Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Iharos Gy.: A Barcsi borókás Tardigrada faunája. - The Tardigrada fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary

Nebenast ist", /in litt. 1965. III. 16./ Maucci pedig így ír: "Ich habe sie sorg­fältig ubersucht. Meiner Meinung nach ist I. ramazzottii eine gute Art: die Kral­len, und besonders die Innere Kralle, sind dünn u. schlank, während I. trinacriae viel kürzere ü. kräftigere Kralle besitzt", /in litt. 1973- VIII. 6./ Miután megjelentek a kijavított leírások, egyes kutatók átvették PILATO /1969/ véleményét,'hogy az I. ramazzottii azonos az I. trinacriaeval, annak szi­nonimja, így pl. DASTYCH /1974/, GREVEN /1972/. Ezen véleménnyel szemben RAMAZZOT r TI /1972/ leszegezi a I. ramazzottii önállóságát: "Nekem ennek ellenére kétséges marad, hogy az I. ramazzottii és I. trinacriae fajok azonosak lennének", MAUCCI /1973-1974/ pedig indítványozza a két faj elhatárolását egymástól. Összefoglalva а к : ^atók véleményeit, kiderül, hogy az Itaquascon fajok kö­zött alig marad önálló, jó faj. PILATO /1969/ azonosítja az I. ramazzottiit az I. trinacriaeval, DASTYCH /1973/ kiterjeszti a szinonimiát az előbbi 2 fajra, amelye­ket az I. bartosival azonosít, sőt, lehetségesnek tartja, hogy az I. placophorum MAUCCI is ide tartozik. Szerinte az Itaquascon genusnak csupán 3 jó faja lenne: I. umbellinae BARR., I. bartosi WEGI. és I. pawlowski WEGL. Azonban nem minden kutató véleménye egyezik fenntartás nélkül PILATO /1969/ és DASTYCH /1973/ megállapításaival. BINDA /1974/ ezt írja dolgozatában: "Dastych diagnózisain nem mindig pontosak és nem értek egyet a szerzővel, amikor ajánlja, hogy az Itaquascon trinacriaet az Itaquascon bartosi szinonimjának tekintjük". Majd: "... és Dastych véleményével szemben tartom, hogy az Itaquascon trinacriae és az Itaquascon bartosi "jó fajok", amelyek világosan különböznek az Itaquascon umbellinaetől". Figyelembe véve a Tardigradák nagy variáló képességét és a nevezéktan szabá­lyait, szeretném a magam részéről a vitát befejezni. Elfogadom, hogy az I. ramaz­zottii szinonimája az. I. bartosinak, az I. trinacriaeval együtt. Azonban az sem lehetetlen, hogy mindhárom faj azonos az I. umbellinaeval. A tárgyalt 3 faj leírásával kapcsolatban feltehető a kérdés: hogyan lehetett ugyanannak a fajnak a garatfőjét és karmait kétféleképpen leírni? És miért késtek a-helytelen leírások és rajzok kiigazításai? Ez utóbbira nem tudok feleletet adni. Az elsőre vonatkozólag az volt a feltevésem, hogy a különböző garatfő kialakulá­sok az állatkák növekedésével és a vedlési stádiumokkal függenek össze. így fel­tételeztem, hogy a vastagodás nélküli garatfő a vedlés legegyszerűbb stádiumában van. Ezt követi a garatfő belső szegélyein megjelenő gyöngyszerű, vastagodás és a végső stádiumban alakulnak ki a vékony, pálcikaszerű, képletek. Azonban ezt a fel­tevésemet megcáfolta az a körülmény, hogy a Barcsi borókás területének számos helyéről származó mintákban több, mint 100 Itaquascon példányt találtam: fiatalo­kat, kifejlett egyedeket és vedlésben lévő példányokat. Gondosan megvizsgálva 6­ket megállapítható volt, hogy minden korú és állapotú egyednek ugyanolyan volt a garatfője és berendezése: vékony, pálcika alakú szegéllyel. A világ sok területé­ről származó Itaquascon példányt vizsgáltam már, de soha sem találtam még gyöngy­szerű vastagodással rendelkező garatfőt. Ezen az alapon nem tudok magyarázatot adni a feltett első kérdésre, hacsak azt nem, hogy a különböző garatfővel rendel­kező egyedek más fajba tartoznak. Erre gondolhatott B. Weglarska is, amikor nekem írt levelében /1963. XII. l/ összehasonlítja az I. bartosit és az általa talált másik Itaquascon fajt. így ír: "Der Schlundkopf bei I. umbellinae ist mit glatter Cuticula ausgekleidet. Bei I. bartosi bildet die Cuticula perlenartige Verdickun­gen. Bei diesen beiden Gattungen gibt es keine Makroplacoiden, hingegen ist bei I. chapaensis ein langes Macroplacoid ausgebildet." Ez utóbbinak a fényképét is 77

Next

/
Thumbnails
Contents