Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)
Nógrádi S. – Uherkovich Á.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és környéke tegzes (Trichoptera) faunája. - The caddisfly (Trichoptera) fauna of Boronka region landscape-protection area and environs
Colpotaulius incisus Curt. Hazai elterjedésével és a nyolcvanas években tapasztalt nagy gradációjával UHERKOVICH és NÓGRÁDI (1991) foglalkozott. A tájvédemi körzetben az utóbbi években is több példánya került elő, de sehol sem volt tömeges előfordulású. Phacopteryx brevipennis Curt. Első hazai előfordulása óta (NÓGRÁDI 1984) mintegy 12 újabb hazai lelőhelyét ismerhettük meg. A Dunántúl délnyugati, déli részén nem tűnik ritkának, a tájvédelmi körzetből is számos példány került elő (7. ábra). Az ország északi részén csak a közelmúltban fogtuk első példányát, Szlovákiában meglehetősen gyakori (NÓGRÁDI és UHERKOVICH 1987, és az azóta nyert adatok). Igen érdekes a Chaetopteryx major McL. előfordulása a tájvédelmi körzeten belül. Ez a faj az ország déli és nyugati részének hegy- és dombvidékein elterjedt és a gyorsabb folyású patakokban közönséges. Alacsonyabb dombvidékeken csak elvétve fordul elő, így például a Zala megyei Tilaj mellett sok példányát fogtuk néhány éve (8. ábra). Belső-Somogyban egyetlen példányát a hosszúvízi fénycsapda fogta meg. A tájvédelmi körzet tegzesfaunájának gazdagságát tehát nemcsak a "ritkaságok" adják, hanem ilyen nem várt előfordulások is. Triaenodes bicolor Curt. Bár elterjedt faj, mégis ritka, hiszen eddig csupán csak 40 hazai példányt fogtunk és a szakirodalom (pl. ÚJHELYI 1971) is csak hellyel-közzel említi. Viszonyairól bővebben NÓGRÁDI és UHERKOVICH (1992) tudósít. Erotesis baltica McL. Korábban Veresegyházáról, Budapestről és Balatonalmádiból ismerték (ÚJHELYI 1971, 1979). Azóta további 4 helyen fogtuk (Tornanádaska, Tihany-Sajkod, Baláta-tó, Hosszúvíz, 9. ábra). Igen ritka faj, mindenhonnét csak 1-2 példánya ismert. Notidobia ciliaris L, Tipikusan nappali aktivitású állat, amelyet fénycsapda anyagokban vagy lámpázáskor egészen elvétve lehet találni. Élőhelyein tömeges lehet. A tájvédelmi körzetben nem gyakori, tőle nyugatra, a Marót-völgyi-csatorna mentén helyenként tömeges. Beraeodesminutus L. Ugyancsak nappali aktivitású állat, amelyet elsősorban hálózassál és Malaise-csapdá val lehet fogni. Élőhelyein olykor tömeges lehet. Környezeti igényét illetően nem különösen válogatós, hiszen mind a kisebb hegyvidéki, mind pedig a dombvidéki patakokat kedveli, sőt, egészen apró, lápokból szivárgó erek mentén is gyűjtöttük. Természetvédelem Magyarországon a nedves élőhelyek védelme különösen fontossá vált az elmúlt években, mivel ezek mennyisége, területe és állapota a vízrendezések (azaz pontosabban lecsapolások, árkolások, alagcsövezések) következtében rendkívül sokat romlott. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben sok ilyen típusú biotóp maradt még fent. Különösen változatos és fajgazdag tegzes-együttesek élnek a tájvédelmi körzet kisvízfolyásaiban. A névadó Boronka-patak, ennek mellékvizei, valamint a Koroknai-vízfolyás és mellékvizei (pl. az Aranyos-patak) településeket nem vagy alig érintenek, felső szakaszuk mentén sokhelyütt erdős, nem művelt területen folynak végig. így szennyeződésük mértéke csekély vagy egyáltalán nem is szennyeződnek. A Dunántúl déli részén (de másutt is az országban) az ilyen kisvízfolyások nagyrészét mesterséges (geometriai) mederbe kényszerítették. Szántókkal szomszédos szakaszaikon nem hagynak sem gyepsávot, sem erdő vagy bokorsávot, hanem közvetlenül a mederig felszántják a földet. Sok helyütt az alagcsövek lefolyása is közvetlenül a vízfolyásba torkollik, magával 231
