Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Horvatovich Sándor: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet cincérei (Coleoptera: Cerambycidae) • The Cerambicydae (Coleoptera) of Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.
29. Agapanthia villosoviridescens 30. Agapanthia cardui 31. Calamobius filum 32. Theophilea cylindricollis 33. Acanthoderes clavipes 34. Mesosa curuculionides 35. Saperda carcharias 36. Saperda scalaris 37. Phytoecia coerulescens 38. Phytoecia cylindrica 39. Phytoecia pustulata 40. Oberea euphorbiae 41. Oberea linearis 42. Tetrops preusta 43. Cerambiyx cerdo lágyszárúak főleg Cirsium, Urtica és Carduus fajok lágyszárúak főleg fészkesek fűfélék gyökémyakában él nincs adat kiszáradt lombosfák kérge alatt kiszáradt lombosfák kérge alatt élő nyárfafélékben kiszáradt lombos fákban lágyszámakban: kigyószisz, cickafark, gyöngyköles ernyős virágzatúak gyökerében cickafark és margitvirág fajok Euphorbia palustris mogyoró, dió, gyertyán, éger, lombos fák tölgyfajok általánosan elterjedt hegy és dombvidék főleg a Dunántúl sík és dombvidékein főleg dunántúli sík és dombvidék hegy és dombvidék hegy és dombvidék Alföld és dombvidék ártéri erdők hegy- és dombvidék általánosan elterjedt általánosan elterjedt általánosan elterjedt folyók mentén és az Alföldön hegy és dombvidék általánosan elterjedt tölgyesekben általánosan elterjedt Jellemző és ritka fajok a területen Mivel az itt gyűjtött cincérfajok többségének nagy állománnyal rendelkező lombosfák a tápnövényei - sót a legtöbb ilyen faj cincér faj polifág, azaz több fafajban tud kifejlődni ezeket mind a területre jellemző fajoknak lehet tekinteni. Neodorcadion bilineatum Germar. Az országos mértékkel csak néhány elterjedési adattal rendelkező fajok közül tekinthető a területen gyakorinak. A Neodorcadion bilineatum az eddigi ismeretek szerint csak Dél-Magyarországon (a Villányi-hegység déli lábától Szeged környékéig) tekinthető egy nagyon keskeny sávban gyakorinak. Hazai lelőhelyadatai szerint elsősorban síkvidéki előfordulású, a dombvidékre alig, a hegyvidékre egyáltalában nem húzódik át elterjedése. Ezt a fajt május közepétől július közepéig a nyílt területek és a ligeterdők talaján általánosan elterjedtnek lehet tekinteni. Stenopterus flavicornis Küster. A faunafüzet (KASZAB, 1972) szerint DélEurópában, Észak-Afrikában, Kisázsiában és Szibériában él. Hazánkban - a faunafüzet szerint - csak a déli területeken fordul elő és tápnövénye ismeretlen. A tájvédelmi körzetben a Duna mindkét oldalán előkerült (Karapancsa, Kölkedi Nagy-rét), így ezt a ritka fajt is a területre jellemzőnek lehet tekinteni. Valószínűleg az enyhe tél befolyásolja a hazai elterjedését, indokolja a területen való előfordulását. Chlorophorus figuratus Scopoli. Ezt a fajt azért kell külön megemlíteni, mert hazánk területén hegyvidéki előfordulású. Valószínű, hogy az árvizek hozták erre a területre, ahol a megfelelően nedves és hűvös nyári időjárást biztosító ártéri erdőkben fennmaradt és elszaporodott. Exocentrus punctipennis Mulsant. Olyan dél-európai elterjedésű faj, amelynek a faunafüzetben csak 10 lelőhelyadata szerepel, a JPM gyűjteményében a déldunántúli számos lámpázás és fénycsapdafeldolgozás eredményének figyelembevételével is csak egyetlen Debrecenben fénycsapdával gyűjtött példány található. A területen 3 lelőhelyen gyűjtött 6 példány bizonyítja, hogy itt ez a faj rendszeresen előfordul. Mivel fényre is repülő fajról van szó, a hazai ősszel terjedés a fénycsapdahálózat segítségével összeállítható lenne. 138
