Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

lására jellemző folyamat a mérsékelt kilúgzás, mely ugyan elmozdítja a talaj felső rétegeiben az agyagásványokat, de tipikus podzolképződésre nem vezet. Ä

z alapkőzet minősége szerint két változatát különböztetjük meg: a/ homokos vályog, löszös üledéken és b/ középkötött vályog, löszös üledéken kialakult változatát. Előbbi csupán a terület DNy-i peremén fordul elő keskeny sávban, utóbbi a dombvidék túlnyomó részét borítja. Területünkön ezt a talajtípust a következők jellemzik: A szelvény felső, A., szintje 8-10 cm vastag, humusztartalma 4-6 $>, általában mull jellegű: a móder. változat ritka, leginkább erdei fenyvesek alatt fordul elő. A kilúgzási szint A fakó, sárgásszürke, sárgásbarna, vagy bamásszürke árnyalatokkal mintegy 8-15 cm vastag. Szerkezete szárazon poros vagy néha gyengén leveles, és fokozatosan megy át a felhalmozódási szintbe. Jellemzője ennek a szintnek, hogy benne az agyagásványok nem esnek szét, mint a podzolos talajok kilúgzási szintjében, ill. az ásványi szétesés csak másodrendű szerepet játszik a talaj dinamikájában. A fő folyamat itt az agyag elmozdulása az alsóbb szintek felé, de ennek következtében is csak háromnegyedére, legfeljebb felére csökken a kilúgzási szint agyagtartalma a felhalmozódási szintéhez viszonyítva. A B-szrnt sötétebb, többnyire vörösbarna szinű diós szerkezetű, vastagsága általában 60-120 cm, de. elérheti a másfél métert is. Gyakran megkülönböztethetünk egy sötétebb színű, erősebb szerkezetű В.. , és egy kevésbé szerkezetes, világosabb B~ szintet. A C-szint területünkön leggyakrabban löszös vályog, mely rendszerint magas Ca-tartalmú, bázikus kémhatású, a B-szinthez közel gyakran mészfelhalmozódási szinttel. Ritkábban, főleg az északias kitettségu meredek lejtőkön az agyagbemosódásos erdőtalaj podzolos altípusa is kialakul. Itt a felhalmozódási szint agyagtartalma több mint kétszerese a kilúgzási szintének, s utóbbi" pH-értéke is 5 alá esik. Területünkön a talaj alakulásában meglehetősen nagy szerepet játszik az erózió. A meredekfalú mély eróziós völgyek felső harmadában rendesen csonka talaj szelvényeket találunk, melyeknél az A_, sőt sokszor а В.. szint kerül felszínre, míg a völgyek fenekén és alsó harmadában a dombhátak és lejtők talajainak leerodált A., szintjéből szerkezetnélküli, vagy eltemetett szerkezetű, humusz uan gazdag hordaléktalajok alakulnak ki. A Zselic mezőgazdasági művelés alatt álló talajainak nagy része is eredetileg agyagbemosódásos barna erdőtalaj volt. A talajművelés következtében az A, és A_ szint, sőt gyakran a B-, szint is összekveredik. A mélyszántások következtében a humusz értéke 1,5-2 $-ra csökken, míg a talaj reakciója a semleges felé /pH: 6,0-6,5/ tolódik el. Még a 40-50 éves erdők talaja is elárulja, hogy korábban mezőgazdaságilag művelt területeken mesterségesen létesített erdőkről van szó, s ezt az üzemtervek, telekkönyvek is bizonyítják. Itt u.i. az A., szint egészen vékony, humusztartalma a normális erdőtalajokénál alacsonyabb, s alatta az A„. szint hiányzik, helyét egy világos szürkéssárga, morzsalékos szerkezetű, magasabb pH-jú réteg foglalja el, mely fokozatosan a B„ szintbe megy át. 2. A terület második legelterjedtebb talajtípusa a barnaföld, vagy Ramanféle barna erdőtalaj. A talajtérkép /Stefanovits és Szűcs/ a Zselic északi részén széles sávban ezt a talajtípust jelzi. Vizsgálataink szerint azonban /saját vizsgálatainkon kivül SZODFRIDT István erdőmérnök is számos talaj elemzést. végzett/ valójában sokkal kisebb területen elterjedt. A Zselic nyugati részében csak jóval keskenyebb sávban jelentkezik a Kapós völgye feletti dombokon, és 28