Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Iharos Gy.: A Barcsi borókás Tardigrada faunája. - The Tardigrada fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary
Nebenast ist", /in litt. 1965. III. 16./ Maucci pedig így ír: "Ich habe sie sorgfältig ubersucht. Meiner Meinung nach ist I. ramazzottii eine gute Art: die Krallen, und besonders die Innere Kralle, sind dünn u. schlank, während I. trinacriae viel kürzere ü. kräftigere Kralle besitzt", /in litt. 1973- VIII. 6./ Miután megjelentek a kijavított leírások, egyes kutatók átvették PILATO /1969/ véleményét,'hogy az I. ramazzottii azonos az I. trinacriaeval, annak szinonimja, így pl. DASTYCH /1974/, GREVEN /1972/. Ezen véleménnyel szemben RAMAZZOT r TI /1972/ leszegezi a I. ramazzottii önállóságát: "Nekem ennek ellenére kétséges marad, hogy az I. ramazzottii és I. trinacriae fajok azonosak lennének", MAUCCI /1973-1974/ pedig indítványozza a két faj elhatárolását egymástól. Összefoglalva а к : ^atók véleményeit, kiderül, hogy az Itaquascon fajok között alig marad önálló, jó faj. PILATO /1969/ azonosítja az I. ramazzottiit az I. trinacriaeval, DASTYCH /1973/ kiterjeszti a szinonimiát az előbbi 2 fajra, amelyeket az I. bartosival azonosít, sőt, lehetségesnek tartja, hogy az I. placophorum MAUCCI is ide tartozik. Szerinte az Itaquascon genusnak csupán 3 jó faja lenne: I. umbellinae BARR., I. bartosi WEGI. és I. pawlowski WEGL. Azonban nem minden kutató véleménye egyezik fenntartás nélkül PILATO /1969/ és DASTYCH /1973/ megállapításaival. BINDA /1974/ ezt írja dolgozatában: "Dastych diagnózisain nem mindig pontosak és nem értek egyet a szerzővel, amikor ajánlja, hogy az Itaquascon trinacriaet az Itaquascon bartosi szinonimjának tekintjük". Majd: "... és Dastych véleményével szemben tartom, hogy az Itaquascon trinacriae és az Itaquascon bartosi "jó fajok", amelyek világosan különböznek az Itaquascon umbellinaetől". Figyelembe véve a Tardigradák nagy variáló képességét és a nevezéktan szabályait, szeretném a magam részéről a vitát befejezni. Elfogadom, hogy az I. ramazzottii szinonimája az. I. bartosinak, az I. trinacriaeval együtt. Azonban az sem lehetetlen, hogy mindhárom faj azonos az I. umbellinaeval. A tárgyalt 3 faj leírásával kapcsolatban feltehető a kérdés: hogyan lehetett ugyanannak a fajnak a garatfőjét és karmait kétféleképpen leírni? És miért késtek a-helytelen leírások és rajzok kiigazításai? Ez utóbbira nem tudok feleletet adni. Az elsőre vonatkozólag az volt a feltevésem, hogy a különböző garatfő kialakulások az állatkák növekedésével és a vedlési stádiumokkal függenek össze. így feltételeztem, hogy a vastagodás nélküli garatfő a vedlés legegyszerűbb stádiumában van. Ezt követi a garatfő belső szegélyein megjelenő gyöngyszerű, vastagodás és a végső stádiumban alakulnak ki a vékony, pálcikaszerű, képletek. Azonban ezt a feltevésemet megcáfolta az a körülmény, hogy a Barcsi borókás területének számos helyéről származó mintákban több, mint 100 Itaquascon példányt találtam: fiatalokat, kifejlett egyedeket és vedlésben lévő példányokat. Gondosan megvizsgálva 6ket megállapítható volt, hogy minden korú és állapotú egyednek ugyanolyan volt a garatfője és berendezése: vékony, pálcika alakú szegéllyel. A világ sok területéről származó Itaquascon példányt vizsgáltam már, de soha sem találtam még gyöngyszerű vastagodással rendelkező garatfőt. Ezen az alapon nem tudok magyarázatot adni a feltett első kérdésre, hacsak azt nem, hogy a különböző garatfővel rendelkező egyedek más fajba tartoznak. Erre gondolhatott B. Weglarska is, amikor nekem írt levelében /1963. XII. l/ összehasonlítja az I. bartosit és az általa talált másik Itaquascon fajt. így ír: "Der Schlundkopf bei I. umbellinae ist mit glatter Cuticula ausgekleidet. Bei I. bartosi bildet die Cuticula perlenartige Verdickungen. Bei diesen beiden Gattungen gibt es keine Makroplacoiden, hingegen ist bei I. chapaensis ein langes Macroplacoid ausgebildet." Ez utóbbinak a fényképét is 77