Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)
Uherkovich Á.: A Barcsi Ősborókás nagylepkefaunája I. (Lepidoptera). - Die Gross-Schmetterlingsfauna der Urwacholderheide bei Barcs, SW-Ungarn, I. (Lepidoptera)
A BARCSI ÖSBORÓKÁS FIGYELEMREMÉLTÓ NAGYLEPKÉI Az alábbi felsorolásban szereplő fajok egy része országszerte ritkaság, más részük pedig aránylag szélesebb körben elterjedt, viszont ökológiai jellegzetességeik miatt érdemes ezeket is említeni. A közölt rajzási diagramokat a fénycsapda és a magam gyűjtései alapján szerkesztettem meg. Az elterjedési térképek elsősorban a megjelent szakirodalom adatai, valamint a TTM Állattárának és a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya gyűjteményei adatainak felhasználásával készültek. Hipparchos papïlionaria L. Magyarország égereseiben elterjedt és egyes helyeken elég gyakori lehet. Általában egynemzedékű, de a Barcsi Ösborókásban egy részleges második nemzedéke is kialakulhat (8. ábra). Sterrha nitidata H.-Sch. Terjedőben lévő faj, amely elsősorban az ország déli részein vált közönségessé (Uberkovich 1977a), de a nyugati határok mentén is felbukkant (Rézbányai 1974). Kelet felől is mélyen benyomult az országba: Varga (1962) Jósvafőn, Jablonkay (1965, 1972) Eger körül és Mátrafüreden gyűjtötte. Egy viszonylag hosszú nyári nemzedéke van (9. ábra). Cyclophora albipunctata Hufn. Nyíren és ezen kívül számos más lombosfán élő faj, mely az ország száraz és meleg vidékeit elkerüli, egyébként kiterjedt erdőségekben még az Alföldön is él. Egyedszáma többnyire alacsony. A Barcsi Ösborókásban 2, esetleg 3 nemzedéke van, csaknem folyamatos adataink vannak repüléséről április elejétől szeptember közepéig (10. ábra). Oporinia autumnata Bkh. Első hazai előfordulásáról Kovács (1953, 1958) számolt be. Elsősorban az ország nyugati határai mentén él, s ott eddig a következő helyekről ismerjük: Szakonyfalu, Szalafő, Magyarszombatfa, Egyházasrádóc, Tanakajd, Kőszeg (Uberkovich 1978c). A Dél-Dunántúlon is megfogtam: Gilvánfán (Uberkovich 1972) és a Barcsi Ösborókásban (Uberkovich 1976a). Rézbányai (1973) Fenyőfőn, Jablonkay (1965, 1974) a Bükkben (Rakottyás illetve Ostorosi rét) fogta. Egyetlen alföldi adata Debrecen. Lygris mellinata F. Magyarországon gyors recens terjedése figyelhető meg, mint ahogy azt már Kovács (1971) is megállapította. Ö még csak északi, északnyugati előfordulási adatait említi (Sopron, Sopronhorpács, Pápa, Sümeg, Szombathely, Keszthely, Várgesztes, Baj, Pacsa, Hegyeshalom, Farkasgyepű, Szentendre, Szentpéterfölde, Börzsöny-hegység). Rézbányai (1973) a Bakony két pontján gyűjtötte (Somhegy, Fenyőfő). A Nyugat-Dunántúlon több új helyről került elő: Szalafő, Öriszentpéter, Magyarszombatfa, Vasvár, Sárvár, Celldömölk (Uberkovich 1978c). Fazekas (1976) Komlón fogta, így tehát a Dél-Dunántúl meghódítása is megkezdődött. Eddigi egyetlen barcsi példányát a középrigóci szakiskola mellett működő csapda fogta meg 1977. VI. 7-én. Eddig ismert lelőhelyeinek térképét mutatja a 35. ábra. Acasis viretata Hbn. Először Szent-Ivány (1944) említi hazánkból (BudapestCsillebérc), Kovács (1958) már fóti és kaposvári előfordulásáról is ír. A DélDunántúlon Sellye, Gilvánfa, Kisvaszar környékén és a Barcsi ösborókásban fogtam eddig (Uberkovich 1972, 1976a, 1977b), sőt újabban gyűjtöttük Kisdobszán is. Az országos fénycsapdahálózat Tompán is fogta. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében vannak példányok Budaőrsről, Fenyőfőről és Tolnáról is. Szabóky Cs. (szóbeli közlése) szerint Nyírádon is előfordul. Plemyria bicolorata Hufn. Égeren élő ritka araszolólepkénk, amelynek Kovács (1953) még csak 4 lelőhelyét adja meg: Sopron, Kőszeg, Magyaróvár, Kaposvár. T alios (1959) Szakonyfaluból, Rézbányai (1973) a Bakonyból, Uberkovich (1972, 96
