Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8., 1995)

Nógrádi S. - Uherkovich Á.: A Dráva magyarországi szakaszának tegzes (Trichoptera) faunája. - The caddisfly (Trichoptera) fauna of the Hungarian reach of Dráva River

NÓGRÁDI S., UHERKOVICH Á.: A DRÁVA MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁNAK TRICHOPTERA FAUNÁJA 131 Ceraclea riparia Albd. (Leptoceridae) - Nagyobb folyóink gyorsabb vagy közepesen gyors szakaszain él, példányszáma általában alacsony. 1992-93-ban számos helyről került elő (Duna, Tisza, Dráva), korábban alig egykét példányát mutatták ki különböző helyekről. Chaetopteryxfusca Brau. (Limnephilidae) - A Nyugat-Dunántúlon és az Északi-Középhegységben aránylag elterjedt és sokfelé gyakori faj. A Dél-Dunántúlon csak néhány lelőhelye ismert. Eddig ismert élőhelyei kisebb, növényzettel dúsan benőtt, tiszta vizű, köves medrű patakok. Éppen ezért drávai előfordulása különös, annál is inkább, mert mint rosszul repülő állat, nem is jöhetett távolról, hanem egy-két km-en belülről. Márpedig a lelőhelyhez ilyen közel nincs kis patak, tehát a Drávában kell, hogy fejlődjék (4. ábra: c). Crunoecia irrorata Curt. (Lepidostomatidae) - Ökológiai igényei az előbbi fajéra emlékeztetnek, de annál lényegesen ritkább. Előfordulása ugyancsak meglepetés (4. ábra: d). Hydroptila vectis Curt. (Hydroptilidae) - Általában a Hydroptilidák hazai elterjedési és gyakorisági viszonyait korábban igen rosszul ismertük. Az utóbbi évtizedben végzett beható vizsgálatok szerint a H. vectis a légritkábbak közé tartozik, csak nagyon kevés lelőhelyről került elé l-l példánya (5. ábra: a). Orthotrichia angustella McL. (Hydroptilidae) - Magyarországon csak az utóbbi években megtalált faj, amelyet a Dél-Dunántúlról és a Balaton környékéről mutattak ki eddig. A Drávában is előfordul, de itt sem nagy példányszámban (5. ábra: b). Oxyethira flavicornis Pict. (Hydroptilidae) - Az elmúlt 2-3 évben gyakoribbá vált, vagy legalábbis ezekben az években olyan helyeken gyűjtöttünk, ahol nagyobb példányszámban fordul elő ez a faj. A Mosoni-Duna mentén nagyon nagy számban került elő, a Dráva mentén pedig elsősorban a kavicsbányatavakban él helyenként tömegesen. Platyphylaxfrauenfeldi Brau. (Limnephilidae) - Védett faj 50 000 Ft eszmei értékkel. A világon talán már csak az egyetlen, még meglévő élőhelye a Dráva, ahol többé-kevésbé rendszeresen előfordul. Itt őrtiloson és Szentborbáson több példányát csapdáztuk, mint amennyit leírása óta összesen láttak. Természetvédelmi szempontból a Dráva legértékesebb faja. Bár ökológiai igényei nem ismertek - mivel lárváját még nem gyűjtötték - rendkívül ritka előfordulása arra utal, hogy igen érzékeny (stenoek) faj, amely a környezet kis változását sem tűri. Drávai, eddig stabilnak látszó populációja valószínűleg addig marad fenn, amíg a meder szabályozatlansága megmarad, a víz áramlási sebessége nem csökken le, és emellett nem növekszik tovább a szennyezettség. Egy-két korábban ismert előfordulási helyén (kisebb, tiszta patakok mentén) újabban nem került elő. Az élőhely eredeti állapotban tartása elsősorban azt jelenti, hogy Barcs és őrtilos között semmiféle mederduzzasztás ne jöjjön létre, hiszen az esetben az áramlási sebesség lecsökken és ezáltal a vízben lévő szennyeződések, a csökkenő oxigéntartalom következtében, végzetes hatásúak lehetnek a nagy diverzitású állat-közösségekre. Polycentropus irroratus Curt. (Polycentropodidae) - Igen ritka faj, melynek csak 5-6 hazai lelőhelye ismert a Dunántúlon és a Kisalföldön (Mosoni-Duna). Drávai előfordulása a folyó igen nagy diverzitású tegzes-együtteséhez kitűnő adalék (5. ábra: c). Rhyacophila dorsalis Curt. (Rhyacophilidae) - Nyugat-Európa nagyobb folyóiban elterjedt és gyakori. A hazai folyók túl szennyezettek és lassú folyásúak számára, így ezekre nem jellemző ez a nálunk inkább hegyi patakokban élő, ritka faj. A Duna szigetközi szakaszában élt annak elterelése előtt (az elterelés óta onnét eltűnt), a Drávában - csökkenő gyakorisággal - a magyar szakaszon végig megtalálható. Egy-két hegyvidéki példánya is ismert (pl. Bükk-hegység, Kőszegi-hegység). (5. ábra: d.) Silo piceus Brau. (Goeridae) - Bár a szakirodalom több ízben említi hazai előfordulását, a gyűjteményekben hiteles példányra nem tudtunk eddig rábukkanni. Egyetlen őrtilosi példánya tehát a hazai előfordulás tényleges bizonyító példánya, s mint ilyen, kiemelkedő fontosságú tagja a hazai tegzes faunának. A ritka fajok mellett a vizsgált területnek ugyancsak nagy értéke a sokféleség (diverzitás). Az eddig még aránylag kevéssé háborított és a többihez képest kevéssé szennyezett folyó tegzes-együtteseinek diverzitása hazai viszonyok között meglehetősen magas. Ilyen intenzitással ugyan csak a Duna és a Mosoni-Duna szigetközi szakaszát, valamint a Fekete-Köröst vizsgáltuk, s éppen ezért inkább csak ezekhez a folyókhoz hasonlíthatnánk a Drávát. A Fekete-Körös hatéves vizsgálata során sem emelkedett a fajok száma 58 fölé (Órtilos: 67), a Duna és a Mosoni-Duna mentén ennél még alacsonyabb a fajszám. A Tisza belépő hazai szakaszának Trichoptera faunája - amelyet Tiszabecs és Kisar között vizsgáltunk több ponton - ugyancsak kevésbé változatos, bár ott is kavicsos, durva homokos mederben gyors folyású és a Dráváénál nem szennyezettebb a vize. Ott az eddig még csekély számú gyűjtés 47 fajt mutatott ki.