Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Uherkovich Ákos és Ábrahám Levente: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet nagylepkefaunája (Lepidoptera) • Larger moths and butterflies (Lepidoptera) of the Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary.
A quercetális elemek száma alacsony, tömegük elhanyagolható. Ilyen faj például itt a Catephyia alchymista Den. et Schiff, vagy a Drymonia querna Den. et Schiff. Részben nyirkosabb erdők aljnövényzetében, de még inkább irtásokban, erdőszéleken, nyiladékokban tenyésznek egyes altoherbosa komponensek. Közülük megemlítendő a korábban nagyon ritkának tartott és utábbi időben igen sokfelé megtalált Diachrysia chryson Esp., vagy a hegyvidékeinken helyenként meglehetősen gyakori Diarsia rubi View, és Proserpinus proserpina Pali. Természetvédelem A Béda-Karapancsa tájvédelmi körzet területén az alábbi védett fajok fordulnak elő: Apatura ilia Den. et Schiff. Apatura metis Frr. Vanessa atalanta L. Inachis io L. Thersamonia dispar hungaricus Szabó Papilio machaon L. Iphiclides podalirius L. Proserpinus proserpina Pali. Arctia (Ammobiota) festiva Hufn. A felsorolt 9 faj alapján a tájvédelmi körzet nagylepkefaunája - természetvédelmi szempontból - meglehetősen szegényes. A törvényesen védett és itt előfordukó fajok közül kétségtelen, hogy a legnagyobb érték az Apartura metis Frr., amely nemcsak hazánkban fordul elő igen kicsi területen, hanem teljes európai areája is nagyon kicsi és emiatt aktuálisan veszélyeztetett. A lárva élőhelye a folyót kísérő bokorfüzes zónában van. Az imágó különösen jól érzi magát zátonyokon, szélesebb homokpadokon, ahol a nap legmelegebb óráit sütkérezéssel tölti. A faj védelme tenyészhelye - a bokorfüzes sáv épségben hagyásával egyszerűen megoldható. Mivel olyan ritka fajról van szó, amelynek fennmaradását a hazai természetvédelmi területeken lehet csak megőrizni (Gemenci TK, Béda-Karapancsa TK), ezért fokozott védelem alá kellene vonni a faj habitatját. Megfigyeléseink szerint a faj nem hagyja el a Duna-part melletti füzeseket. így a tájvédelmi körzetben sokfelé telepített idősebb füzesekben sem él. Testvérfaja, az Apatura ilia Den. et Schiff, idősebb füzesekben, az ártéri és a töltéseken kívüli fűz-nyár ligeterdőkben él. A tájvédelmi körzetben csak néhány példányát figyeltük meg a Bédai-erdőben. A Vanessa atalanta L. és az Inachis io L. lárvájának nincsen speciális igénye, hiszen ruderáliákon él, főleg a nagy csalánon. Az előbbi ráadásul vándorfaj, tehát elsősorban a mediterrán vidékeken meglévő tenyészhelyeitől függ léte. Az utóbbi időben megritkult a Papilio machaon L. hazai állománya, mivel ez a faj a rétek, kaszálók ernyősvirágzatú növényein fejlődik. A rétek felszámolásával, a sok mezőgazdasági vegyszer használatával rendkívüli módon megritkult ez a faj. Az Iphiclides podalirius L. hernyója leggyakrabban gyümölcsfákon fejlődik. A rendszeresebb növényvédelem, a jóval hatékonyabb mérgek ezt a fajt is nagyon megritkították. 173
