Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

talajokon tömeges lehet a Rubus hirtus. Állandóak ebben a típusban a Ruscus fajok, az Aremcnia, Euphorbia amygdaloides és dulcis, valamint a Lathyrus vermis és venetus. Olykor a, félszáraz bükkös típusok kiritkult, vagy elgyertyánosodott állományaiban tömegesen felléphet a Vinca minor. Az ilyen Vinca-s erdők értékelésében több eltérő vélemény is van. MAJER csak a gyertyános-tölgyeseknél említi és véleményem szerint helyesen - a Carex pilosa típusba vonja. HORVÁT az Asperula típus altípusának tekinti. Zselici megfigyeléseim szerint a Vinca minor tömeges fellépése egyrészt a koronaszint fellazulásával, másrészt a típushatárok viszonylag versenyment

esebb átmeneti pasztáiban következik be, még pedig a Carex pilosa-s típusnak valamely más típussal alkotott határterületén. így találhatunk Vinca-s foltokat Melica-Carex pilosa, Carex pilosa-Asperula, Carex pilosa-Oxalis, sőt Carex pilosa-Aegcpodium típushatárokon is. Ez a körülmény azt mutatja, hogy a Vinca,

minor altípust a Carex pilosa típushoz kell vonni. Az ökológiai csoportokat' v

izsgálva feltűnik, hogy ugyanazok a csoportok és csaknem ugyanolyan sorrendben és gyakorisággal szerepelnek ebben a típusban is, mint az előzőben: Asperula 118, Carex pilosa 93» Stellaria 56, Lamium galoobdolon 54, Brachypodium 41, Poa nemoralis 30 és Melica csoport 27 előfordulással. Ez a tény is a két típus közeli rokonságára utal. Erdészeti vonatkozások: Jó fejlődésű, I-II.termőhelyi osztályú bükkösök. FEKETE Zoltán Zselickislak határában 82 éves Carex pilosa típusú bükkös próbaterületen 32 m-es felsőmagasságot és 29,8 m-es átlagmagasságot mért. Az átlagos törzsátmérő 38 cm, a fatömeg 1 ha-on 683 m volt. Magam Dennán 79 éves állományban 31 m-es felsőmagasságot, 26,5 m-es átlagmagasságot és 37,5 cm-es átlagos törzsátmérőt mértem. Természetes úton könnyen újítható állományok, arra kell csupán ügyelni, hogy a növedékfokozó gyérítések során ne ritkuljon fel túlságosan az állomány. Ebben az esetben a Carex pilosa nem alkot tulsuru szövedéket és a fénykedvelő elegyfák védelmében, majd később helyén az újulat folyamatosan kialakulhat. Fontos, hogy az első bontást már megfelelő újulat kialakulása, de legalább is kedvező makktermés előzze meg. Amennyiben a természetes felújítás nem jár eredménnyel, a gyepszőnyeg felszaggatásával és mesterséges alátelepítéssel kell élnünk, a pótlásokat pedig a mindig hasznos, gyorsan növő erdei fenyővel végezzük. Ügyelni kell a felújítás során a bükk-ezüsthárs helyes arányának fenntartására, ami legfeljebb 75-25 Í° lehet. Feltétlenül érdemes az állomr'nyokban 10-10 fo erejéig csoportosan erdeifenyőt és szálanként kocsánytalán tölgyet elegyíteni. Idegen fanemként szálanként vörösfenyő és duglaszfenyő is elegyíthető. A termőhely kihasználását jelentősen fokozza az előhasználati nyár állományok létesítése, melyhez óriás, olasz és a völgyek felé kései nyarat célszerű alkalmazni. Az előhasználati állományt 10-12 évig célszerű fenntartani, kezelését lásd bővebben SZODFEIDT István dolgozatában /Erdő 1960:222/. d/ Üde szagosmügés ezüsthársas bükkös - asperuletosum odoratae A Zselic bükkös övében a széles, lapos tetőkön, ahol a csapadék megáll, a gyertyános-tölgyes övben pedig a kiszélesedő, laposabb völgyfőkben és a lejtők alsó harmadában, domblábak hajlatában kialakuló típus. Talaja agyagbemosödásos barna erdei talaj, bázisokban gazdag, vízgazdálkodása kitűnő. A termőréteg a tetőkön sekélyebb /80-100 cm/, a lejtőkön és völgyfőkben mélyebb, meghaladhatja a 150 cm-t is. Az utóbbi esetben már gyakran lejtőhordalék erdőtalaъь