Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
helyrajzi, mint növényföldrajzi alapon tartja indokoltnak és számos későbbi munkájában /1942:20, 1943:2, 1949:149, 1956/ is megjegyzi, hogy a Zselic nem tartozik szorosan a Mecsekhez. Más dolgozatában viszont/l949b:249/ kifejti, hogy bár a Cyclamen europaeum előfordulása átmeneti jellegűvé teszi a Zselicet, Potentilla Micrantha és Helleborus odorus előfordulásai révén mégis sokkal közelebb áll a Mecsekhez, mint Somogyhoz. Az ugyanitt közölt térképen a Helleborus odorust a Zselic egész területén elterjedtnek jelöli.A későbbi kutatások azonban kiderítették /HORVÁT 1956, BORHIDI 1958/, hogy a Helleborus odorus, melyet már Kitaibel is a mecseki flóra jellegzetes elemének tartott - nem fordul elő a Zselicben, sőt még az.ú.n. Nyugati Hegyháton sem, amit Kitaibel már 1808-as útján is megállapított/v.ö. KITAIBEL ap. HORVÁT 1942:99/. Az említett terület valamennyi Helleborus előfordulása dumetorum~nak bizonyult. Ugyanakkor a Cyclamen mellé több növényföldrajzilag is jelentős növény került elő, melyek szintén a Zselic nyugati kapcsolatait hangsúlyozzák, pl. Vicia oroboides, Erythronium dens-canis, Pinus silvestris stb, /BORHIDI 1958:351-352/. Ezen az alapon a Zselicet a Somogyicum flórajáráshoz vontam, hangsúlyozva annak átmeneti jellegét. Hivatkoztam indoklásul arra is, hogy a Mecsek jellegzetes növényfajai közül egyetlen egy sem fordul elő a Zselicben. A további kutatások azt is kiderítették, hogy a terület két klimax növénytársulása is a nyugat-illír gyertyános-tölgyes és bükkös társulásokkal rokon /v.o. BORHIDI I960, PÓCS I960/, míg a Mecsek megfelelő növénytársulásai már kelet-illír, közép-balkáni kapcsolatokat mutatnak /BORHIDI I960, SOÓ I960/. Részletesen elemeztem - a Drávasíkra vonatkozó adatok mellőzésével - a Mecsek, a Zselic és Belső-Somogy flóráját. Előbbihez HORVÁT A.O. flóraművét és megjelent kiegészítéseit, utóbbiakhoz saját kéziratos flórakatalógusomat használtam fel. Az összehasonlítás eredményei a következők: 1. A Zselic önálló flórajárásként semmiképpen sem állja meg a helyét. A területéről eddig kimutatott 923 fajból mindössze 8 olyan van, amely a szomszédos flórajárásokból hiányzik. Ezzel szemben a Mecseknek 338, BelsőSomogynak 274 saját faja van a Zseliccel szemben. 2. A Zselic flórájának 885 faja közös Belső-Somogyéval és ebből 82 hiányzik a Mecsekből. Ilyenek: Pinus silvestris, Dastrea thelypteris, Dryopteris dilatata, Helleborus dumetorum, Cyclamen purpurascens, Asphodelus albus, Erythronium dens-canis, Pritillaria meleagris, Carex elata, C.appropinquata, C. flava, C.pseudocyperus és C. vesicaria, Eriophorum angustifolium, Euphorbia angulata, Anemone nemorosa /a Jakabhegyen lévő két lelőhely a zselici aszpektust alkotó tömeges előfordulásokkal szemben elhanyagolható/, Galium boréale, G-.uliginosum, Euphrasia rostkoviana, Dianthus deltoides, Peucedanum palustre, Succisella inflexa, Cirsium brachycephalum, C.palustre, C.rivulare, Asperula rivális, Scabiosa canescens stb. 3. Ezzel szemben a Mecsekkel közös fajok száma 841 és ebből csak 38 hiányzik Somogyból, mint Aremonia agrimonioides, Potentilla micrantha, Eestuca drymeia, Hordelymus europaeus, Dorycnium herbaceum és D.germanicum, Lathyrus nissolia, L.latifolius, Lithospermum purpureo-coeruleum, Orlaya grandiflora, Sideritis montana stb, A felsorolt növényfajokra tekintve azonnal feltűnik a Zselic átmeneti jellegének eredete. Az erdők növényzete mutatja legjobban ezt a kettősséget, me32
