZs (JPM); 1984. V. 3., UÁ (3, JPM); Darány, 1978. XII. 22., HS-SJ (JPM); Drávaszentes: Komlosdi-Rinya, 1996. IV. 29., UÁ (JPM); Drávatamási: Dráva-part, 1996. IV. 24., PA-FM (MTM); 1996. VI. 11., fh, SJ (3, JPM); Heresznye, legelő, 1996. IV. 23., FM-PA (JPM); Órtilos, 1995. XI. 14., HS-SJ (JPM); Órtilos: Drávapart, 1996. V. 30., PA (JPM); Szenta: Baláta-tó (Asphodelo-Quercetum roboris-cerris), 1993. IV. 29., fh, ÁL (MTM); Zaláta, égeres, 1995. X. 6., ar, HS (JPM) - Csaknem az egész palearktikus régióban előfordul. Magyarországon szélesen elterjedt, s ahol tápnövényei, elsősorban az enyves éger (Alnus glutinosá), illetve egyéb éger-fajok megtalálhatók, ott tömegesen fordul elő. Alticinae Phyllotreta astrachanica Lopatin, 1977 - Barcsi ősborókás, 1979. X. 23., HS (JPM); Iharosberény: Szentpáli-erdő (Helleboro-Carpinetum betűit), 1982. IV. 11., fh, ÁL (MTM); Szenta: Baláta-tó (AsphodeloQuercetum roboris-cerris), 1993. IV. 29., fh, ÁL (MTM) - A fajt alig két évtizede különítették el a Ph. diademata (Foudras, 1860) fajtól, először alfaji szinten, majd később faji rangra emelték. A két faj külső alaktani bélyegek alapján nem választható szét, a határozás egyedüli alapja az ivarszervek vizsgálata. A teljes Kárpát-medencei Ph. diademata (Foudras, 1860) anyag revíziója szükséges. Az eddigi gyűjtési adatokból úgy tűnik, a Ph. astrachanica Lopatin, 1977 elterjedése szélesebb hazánkban, mint korábban tűnt. Phyllotreta atra (Fabricius, 1775) - Tótújfalu: Dráva-ártér, 1995. V. 2., fh, KE (MTM) - Előfordul egész Európában, keleten Közép-Ázsiáig. Magyaror-