Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

szos, gyengén savanyú kémhatású /pH:5,6-6,7/, az agyagbemosódásos szint is csak közepesen savanyú /pH:4,6-5,6/, a felhalmozódási szint kötött, morzsalékos, diós szerkezetű és hirtelen megy át a meszes lösz altalajba. Növényzet: Koronaszintjében csökken az ezüsthárs borítása a bükk javára, a cser rendesen hiányzik, szálanként kocsánytalan tölgy, gyertyán, korai és he.gyi juhar elegycüik. A típust viszonylag fejlett cserjeszint jellemzi, melyet zömmel az erdőalkotó fák újulata alkot, továbbá hegyi szil, mezei juhar és a hólyagfa fontosabb tagjai. A gyepszint a legtöbbször nyílt, gyakran hiányzik is és ilyenkor almos vagy nudum altípusról beszélünk. Megjegyezzük, hogy a gyepszint hiánya nem feltétlenül az Asperula típus sajátja, kedvezőtlen fényviszonyok következtében más típusoknak is kialakulhatnak nudum formái, pl. az Oxalis, sőt a Carex pilosa típusnak is. Leggyakrabban azonban kétségtelenül az Asperula típuson belül alakul ki a nudum altípus. Hasonló eredményre jutottak különben a szovjet erdőtipológusok is a nudum típus kérdésében. A gyepszintben az Asperula odorata mellett Lamium galeobdolon és Viola silvestris tömeges. Jellemző a Veronica montana, Heracleum sphondylium, Melampyrum nemorosum és Viola odorata előfordulása, továbbá az ebben a típusban leggyakoribb Sanicula europaea, Scrophularia nodosa stb. Tavaszi aszpektusa gazdag, Anemona-fajok, Dentaria bulbifera, Ficaria verna, Galanthus nivalis, Hepatica nobilis, Isopyrum thalictroides, Primula vulgaris alkotják. A lombkorona túlzott bontásakor Carex silvatica és Dactylis glomerata szaporodik el a gyepszintben és a feltalaj jelentősen kiszárad, ami az Asperula visszaszorulását eredményezi. Ökológiai csoportok

: Eloszlásuk világosan mutatja, hogy ez a típus tükrözi legtökéletesebben a bükkösök ökológiai viszonyait. A típus ökológiai csoportjainak részesedése és nagyságrendi sorrendje teljesen megegyezik azzal, amit az egész társulás is mutat. Erdészeti vonatkozások: Kiváló termőhelyi adottságú I.termőhelyi osztályú bükkösök, 80 éves állományokban már nem ritkák a 30 m magas; 50 cm átmérőjű törzsek. A Dennai erdőben végzett méréseim szerint 79 éves állomány felső magassága 32 m, átlagmagassága 28 m volt. Az átlagos törzsátmérő elérte a 40 cm-t A típus kiváló bonitására jellemző, hogy RopoĴ^rban /Zselickislak 16/a erdőrészlet/ 82 éves állomány hozama 1 ha-on az üzemterv és a fatermési táblázatok alapján előirt 441 ж helyett a valóságban 548 m volt.Természetes utón a legkönynyebben felújítható bükköstípus. A fénykedvelő elegyfák alatt jó minőségű bükkújulat fejlődik, csupán a felszabadítás helyes ütemére kell ügyelni. A domblábaknál már fennáll a gyertyánosodás veszélye, ezért itt az elegyarány célszerű kialakítását kell szem előtt tartanunk. A tetőállományokat ezzel szemben a virágos kőrissel való elcserjésedés veszélyeztebheti.Elegyfaként az ezüsthárs mellett - ha kisebb mértékben is - ajánlatos a kocsánytalan tölgy és erdeifenyő alkalmazása, idegen fafajként a -vörösfenyő, duglaszfenyő, a völgyfőkben jegenye- vagy lucfenyő kis csoportokban való elegyítése /legfeljebb 10 #-ig/ célszerű. A nyáras előhaszn-lati állomány létesítésére itt is jó alkalom kínálkozik, bár ezen a termőhelyen a természetes állományok felújítása annyira folyamatosan megoldható, hogy kár a generációk folytonosságát telepítéssel megzavarni. 90