Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
pannóniai elem is újként került elő, amelyek a Mecsek különállását a Zselic és Belső-Somoggyal szemben egyaránt hangsúlyozzák. Mindezek alapján a Zselic külön flórajárásként való elkülönítését nem találom indokoltnak. Ugyanezt a felfogást követi PÓCS ujabb növényföldrajzi beosztása is /in HORTOBÁGYI-SIMON, 1982/. Növénytakaró, szukcesszió, klimax Annak ellenére, hogy a legújabb felmérések szerint a Zselicnek csak mintegy negyedrésze erdőboritotta terület, az egész táj mégis erdővidék benyomását kelti. Ennek oka, hogy a peremterületek - főleg az északi és déli részeken szinte teljesen erdőtlen kulturterületek, míg a dombvidék belsejében az erdősültség mértéke meghaladja sok helyütt az 50 #-ot is, A 45 km hosszú régi KaposvárSzigetvár- i közútnak több mint 25 km-es szakasza erdőben, vagy túlnyomórészt erdős tájon halad. A tájkép jellegében tehát feltétlenül a széles, lapos dombhátakat borító összefüggő nagy erdőségek dominálnak,- melyet csak a szélesebb patakvölgyek mocsár- és láprétjei szakítanak meg. A települések legnagyobb része is a patakvölgyekben létesült, a nedves réteket kaszálják, a szántóföldek általában a dombok lejtőén helyezkednek el. Szabad vízfelületű állóvizek csak csekély számban fordulnak elő a területen, ezek nagy része is mesterségesen létesített halastó. Ilyeneket találunk Bárdudvarnok és Kaposmérő között-a Vizárok, Csertő alatt pedig az Almás völgyében. Csupán ezekben és a patakok természetes kiöntéseiben találunk vizi növényzetet. Igen ritka a Lemno-Utricularietum lebegő hinárja és a tündérrózsahinár /Nymhaeetum albo-luteae/, gyakoribb a Polygono-Po tame tum natantis és a Potametum lucentis társulások előfordulása, a lassan folyó vizekben pedig a fodros békaszöllő kisebb állományai /Potametum crispi/. A sekély vizű tavakban és különösen a parti zónában széles övben alakult ki a nádas /Scirpo-Phragmitetum/ mind tiszta állományban, mind kakás és gyékényes konszociációban /Phragmitetosum, schoenoplectetosum, typhetosum angustifoliae és latifoliae/. A kiszélesedő völgyekben mindenütt kiterjedt magassásos társulásokkal találkozunk, melyek termőhelyei kora tavasszal vízzel borítottak. Legelterjedtebb a zsombékos társulása /Caricetum elatae/, amely azonban az időszakos vízborítás következtében összefüggő sásrétet alkot, zsombék-semlyék komplexxel nem találkozunk. Jellegzetes színfolt benne az Eriophorum angustifolium és az Trifolium patens tömeges megjelenése. A lefolyások és árkok partján a Carex acutiformis állományai jellegzetesek, a szélesebb völgyekben pedig a rendezett medrek két oldalán a Carex gracilis fajszegény sásrétjei elterjedtek. Utóbbiakat rendszeresen kaszálják. A laposokon és mélyedésekben gyenge láposodási folyamatok is megfigyelhetők. Itt a Carex appropinquata társulása alakult ki, mely a mélyebb részeken a Carex vesicaria semlyék-állományaival alkot komplexeket. Ezeket a feltöltődés folyamatában a kiszáradó láprét /Molinietum coeruleae/ különböző szubasszociációi váltják fel, melyek közül üdébb és fajgazdagabb a caricetosum paniceae, szegényebb a juncetosum subnodulosi. Legeltetés hatására a Carex to- • mentosa szaporodik el és gyomosodás lép fel, míg a rendszeres kaszálás az arrhenatheretosum szubasszociáció kialakításával az örökzöld kaszáló rétek felé segíti a szukcesszió menetét. 34
