Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Iharos Gy.: A Barcsi borókás Tardigrada faunája. - The Tardigrada fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary
2. •ugyanott avar: Macrobiotus richtersi, Hypsibius marcusi. e. Kerek-tó. 1. Nyíres-borókás-égeres ligeterdő, boróka avar: Macrobiotus richtersi, M. hufelandii. 2. u.ott nyírfa alól avar: Macrobiotus richtersi, Hypsibius convergens, H. tetradactyloides, H. bakonyiensis, H. schaudinni. 3. u.ott talajmoha: Macrobiotus hufelandii, Hypsibius convergens. 4. u.ott nyírfáról zuzmó: Echiniscus testudo, Macrobiotus hufelandii, Hypsibius oberhaeuseri. f. Nyírkút. 1. Cseres-tölgyes, famoha: Macrobiotus hufelandii, Hypsibius convergens., 2. Egeres láperdő, famoha: Macrobiotus hufelandii, M. intermedius. III. Szulok környéke. 1. Aranyospusztai halászház mellett, patak partjáról avar: Macrobiotus richtersi, Hypsibius convergens. Az Itaquascon ramazzottii IHAROS, 1966 faj átértékelése Több Tardigrada kutatót foglalkoztat már évek óta a kérdés: tulajdonképpen hány önálló, jó faja van az' Itaquascon genusnak? E kérdés főleg három fajjal kapcsolatban merül fel: az I. bartosi WEG-Ь., I. trinacriae ARCIDIACONO és I. ramazzottii IHAROS fajok értékelésében. A kutatók véleménye erősen megoszlik. Vannak, akik mind a 3 fajt jó fajnak minősítik, mások egyiket vagy kettőt, sőt mind a 3 fajt szinonim fajnak tekintik. Mi az oka ennek a zavarnak? És milyen problémák merülnek fel a fajok meghatározásában? A vitára okot ad az említett fajok leírásában és a szemléltető rajzokban található több pontatlanság és tévedés, ezek viszont magának a genusnak nem kielégítő leírásában gyökereznek. Az egyik tévedés pedig szüli a másikat. BARROS /1939/ leírása szerint az Itaquascon genus fő jellemző bélyegei a plakoidok nélküli garatfő és a hosszú garatcsőben folytatódó szájcső. A karmokról annyit ír, hogy azok Hypsibius típusúak. A karmok pedig taxonómiai jelentőségűek, mert nagyon is jellemző a IV. láb külső karmának kialakulása, amennyiben főágának tövében kisebb-nagyobb izületi dudor /tuberculum articulare/ ül, amely lehet gömbölyű, de kihegyesedő, horogszerű, is /sperone/. Ilyen található az I. ramazzottii fajnál. A genusra jellemző garatfő típustól eltérő garatfők fordulnak elő a három vitatott fajnál: a garatfőben gyöngyszerű, vagy vékony, egyenes pálcikaszerű megvastagodások jelennek meg. Ami pedig még jobban növeli a zavart, az a körülmény, hogy az I. bartosi és trinacriae fajok leírásaiban és rajzaiban mindkét típus megtalálható. Mégpedig az eredeti leírásokban, és csak évek múlva jelennek meg a kijavított leírások és rajzok /itaquascon trinacriae:PILATO 1969, I. bartosi: 1973/, amelyek már közel megegyezést mutatnak az általam leírt fajjal /IHAROS 1966/. Uj fajom leírásban azonban csak az eredeti leírásokat vehettem figyelembe 1966-ban /ARCIDIACOITO 1962, WEGLARSKA 1959/, és ezek szerint határoztam meg. Az akkori jelentős különbségek alapján teljes joggal minősíthettem az I. ramazzottiit új fajnak. De nemcsak én ítéltem így, hanem Ramazzotti és Maucci professzorok is, akiknek küldtem készítményeket felülvizsgálat céljából. Ramazzotti véleménye a következő: "Ich glaube dass der Tradigrad im Ihren Präparat ein Itaquascon spec. nov. ist. Ganz sonderbar ist die Schwellung an der Basalpartie der äusseren Kralle: ich habe sie aufmerksam mit Phasenkontrast beobachtet und es scheint mir dass sie nicht nur eine Schwellung, sondern fast ein Nebenhaken der 76
