Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Majer J.: A Barcsi borókás katonalégy (Stratiomydae), kószalégy (Rhagio nidae) és rablólégy (Asilidae) faunája (Diptera). - Stratiomyidae, Rhagionidae and Asilidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland at Barcs, Hungary

A Barcsi borókáé Asilidae faunája vizsgálataink szerint egyedszámbari gazdagnak mondható, de fajszámban is figyelemreméltó. 1. beptogaster cylindrica /DeGEER, 1776/ - Egyszínű botlégy. 1 о 1976.

VI.30. /5/, 1 ó* 1979

.VII.4. /4/, 1 о 1983.VI.27. /6/. - Közép- és észak-európai faj. Egyike a leggyakoribb hazai rablolégy fajoknak; nedves, füves területeken, erdők szélén nem ritka. Jobbáré csak fűhálózással gyűjthető. A vártnál jóval kisebb egyedszámban került elő a vizsgálati területről. ; 2. Dioctria atricapilla MBIGEN, 1804 - Fekete héjalégy. ló* 1984.VÏII.24 /5/. - Gyakori európai faj. Hazánkban sem ritka, elsősorban esős nyarakon gyakori réteken, legelőkön. 3. Dioctria linearis /FABRICIUS, 1787/ - Karcsú héjalégy,. 1 о I98O.VII.10. /2/, 1 <j) 1982.VIII.21. /3/. - Középeurópai faj. Hazánkban néni ritka. Főleg növények levelein üldögél. Zsákmái ~^olá

si szokásait nem ismerjük. 4. Dasypogon teutonul LINNAEUS, 1758 - Aranyfoltôs héjalégy. 1 о 1976.VII.23. /l/> 1 о 1979

.VII.30. /8/, 1 о 1982.

VIII.3. /9/. - Közép- és dél-európai faj. Hazánkban nem lehet ritka. Kétslárnyúakat és kisebb hártya

sszárnyúakat ejt zsákmányul. 5.beptiiarthrus brevirostris /MEIGBN, 1804/. 1 о 1980.VII.10. /10/. ,- Közép- és észak-európai faj. A barcsi előfordulási adat jelentősége abban áll, hogy ez az . egyetlen biztos hazai lelőhelye. Életmódjáról nincsenek ismereteink. 6. Lasiopogon cinctus /FABRICIUS, 1781/ - Öves vércselégy. 1 ö 1979.VII.26. /9/, 1 $ 1981.VI.29. /9/, 1 9 1982.VI.29. /l/, 1 9 1982.VI.25. /9/7 1 9 1983

.VI.28. /5/. - Európai faj, hazánkban nem ritka. 7. Cyrtopogon lateralis /FALLEN, 1814/ - Oldalfoltos vércselégy. 1 9. 1983.

VI. 28. /5/. - Észak- és közép-európai faj. Hazánk faunájára nézve új, eddig csak a Barcsi borókás területéről került elő. 8. Philonicus albiceps /MEIGBN, 1820/ - Homoki farkaslégy. 2 о 1976

.VI.30. /5/, 1 о 1976.VII.23. /1/, 1 <f 1977

.VII.28. /5/, 1 ó" 1 о 1977.

VII.30. /5/, 1 9 1978.VI. 2;5t. /5/,. 1 о 1978.VII.1. /10/, 1 9 1978.VII.4. /3/T 1 9 2 <? 1979.VI.10. "75/, 1 ó* 1980.VI.28. /5/, 1 0.2 rf 1980.VIIT24. /4Д 3 9 1981.VIT27. /5/, 1 0*1982^111.21. /3/, 2 о 1983.VI.28T /5/, le? 1984. VI. 29. /5/7 1 <* 1984 .VIII. 24. /3/. - Az egyik leggyakoribb palearktikus faj, a Barcsi borókásban dominánsnak bizonyult. Sós és savanyú homokvidékeken, a mérsékelt és mediterrán területeken jelenléte mindenütt jellemző. A "Régi-legelŐn" került elő a legtöbb példány, ahol hártyás- és kétszárnyúaki?á VQ,d.á szílak 9. Dysmachus trigonus /MBIGEN, I8O4/. 1 ó* 1979 .VI. 18. /8/, 2 d* 1980 .VI. 28. /5/, 1 9 1980.VII.10. /2/, 1 ó" 1981.VI.27. /5/, 2 0* 1982

.VI.26. /5/, 1 9 1 ó

4 1983.VI.28. /5/, 1 0" 1984.

VIII.6. /5/. - Európában mindenütt gyakori az északi szélesség 62°-ig. Hazánkban sem lehet ritka, noha pontos elterjedési adataink nincsenek. Homokvidékek jellegzetes faja. A Barcsi borókás szubdomináns faja. 10. Eutolmus rufibarbis /MBIGEN,'1820/. 1 9 1976

.VII.23.:/l/, -1 9 1977

.VII.28. /5/, 2 <J 1978.

VI. 18. /8/, 1 о 1982.VI.26. /5/, I ö* 1984,.„/5/.. - Európai faj. Hazánkban gyakori, bár elterjedése nem tisztázott. Lepkék, kétszárnyúak a' zsákmányállatai. 11. Machimus atricapillus /FALLEN, 1814/ - Hegyi farkaslégy. 1 <? 1979

.V.21. /9/, 1 9 1984

.VI.29. /5/. - Európában egészen :a Lapp-földig mindenütt előfordul. Hazánkban sem ritka, nevével ellentétben síkvidékeken is előfordul. Az 1984-ben fogott példáuyt zsákmányfogyasztás közben sikerült begyűjteni. Zsákmányállata Chrysops caecutiens /Tabanidae/ volt. Faunisztikai értékelés A hazai katoiialégy fajoknak 16 #-át sikerült a területen kimutatni. A borókás csak a széles ökológiai valenciájú fajoknak kedvez, a Stratiomyidae fajok többsége pedig stenök. Ennek ellenére a kapott adatok érdekesek, mert a begyűjtött 8 fajból 3 eddig csak ötnél kevesebb helyen került elő országunkban. A Rhagionidae családnak 7 faja került elő, ami a hazai faunának 21 ?£-a. A leggyakoribb' fainak a Rhagio lineola F. bizonyult. Ez a faj többnyire hegy- és dombvidékeken él, de ott sem gyakori. Ilyen aránya a család többi fajához viszonyítva a terület ökológiai sajátságának is tulajdonítható. A hazánkból kimutatott Asilidae fajoknak mindössze 10 #-a került elő a területről, de ebből 2 új Magyarország faunájára. A Leptharthrus brevirostris FALLEN ról a "történelmi" Magyarország területéről van ugyan adatunk, de mivel "Dél-Baranya" van csak megadva, valószínű, hogy a Bellyén működött "Albertina" kutató állomás környékén gyűjtötték. Ez a hely azonban mai határainkon Kívül esik. A Cyrtopogon lateralis FALLÉN a magyar faunára új. A Machimus atricapillus FALLEN faj143