Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

/1958, 1959/ néhány Zselicből származó felvételt. Magam 1957 óta rendszeres vegetáció és erdőkutatást folytattam a területen, melynek eredményeként tisztáztam a Zselic növényföldrajzi helyét /1958/, majd megállapítottam a bükkös és gyertyános-tölgyes erdők illír jellemvonásait, s egyben a Mecsek megfelelő társulásaitól való különbséget is /i960/. Az 1960-ban megrendezett Erdészeti Vándorgyűlésre a Középsomogyi Állami Erdőgazdaság felkérésére és kezdeményezésére erdőmérnök munkatársak közreműködésével /RUMSZAUER János, SZODERIDT István és TALLÓS Pál/ elkészítettük Ropolyban 4 km -nyi terület erdőtípustérképét, mely az ugyanez alkalomra megjelent Űtmutató-ban látott napvilágot. Ugyanitt egy munkaközösség összeállításában értékes feljegyzések jelentek meg a Zselic fontosabb erdőtípusairól,talaj-, erdőtörténeti- és birtokviszonyairól, valamint az erdőgazdaság munkájáról és terveiről. Az ELTE Növényrendszertani Tanszék munkatársaival /SIMON Tibor, HORÁNSZKY András/ ezenkívül korábban már a Dennai-erdőben elkészítettük egy 7 km nagysága mintaterület erdőtípustérképét,' amely azonban nem jelent meg. A Zselic növényföldrajzi helye A Dél-Dunántúl területe - igy a Zselic is - Magyarország florisztikainövényföldrajzi beosztása szerint /SOÓ I960/ az Illyricum flóratartományhoz tartozik, annak Pracillyricum néven önálló flóravidéke, mely a Pannóniai flóratartomány felé mutat átmenetet. A Dél-Dunántúlt először BORDÁS /19OO/ sorolja az illír flóratartományhoz, s e felfogást némi változtatással később RAPAICS /1910/ és GOMBOCZ /1922/ is magáévá teszi. Velük szemben 3IM0NKAI /1907/ a Pannonicum részének tekinti a területet. 1924-ben Jávorka a Dél- és NyugatDunántúlt egy átmeneti jellegű flóravidékbe egyesíti Transdanubicum néven, és azt a Pannonicum részének tekinti. A Transdanubicum heterogén jellegét azonban már korán felfedezték, amit GÁYER Praenoricum /1925/ és BOROS Praeillyricum /1929/ elnevezései világosan dokumentálnak. Az első florisztikai-növényföldrajzi szintézist SOO 1933-as munkája jelenti, majd számos kutató foglalkozik a tarület kisebb florisztikai egysegeinek megállapításával /HORVÁT 1940, ZÓLYOMI, JÁVORKA, HORVÁT, KÁRPÁTI Z. ap. SOÓ-JÁVORKA 1951, KOEGELER 1953, KÁROLYI és PÓCS 1954, KÁRPÁTI Z. 1956, GUGLIA 1957, BORHIDI 1958/ /utóbbi munka részletesen tárgyalja a Dunántúl növényföldrajzi kutatásának történetét/. KÁRPÁTI és PÓCS /1959/ már két alflóravidékre bontják a Transdanubicum-ot, a Nyugat-Dunán- ' túlt Praenorico-Transdanubicum, a Dél-Dunántúlt Pracillyrico-Transdanubicum néven. A geobotanikai kutatások - PÓCS, BORHIDI, HORVÁT /v.o. SOÓ 1960:44/ részéről - már nem csupán a florisztikai hasonlóságra, hanem azokra a vegetációs kapcsolatokra is fényt derítettek, melyek a Nyugat-Balkán és a Dél-Dunántúl között fennállnak. Ezek eredményeként, valamint KLEOPOV és WALTER /1941 és 1954/ vegetációtérképeinek hatására SOÓ növényföldrajzi beosztásában /i960/ az Illyricum flóratartományhoz vonja a Dél-Dunántúlt Praeillyricum flóravidék néven, melyet 55 növényfaj és 16 növénytársulás itteni kizárólagos előfordulása indokol. /V.o.SOÓ et.al. 1969./ A Zselic növényföldrajzi helyének megállapítása a Praeillyricumon belül szintén nem könnyű feladat, mert a terület átmeneti jelleget mutat a mecseki flórajárás /Sopianicum/ és a belső-somogyi /Somogyicum/ között. HORVÁT A.O. a Zselicet a Sopianicum-hoz sorolta /1940:8/, kifejti azonban, hogy ezt inkább 31