Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Tóth L.: Adatok a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet kérész (Ephemeroptera) és álkérész (Plecoptera) faunájának ismeretéhez. - Contribution to the mayfly (Ephemeroptera) and stonefly (Plecoptera) fauna of the Boronka-melléki Nature Reserves

álló táplálékát gyűjti, szűri. Irodalmi adatok szerint lárva alakban telel, a jég alatt fejlődik és már a jég elolvadása után kirepül Svédországban. Évente csak 1 generációja van, univoltin faj, átalakulása naplementekor a nyílt víztükörről történik. Előkerülése a Boronka-melléki TK területéről igen meglepő, a mai Magyarország területére, faunájára nézve új, a mostani kutatás során felfedezett elem, nemcsak a faj, de a nem vonatkozásában is. A magyar fauna új elemeként további, alaposabb vizsgálatokat igényel mind a Boronka-melléki TK, mind Somogy megye területén. Az új előfordulás adata: Hosszúvíz: Boronkai-árok hosszúvizi mellékága, 1992.IV. 15. 1 lárva leg. Tóth L.-S. A rendkívül lassú folyású, vizinövényzettel sűrűn benőtt patakból lárvamerítő viziháló segítségével gyűjtöttük Siphlonurus armatus, Baetis vernus, Nemoura cinerea lárvák társaságában. Baeits vernus Curtis, 1834 (=Baetisphaeops Eaton, 1870 = Baetis tenax Eaton, 1870 = Baetis finitivus Eaton, 1871 = Baetis scambus Eaton, 1883 = Cloe verna Pictet, 1843 = Cloeon verna Walker, 1853 = Baetis vernus Curtis, 1843 - Müller-Liebenau, 1966). A faj Európa csaknem teljes területén előfordul és gyakori. Az eddigi vizsgálatok szerint 2 generációs, bivoltin faj. A középhegység, dombvidék és a síkság kisebb-nagyobb folyóvizeiben, azok lassú folyású szakaszaiban fejlődik a lárvája, helyenként azonban köves aljzatú hegyi patakokban magasabb régiókba is felhúzódik. Az úszó típusú lárva kövek, fadarabok egyéb törmelék között tartózkodik, a növényi plankton táplálékát részben szűri, részben tárgyak felületéről kaparja le. A lárva a közelrokon fajoktól csak a szájszervek vizsgálata alapján különíthető el, a Skandináviában élő Baetis subalpinus Bengtsson fajtól pedig csak a homlok alakjában tér el, MÜLLER-LIEBENAU (1969) közlése szerint. A korábbi szakirodalomban B. tenax Eaton és B. vernus Curtis néven külön, 2 fajként szerepel, a történelmi Magyarország területéről először MOCSÁRY (1899) közölte B.tenax Eaton néven, majd PONGRÁCZ (1913,1914) mindkét néven több lelőhelyét sorolta fel. A mai Magyarország területéről B. vernus Curtis néven ÚJHELYI (1959, 1966): Aszófő, Bernece, Veresegyház lelőhelyeit közölte. Az egyébként gyakori faj így a Dunántúlról csaknem ismeretlen volt, a lárva pontos élőhelyét pedig sehonnan sem ismertük országhatárainkon belül. A Boronka-melléki TK területéről: Hosszúvíz: Boronka-patak, 1991.IV.13. leg. Németh; Kelevíz: Kelevizi-patak, 1991.X.4. leg. Tóth L.-S.; Mesztegnyő: Boronka-patak, 1991.X.5. leg. Tóth L.-S.; Nagybajom: Aranyosi-patak, 1991.X.4.21 lárva leg. Tóth L.-S.;-Lencseni mellékág, 1991.VI.21.4 lárva leg. Tóth S.; 1991. X.5. 8 lárva leg. Tóth L.-S., 1992.IV.14. 17 lárva leg. Tóth L.-S., - Nagyhomok, 1991.VI.6. 1 d'imago leg. Ábrahám. Cloëon dipterum (Linnaeus, 1761) (= Ephemera dipterum Linnaeus, 1761 = Cloeonpallida Leach, 1815 = Cloeon cognatusm Stephens, 1835 = Cloe diptera Burmeister, 1839 = Ephemera rufula Müller, 1776 = Cloeon inscriptum Bengtsson, 1914 = Cloeon szegedi Jacob, 1969 = Cloeon dipterum (Linnaeus, 1761) - Lubbock, 1865). 92