Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

VICIO-FAQETUM OXAUS TIP (NYA'R) 2о.аЪга. Völgyalii bükkös típusod alsó szintjeinek hőmérsékleti viszonyai nyáron /1958. VIII.6-7./ a Dennai-erdcben. összegyűlő hűvös légréteg hatására. Ugyanez okból a bükkösökben is a két völgyalj i nedves típus, az Aegopodiumos és Oxalisos a leghűvösebb. Az 1 m magasságban lévő légréteg hőmérsékleti viszonyai a 1С cm-eséihez viszonyítva kevés újat mondanak. Tavasszal ez a réteg jól regisztrálható hőveszteséget mutat, az alsóbb aktív felszínhez viszonyítva. Különösen szembetűnő ez a szélnek kitett termőhelyeken. Nyáron ezzel sseinben a].

ig észlelhető különbség a 10 cm-es és 1 m-es légréteg hőmérséklete között. Csak azokban a típusokban mutatkozik ebből a szempontból különbség, ahol az állomány szerkezetéből kifolyólag ebben a magasságban valamilyen másodlagos aktív felszín alakul ki. Ezt tapasztaljuk a ligeterdőknél, ahol a magas nyári Urtica-SolidagoInula helenium alkotta gyepszint második aktív felszínt képez, vagy az Asperula típusú bükkösben, ahol a fejlett újulat, a cserjeszint játsza ugyanezt a • szerepet, miáltal a gyepszint mikrokliniatikus jelentősége tovább csökken. 103