Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Dévai G.: A Barcsi Ősborókás két ritka szitakötőjének (Cordulia aeneaturfosa és Epitheca bimaculata) chorológiai-ökológiai sajátosságai. - Die chorologisch-ökologischen Eigenschaften zweier seltener Libellen-Arten (Cordulia aeneaturfosa und Epitheca bimaculata) des Barcser Urwacholdergebietes.

áz alámerült hínárnövényzet között is. Az imágók nappal, elsősorban derűit, napfényes időben a déli órákban aktívak, bár gyakran borult időben, késő délután, sőt napnyugtakor is lehet repülő példányokat megfigyelni, főleg amint rovarokra (kérészekre, tegzesekre, szúnyogokra, árvaszúnyogokra, legyekre) vadásznak. A hímek igen élénkek, többnyire a vizek környékén tartózkodnak, a nyíltvíz, a hínaras, vagy esetleg a vízpartokat kísérő nyílt, füves területek fölött repülnek. Legjellemzőbb tartózkodási helyük a vízpartokat szegélyező mocsári növényzet és a nyíltvíz közé ékelődő 5-10 m széles hínaras sáv fölötti légtér. A nőstények általában kevésbé aktívak, a vízpartokat rendszerint csak párzás idején keresik fel, egyébként a környező erdőkben és cserjésekben tanyáznak, táplálékukat is az itt repülő rovarok közül zsákmányolják. A Cordulia aeneaturfosa imágóinak repülése gyors, kitartó és rendkívül jellegzetes. Repülés közben testük vízszintes helyzetű, potrohúkat ívesen enyhén behajlítják. Hirtelen nekiiramodással a másodperc tört része alatt 1-2 m hosszú szakaszokat repülnek, majd hirtelen megállnak, s szárnyaikat rendkívül gyorsan mozgatva egy helyben lebegnek, „szitálnak". Gyakran hosszabb ideig, akár néhány percig is egy helyben maradnak, máskor kisebb megszakításokkal folyton tovább repülnek. Röppályájuk hossza általában 10-40 m és többnyire nem egyenes vonalú, hanem hosszan elnyújtott ellipszisre emlékeztető. Általában mindig valamilyen sima felület (nyíltvíz, hínaras, rét, legelő) fölött röpködnek, attól 40-60 cm távolságban. Magasabbra csak ritkán, főleg táplálékszerzés céljából csapnak fel, de közvetlenül a zsákmány megragadása után visszatérnek eredeti röppályájukra. Zsákmányukat kevés kivétellel repülés közben fogyasztják el. Ha egy másik fajtársuk megközelíti vagy keresztezi röppályájukat, azonnal a nyomába erednek, üldözését azonban hamar abbahagyják és visszatérnek eredeti helyükre. Jó és kitartó repülők lévén viszonylag ritkán ülnek le. A rövid pihenők idejére a vizek környékét nem is hagyják el, rendszerint a parti szegélynövényzetre (nád, káka, sás, gyékény, harmatkása, békabuzQgány szárára és leveleire, fűz- és nyárbokrok ágaira) ülnek le, többnyire néhány másodpercre, esetleg egy-két percre. Késő délután vagy tartós borultság esetén azonban már eltávolodnak a víztől és a környező cserjésekbe, erdőkbe húzódnak vissza, ahol rendszerint a lombkoronaszintben telepszenek le. A Cordulia aeneaturfosa szaporodása igen jellegzetes. A peték beérése után a nőstények is felkeresik a vízpartokat. Párzásukat szinte minden esetben a hím és a nőstény vad és gyakran hosszas kergetőzése előzi meg, miközben többször összeössze csapnak. A „nászrepülés" végét ,,párzási-kerék"-ké való összekapcsolódásuk jelzi. Ennek a pozíciónak a felvétele után hirtelen eltávolodnak a víztől, de nem repülnek messzire, hanem általában a közeli fák, bokrok ágaira, leveleire telepszenek le, olykor 3-5 m magasan a föld felszíne fölött. Néhány percig ilyen helyzetben maradnak, s közben megtörténik a megtermékenyítés. Ezután szétválnak, a hím visszatér a vízhez és tovább köröz röppályáján, a nőstény pedig.megkezdi a tojások lerakását. A tojásrakás szinte kivétel nélkül a mederszegélyi magasnövésű mocsári növényzet (nád, káka, sás, gyékény, harmatkása, békabuzogány állományok) sűrűjében történik, valószínűleg azért, hogy a hímek ne zavarhassák a nőstényt a tojásrakásban. A nőstény 10-20 cm-rel a víz felszíne fölött berepül a növények közé, lebegni kezd a levegőben, majd potroha végét gyors mozdulatokkal 2-4 másodpercenként a vízbe meríti, s közben egy-egy tojáscsomó leválik a tojócső végéről. A tojásait rakó nőstény - annak ellenére, hogy rendszerint nem kerül a szemünk elé - könnyen megtalálható, hiszen billegő repülése közben szárnyai hozzá-hozzá érnek a növényekhez, azaz a tojásrakást csaknem mindig jellegzetes „sercegő" hang kíséri. Egy-egy tojáscsomóban rendszerint 20-30 megtermékenyített petesejt 6 81