Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Majer J.: A Barcsi borókás katonalégy (Stratiomydae), kószalégy (Rhagio nidae) és rablólégy (Asilidae) faunája (Diptera). - Stratiomyidae, Rhagionidae and Asilidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland at Barcs, Hungary

Ъап gyakori faj» Nitro

fil gyomtársulásokban gyakori, nagyobb levelek fonákján találhatjuk, s mivel nehézkesen repül, kézzel is leszedhető onnét. Rhagionidae - Kószalegyek Többségükban nagyméretű és középnagyságú legyek. Pejük félgömb alakú, szemük nagy, a hímek szemei összeérnek, vagy keskeny homloksáv van közöttük. Legtöbb faj potroha karcsú, a vége felé fokozatosan elkeskenyedik. A nőstények és a hímek potrohszelvényének száma eltér egymástól: a hímeknek 7 jól látható szelvényük van, a nőstényeken viszont a 7 potrohszelvényen kívül még néhány elkeskenyedő, teleszkópszerűén visszahúzható potrohgyűrű található. Életmódjuk változatos. Az imágók többsége ragadozó, de akadnak közöttük vérszívók és növényi nedveket fogyasztók is. Gjiors röptűek, ennek ellenére ritkán és keveset mozognak. Leggyakrabban, fák törzsén pihennek, egyesek előszeretettel ülnek fejjel lefelé. Évente 2-3, rövid ideig tartó rajzásuk van. A nedves,, párás helyeket kedvelik. A lárvák nedves talajban vagy vízben élnek, mások levelekben aknáznak. A vízben élőknek víz alatti légzőszervük van, bonyolult úszószerkezettel mozognak. Nedves mohapárnákban, vizenyős rétek talajában, vízihomák leveleiben, tiszta vizű patakokban élnek. Többségük nedvességkedvelő, da akad szárazságtűrő is is. Bábjuk múmiabáb. A báb elülső részének alakja, valamint a végén lévő nyúlványok száma és elhelyezkedése a fajokra jellemző. 1. Rhagio auratus /FABRICTUS, 1805/ - Aranyló kőszalégy. 1.6 1976.VII.23. /1/, 1 б 1984.VIII.6. /3/. . . 2. Rhagio annulatus/DeGEER, 1776/ - Gyűrűs kószalégy. lo 1975.

VI.30. /8/, 1 ó" 1983

.VII.15. /3/. - Hazánkban gyakoribb faj. Artéri erdőkben, nedves réteken, erdei tisztásokon él. A szárazabb helyeket kerüli. 3. Rhagio immaculatus MEIGEN, 1804 - Egyszínű kó'szalégy. 2 о 1977

.VIII.6. /1/, leg. Tóth S. t , 4. Rhagio lineola FABRICIUS, 1794 - Törpe kószalégy. 1 о 1976.

VIII.5. /8/, lo 1978.

VII.4. /8/, 1о 1979.

VI.10. /8/, leg. Weber M., Го VII.20. /8/, leg. Wéber M., 5 О VIII.1. /8/, leg. Weber M., 1 о 1981.

VIII.3. /6/, 2 о VIII.6. /5/ leg. Wébër M,, 1 о VIII.7. /8/, leg. Wébeï M., 2 о VIII.9. /6/, 1 о VIII. 13. /8/, leg. Weber MT, 1 о VIII.17. /4/, leg. Weber M. - Az imágó az erdők aljnövényzetén él, nyiladékok, erdei ösvények jellegzes, de nem gyakori faja. Rontott erdők Pteridium aquiliniummal borított területein szorgalmas gyűjtéssel biztosan megtaláljuk, mint ahogy azt a borókásbeli adatok is bizonyítják. Hazánkban eddig-'elsősorban hegyvidékeinken gyűjtötték. 5. Rhagio scolopaceus LLNNAEUS, 1758 - Nagy kószalégy. 1 <?• 1978.

VI. 14. /l/. - Európai faj, hazánk hegyvidékein nem ritka, de előfordul a Duttántúli-dombságon^, is. Párás, borús időben, féleg a déli órákban gyűjthetjük. Lárvája az erdő talajában él. Az imájgó fák törzsén ülve, fejjel lefelé pihen. A borókásból további előfordulására neímigen számíthatunk, mert a terület jelentős része évről-évre szárazabbá válik. 6. Rhagio strigosus MEIGEN, 1804 - Szárnyfoltos kószalégy. 1 ó" 1978.VI.18. /l/. - Európa valamennyi országából előkerült. Hazánkban szórványosan fordul elő. Eddig a Bakonyban, a Bükkben, a Mecsekben és a Barcsi borókásban gyűjtötték. Eletmódjárói szinte semmit sem tudunk. 7. Rhagio vitripennis /MEIGEN, 1820/ - Sötéterű kőszalégy. 1 о 1981.VI.29. /6/. - Dél- és középeurópai faj. Északi elterjedési határa Lengyél-~és Németor-' szag déli része. Hazánkban eddig hegyvidékeinken gyűjtötték, lelőhelyeinek száma nem éri el a tízet. Életmódja kevéssé ismert. Asilidae- Rablólegyek jellegzetes gyorsröptű, karcsú legyek, mind lárvájuk, mind az imágók ragadozók. Sokszor testméretüket és tömegüket többszörösen meghaladó zsákmányt is röptükben ejtenek el, és repülve továbbviszik. Szívókájukkal a zsákmányt vagy még repülés közben, vagy leszállva szívják-ki. Hazánk Asilidae faunájáról szinte semmi mértékadó adatunk sincs. Mindössze szórványos adataink vannak előfordulásukról, összefoglaló munka csak a Hortobágyi Nemzeti Park faunájáról jelent meg eddig. Hazánkból 108 fajukat ismerjük, de a kevés gyűjtési adat miatt a fajok hazai elterjedéséről keveset tudunk. 142