Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

Akác / Robina pseudo-acacia / Nagyobb kiterjedésű akácosok inkább csak a dombvidék északi részén vannak, ahol a löszre és pannon agyagra homok rakódott, valamint a déli peremvidéken. Ezeken kívül az egész dombvidék területén elszórtan jelentkezik a közbirtokossági erdőkben, valamint a suvadásos, partszakadásos, meredek lejtőkön és az eróziónak kitett völgyekben, ahová kifejezetten a talajkötés érdekében telepítették. Az akácosoknak főleg két típusa elterjedt a területen. A félszáraz Carex pilosás és üde Asperulás gyertyános-tölgyesek helyén Brachypodium silvaticum típusú akácosok alakulnak ki, a Stellaria media tavaszi aszpektusával. Az Oxalis típusú termőhelyeken élő, véderdőjellegű- akácosok a Chelidonium május ti-' pusba tartoznak Galium aperine és Veronica hederaefolia tavaszi aszpektussal. A jó termőhelyeken természetesen az akác növekedése és hozama is kitűnő, bár a szakszerűtlenül kezelt közbirtokossági erdők nagyrészéről ez nem mondható el. Nagy hibája azonban, hogy a talaj termőerejét gyenge alomtermelésével nem képes fenntartani és ezéirt. állományaiban más, dús lombú fából, elsősorban ezüsthársból és gyertyánból létesítsünk második koronaszintet. Később az állomány alátelepítéssel a kívánt összetételű erdővé alakítható át. A véderdőjellegű akácosokkal is lényegében ez a teendő, annál is inkább, mert az akác nem képe-s az eróziót kellően gátolni," és elöregedett, felnyurgult állomr'nyai tölgy és erdeifenyő, valamint az ezüsthárs és gyertyán vagy bükk elegyével mesterségesen felújítandók. A homokos területeken továbbra is érdemes az akác kulturált fenntartani, csupán a kiritkult és leromlott sarjerdők átalakítása szükséges. Fekete vagy amerikai dió / Juglans nigra / A Zselic területén általában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Elegyetlen állományai, melyeket a nedves völgyaljakban a kőris-szil-tölgy ligeterdők szálkaperjés és sédbúzás típusainak megfelelő termőhelyeken létesítettek, ritkás koronaszintűek, Solídago-val és Urticával borítottak, és lényegesen gyengébb produkciójúak, mint az azonos körülmények között élő éger és kocsányos tölgy állományok. Egyéb lombos fafajok Az elegyalkotó lombos fafajok közül a juharok, szilek és hársak nagyobb, jelentőségűek. A juharok közül legfontosabb a hegyi juhar, mely fává elsősorban a völgyalji bükkös és gyertyános-tölgyes típusokban nő. Itt feltétlenül támogatandó fafaj, melynek nagy szerepe van a kedvező koronaszerkezet és elegyarány kialakításában. Hiánya esetén vagy elgyertyánosodik a termőhely, vagy a meszes lejtőhordalékon nagy eréllyel megtelepedő és tömegesen megjelenő mezei juhar szaporodik el, mely egyben a típus elgyomosodását is maga után vonja. A mezei juhart különben gyomfának tekintjük és meg kell akadályoznunk terjedését. A korai juhar csak szálanként elegyül a különböző bükkös típusokba. Az állomány szerkezetében rendszerint hasznos. Általában azokat a szálanként előforduló és a termőhely számára nem idegen elegyfákat,melyek a koronaszint elegyes jellegét növelik, támogassuk. 117