Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Nógrádi S. – Uherkovich Á.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és környéke tegzes (Trichoptera) faunája. - The caddisfly (Trichoptera) fauna of Boronka region landscape-protection area and environs

Sercistomatidae Notidobia ciliaris L. - Nagybajom 1989. ÏV. 25.11 <?, IV. 27.

2<д 1990. V. 3.1 $, 1991. V. 22. 2&\ Nagybajom A. 1989. IV. 27. 9^ 1 $, 1991. V. 22. 1 $; Beraeidae Beraeapullata Curt. - Keleviz 1989. IV. 25. Id». Beraeodesminimis L. - Csömend 1989. IV. 25.1 ?; Nagybajom 1989. IV. 25.19$, IV. 27. Id», 1990. V.l. 2 $, 1991. V. 22.

1сУ 1 ?; Faunisztikai eredmények Kétségtelen, hogy 72 faj előfordulása ekkora és ilyen jellegű vízhálózattal rendelkező területről sokat elárul. Mindenekelőtt azt, hogy számos olyan, alig bolygatott és szennyezéstől mentes víz található itt, amely már országosan is ritkaság. Az csak természetes, hogy ennyi faj között számos ritkaság akad, olyanok, melyeknek Magyarországon kevés vagy nagyon kevés lelőhelyük van, s emellett esetleg még a fogott példányok száma is rendkívül csekély. E fajok egy részével korábban ugyan már foglalkoztunk, azonban róluk ismereteink sokat bővülhettek akár 1-2 év alatt is, így tehát nem felesleges újbóli tárgyalásuk. Oxyeíhiraflavicornis Pict. - Bővebben NÓGRÁDI és UHERKOVICH (1992) foglalkozott vele. A tájvédelmi körzetben igen ritka. Hydroptila dampft Ulm. Ugyancsak a fent idézett forrás tárgyalja bővebben. Hydroptila vectis A Balaton vízgyűjtőjének 4 pontján fogtuk. Az irodalom mindössze Budapestről említi, ez is igen régi adata (MOCSÁRY 1900). A tájvédelmi körzetben rendkívül ritka, egyetlen nőstény példányát fogtuk Csömenden (3. ábra). Ithytrichia lamellaris Eaton. Ez a faj gyorsan folyó, nem szennyezett vizekben fordul elő, szórványosan mutatták ki hazánkból. A tájvédelmi körzetben is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Oligostomis reticulata L. Tipikusan nappali aktivitású tegzes, amely fénycsapdákban vagy általában fényen csak egészen elvétve fordul elő. A tájvédelmi körzetben Malaise-csapdával gyűjtötték egyetlen példányát Hosszúvizén. A Dél-Dunántúl számos pontján került elő nappali hálózassál tavasszal, itt egyébként ez az első kikelő és rajzó tegzes faj. Az ország középső területeiről több helyről került elő (4. ábra). Limnephüus binotatus Curt. Országszerte előforduló, de általában nem gyakori faj. A Dél-Dunántúlon alig ismerjük egy-két lelőhelyét. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben egyetlen hímet gyűjtöttünk Hosszúvizén, fénycsapdával. A Balaton és a Fertő környékén viszonylag gyakoribb (5. ábra). Az utóbbi években - hasonlóan más Limnephitusokhoz - ez a faj is kissé megritkult, visszaszorult, szokásos élőhelyei közelében sem gyűjtötték. A Limnephilusok 1991-ben - a meglehetősen sok csapadék és a hűvösebb nyár hatására - ismét kezdtek elszaporodni. Limnephüus subcentralis Brau. NÓGRÁDI (1991) említi első hazai adatait. 4 lelőhelyén kívül újabbra azóta sem sikerült rábukkanni (6. ábra). 230