Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
Erdészeti vonatkozások ; Igen értékes és magas produkcióra képes I..termőhelyi osztályú állományok, a legszebb bükktörzsek termőhelyei. A völgyekben uralkodó viszonylagos fényhiány különösen nagy magassági növekedésre készteti a fákat, és erre a magas tápanyagtartalmú, kitűnő vízgazdálkodású talaj módot is nyújt. A Dennai-erdőben 79 éves Oxalis típusú bükkösben 36 m-ee /!/ felsőmagasságú ezüsthárs és 34 m-es bükktörzset- mértem. Aa állomány átlagmagassága 31,3 m« az átlagos törzsátmérő 37,6 cm volt. A gyertyán ezen a termőhelyen bár vékonyabb, de értékes hengeres törzset ad és magassága elérheti a 30 m-t. Az állományok igen fontos eróziógátló szerepet töltenek be és ezért ajánlatos véderdőkként kezelsi és felújításukat igen óvatos egyedenkénti szálalóvágással végezni. A döntésnél külön kell ügyelni a közelítés és kiszállítás nehézségeire. A felúj'-ítás eléggé nehéz, mert a meredek termőhelyen nehezen telepszik meg az újulat. Komolyabb bontást csak több éves bükkújulat felett szabad kezdeményezni; ha ez nem jelentkezik, mesterségesen kell az állományt alátelepítenünk. A Zselicban számos ilyen termőhely a helytelen véghasználat következtében az erózió és gyomosodás martaléka lett. A talaj leĥordást sok esetben.csak akácsuhángok telepítésével sikerült megakadályozni, és ma gyenge minőségű akácosok sínylődnek a-z egykori kiváló bükktermőhelyeken. Korai bontás esetén a völgyalj elnedvesedik, s a bükk tavasszal nem tud rajta csírázni, míg a gyertyán és a mezei juhar gyorsan elszaporodnak. így a termőhely elgyertyánosodásra hajlamos. Általában igen gondos? hozzáértő kezelést igénylő erdőtípus, a faho'zam minősége és mennyisége azonban feltétlenül megéri a fáradozást. A típusban idegen fafajok közül jó eredménnyel elegyíthetők a hegyvidéki fenyők, főleg a jegenyefenyő és a lue, mintegy Ï0-15 #-ig, de jó termőhely az eredeifenyő és vörösfenyő számára is. g/ Félnedves podagrafüves ezüsthársas bükkös - aegopodietosum podagrariae Magasabb fekvésű, széles völgyekben az előző típus folytatásaként alakul ki a félneáves podagrafüves bükkös, és az alacsonyabb térszíneken a ligeterdőkoe megy át. 3z* dombvidékünkön a legnedvesebb talajú bükkös típus. Talaja 150 cm mély, tápanyagban és humuszban gazdag", gyengén savanyú lejtőhordalék és agyagbemosódásos barna erdei talaj. Vízgazdálkodása igen jó, tavasszal felszínközeiig emelkedő talajvízszinttel. Párás, humid mikroklímájú, tavasszal és ősszel fagyzugos termőhely. Növényzet: Lombkoronaszintje erősen elegyes. A bükk mellett sok a gyertyán, hegyi és mezei juhar, a tölgyek közül a kocsányos tölgy elegyedik. Az ezüsthárs visszaszorul. Cserjeszintje nincs, bontásra azonban nitrofil cserjék, bodza, iszalag, valamint mezei juhar cserjeszeru" fellépése lehetséges. Gyepszintje ún. félmagaskórós, mintegy 50-80 cm magas, többszintű zárt gyep, melyben az Aegopodium podagraria mellett Aconitum vulparia, Lamiuni galeobdolon, a tavaszi aszpektusban pedig Allium ursinum uralkodik. A vízfolyások mentén az Equisetum telmateja tömeges, és megjelenik a Carex pendula. A típus egyéb nedvességigényes fajai: Fraxinus angustifolia ssp. pannonica /cserje/, Lamium maculatúm, Ranunculus lanuginosus, Salvia glutinosa, Stachyssilvatica. Az alacsony gyepszintben Chrysosplenium alternifolium, Oxalis acetosella, a vízerek mentén Oardamine amara és Carex remota lehet tömeges. Kora tavaszi aszpektusa igen gazdag, az uralkodó medvehagyma mellett .Corydalis-fajok, Arum maculatúm var. intermedium és az előző típusnál már említett fajok alkotják. Mohaszintje rendesen hiányaik, vagy fajszegény. 93
