Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Tóth L.: Adatok a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet kérész (Ephemeroptera) és álkérész (Plecoptera) faunájának ismeretéhez. - Contribution to the mayfly (Ephemeroptera) and stonefly (Plecoptera) fauna of the Boronka-melléki Nature Reserves

szükséges legfontosabb szakmunkákat soroltam fel, amelyek taxonómiai, faunisztikai szempontból nélkülözhetetlenek. A kutatások eredményeként a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területéről 2 Plecoptera fajt: egyiküket csak lárva, a másikat lárva és imágó alakban sikerült kimutatnom. Külön említést érdemel az Ameletus Eaton, 1885 nem előfordulása. A történelmi Magyarország területéről, a magasabb hegyvidékről, így a Magas Tátrából LANDA (1969), SCHOENEMUND (1930) saját gyűjtései és hivatkozása KLAPALEK (1909) munkájára, valamint a magyar-horvát tengerpartról PONGRACZ (1914) adata alapján az Ameletus inopinatus (Eaton,1887) már régóta ismert. A jelenlegi országhatárainkon belül azonban a nem egyetlen reprezentánsa sem került elő ezideig. A Boronka-melléki előfordulás így rendkívül érdekes és jelentős faunánk ismerete szempontjából. Tekintve, hogy egyetlen lárva példány került elő, a kérdés további vizsgálatokat igényel, amit az is aláhúz, hogy ezideig ez az egyetlen síkvidéki előfordulás. Természetvédelmi szempontból mára vizsgálatok jelenlegi stádiumában is, a faj fokozott védelmet igényel. Tekintve, hogy igényessége, tűrőképessége ma még nem tisztázott, a Hosszúvizi, Boronka-patak és mellékágain a jelenlegi állapot őrzése, fenntartása kívánatos. A fajok jegyzéke a lelőhelyadatokkal E|3hemeroptera S iphlonurus armatus (Eaton 1870) (= Siphlurus armatus Eaton, 1870 = Siphlurus latus Bengtsson, 1917) A faj elterjedése ma még nem tisztázott teljesen, Csehszlovákiából, Írországból, Lengyelországból, Magyarországról, Nagy-Britanniából, Németorszából és Skandináviából már kimutatták. Állóvizekben, valamint kisebb folyóvizekben, azok kiszélesedő csendes öbleiben fejlődik a feltűnően nagy, úszó típusú lárvája, amely a finom növényi planktont gyűjti, szűri mint táplálékát. A faj életmódjáról csak kevés adatot közöltek, feltehetően univoltin és tojás alakban telel át, az imágó májustól augusztusig repül. Faunaterületünkről ÚJHELYI (1959) jelezte előfordulását, majd a későbbiekben a Bakonyból közölte, ahol lárváját magam is több természetes vizi élőhelyen gyűjtöttem. A budapesti Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében a fajt 1 már korábban gyűjtött, Somogyból származó, de ismeretlen gyűjtőjű példány képviseli: Kaposvár, 1950.V.20. det.V.Puthz. A Boronka-melléki TK területéről: Hosszúvíz: Boronka-patak erdei mellékága, 1992.IV. 15. 8 lárva leg. Tóth L.-S.; - kertekaljai mellékér, 1992.

IV.15. 5 lárva leg. Tóth L.-S.; Boronkai-árok hosszúvizi mellékága, 1992.IV.15. lárva 8 leg. Tóth L.-S.; Kelevíz, 1989.IV.27. Icf imágó leg. Ábrahám; Nagybajom, 2.patak, 1989.IV.22. 6cf-$ imágó leg. Ábrahám. Ameletus inopinatus Eaton, 1887. - A faj Európában, elsősorban a magasabb hegyvidéken terjedt el, az Alpokban, Kárpátokban gyakorinak tartják, síkvidéki előfordulásáról csak a Skót Felföld tavaiból ELLIOT-HUMPESCH-MACAN (1988), SCHOENEMUND (1930) számoltak be. A magashegységben elsősorban az állóvizekből és csak ritkábban említették kisebb hegyi patakok csendesebb szakaszaiból a lárváját, amely a hideg, tiszta vizeket kedveli, úszó típusú, növényi planktonból 91