Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Uherkovich Á.: A Barcsi Ősborókás nagylepkefaunája I. (Lepidoptera). - Die Gross-Schmetterlingsfauna der Urwacholderheide bei Barcs, SW-Ungarn, I. (Lepidoptera)

GYŰJTÉSI HELYEK ÉS MÓDSZEREK A hatalmas terület egészét még csak be sem lehetett járni az eddigi évek alatt, s az természetesen lehetetlen lett volna, hogy mindenütt alapos gyűjtést végezzek. A legcélszerűbbnek az látszott, hogy olyan jellegzetes rész-területeket válasszunk ki, amelyeken egyúttal a gyűjtések technikai feltételei is biztosíthatók. A Barcsi Ősborókás kétségtelenül legjellemzőbb növényformációja a borókás-nyíres, amely cseres-tölgyes antropogén hatásokra létrejött átalakulása, illetve leromlása (Soó 1970). Ilyen növényzet van a darányi temetőtől a Kúti őrházjg, Darány közigazgatási határában (1. ábra). Nappali gyűjtéseink nagyobb részét és lámpázásaink zömét itt végeztük (2. ábra). Lámpázásaim fő helye a darányi temető szomszédsága volt. Itt igen szép borókás-nyíres állomány volt, de 200 méteren belül kiterjedtebb nyíreségeres, öregebb tölgyes és meglehetősen sok erdeifenyő is állt. A temető körül néhány lucfenyő és természetesen sok dísznövény is volt. Gyűjtéseim egy részét fehér falú épület előtt, más részét mintegy 4 m

2-es lepedőnél végeztem, minden alkalommal higanygőzlámpával. 1974-77-ben összesen 40 alkalommal lámpáztam és ez alatt mintegy 9000 nagyiepke-példányt fogtam meg. Ez lényegesen alacsonyabb mennyiség, mint pl. gilvánfai gyűjtéseimnél (Uherkovich 1977a). A Kúti őrház körül viszont — mivel ott nincs áram - lámpázni csak alkalmilag tudtam, dr. Varga Zoltánnal. Hordozható Honda-generátora itt is lehetővé tette a gyűjtést. Kétszer együtt gyűjtöttünk itt, illetve kétszer (1976 és 1977 augusztusában) egyedül gyűjtött. Az ő adatait is felhasználhattam munkámban, melyet ezúton is köszönök neki. Néhány alkalommal a Rigóc-patak és a 6-os számú főközlekedési út kereszteződésénél is gyűjtöttem nappal ill. lámpáztam. 1975 eleje óta fénycsapdát is működtettem a Barcsi Ösborókás közelében. Magán a védett területen nem tudtam felállítani, mivel ott nem lehetett volna biztonságban megőrizni és kezelőt sem találtam volna, aki vállalta volna a kijárást. A csapda 80 wattos higanygőzlámpával működött. Először a Középrigóci Erdészetnél állt a csapda (1975-76). Dél felé az erdészeti irodák miatt nem tudott világítani, a csupasz fatörzsek közül viszont kellően világított észak felé. Fénye részben megművelt területre esett, de párszáz méteren belül nyíresek, tölgyesek, fenyvesek álltak. Zavaró fényforrás a közelben nem volt (3. ábra). A csapda két év alatt több, mint 20000 makrolepidopterát fogott (4-5. ábra). Kezelője Borbás János, az erdészet könyvelője volt, s igen lelkiismeretesen végezte a csapda körüli teendőit. 1977 elején új helyen kezdtem működtetni a csapdát, a középrigóci Erdészeti Szakiskolánál. E helyen különösen kelet és dél felé messze világított (6. ábra). Egy év alatt több, mint 8000 nagylepkét fogott. Itt Balogh Imre és felesége kezelte rendkívül gondosan és lelkiismeretesen. A csapda működése nem fejeződött be 1977 végén e helyen, de a mennyiségi adatok csak ez év végéig szerepelnek a listában (7. ábra). A Barcsi Ösborókás lepidopterológiai kutatása még nem fejeződött be. A jövőben a mocsarak és a tölgyesek nagyiepkéit szeretnénk részletesebben megismerni, de ehhez szükségünk van hordozható áramforrásra. Nyilván a fajok száma is gyarapszik még a további gyűjtések során. További ismereteink birtokában megkísérelhetjük a nagylepkefauna részletes ökológiai-állatföldrajzi elemzését is.