Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Dévai G.: A Barcsi Ősborókás két ritka szitakötőjének (Cordulia aeneaturfosa és Epitheca bimaculata) chorológiai-ökológiai sajátosságai. - Die chorologisch-ökologischen Eigenschaften zweier seltener Libellen-Arten (Cordulia aeneaturfosa und Epitheca bimaculata) des Barcser Urwacholdergebietes.

/. ábra. A Cordulia aeneaturjosa aeneaturfosa Förster, içoz és az Epitheca bimaculata bimaculata {Charpentier, 1825) vázlatos elterjedési térképe lataim tanúsága szerint az igen korán kibújó fajok egyike, a lárvák zöme általában április vége és május közepe között alakul át. Tömeges kibújásának időszaka rövid, rendszerint csak néhány (3-8) nap. A lárvák fejlődési idejében, s így felbukkanásában is olykor jelentős különbségek lehetnek. A gyorsabb fejlődésű példányok kedvező időjárási körülmények között - akár április első felében és kibújhatnak, a lassúbb fejlődésűek viszont június végén, sőt július elején is átalakulhatnak. Az imágók repülési ideje rendkívül hosszú, 157 nap. A hazai gyűjtési adatok szerint a IV-VIII. hónapokban repülnek, a legelső példányokat eddig április 5-én, a legutolsókat pedig szeptember 8-án gyűjtötték. Egyedeik élettartama általában 4-6 hét. Mindezek alapján az imágók gyűjtésére - különösen mennyiségi felvételezésére - június első fele, elsősorban a június 5-10. közötti időszak ajánlható. A Cordulia aeneaturfosa elsősorban az olyan nagyobb nyílt vízfelületű, mélyebb állóvizek (tavak, kopolyák, tócsák, lápok) jellemző szitakötője, amelynek vize tiszta, medre jó vízutánpótlású vagy rendszeresen átöblítődő, feneke homokos-iszapos, partjait pedig dús mocsári növényzet, ill. hínaras szegélyezi. Hazánkban az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a nagyobb folyóinkat (Duna, Tisza, Dráva, Bodrog) kísérő hullárhtéri morotvák, ill. alföldi, hegy- és dombvidéki kopolyák, völgyzárógátas tározók és halastavak egyik jellegzetes szitakötő faja. A Cordulia aeneaturfosa lárvája rendszerint a mederfenéken, s annak is többnyire a mélyebb részein tartózkodik, s az itt élő férgekkel, rákokkal, rovarlárvákkal táplálkozik. Hosszú lábaival gyorsan és ügyesen mozog a laza üledék felszínén, sőt 80