Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Dévai G. – D. Kurucz M.: A Barcsi Ősborókás szitakötő (Odonata) faunája. - Die Odonatenfauna des Barcser Urwacholdergebietes.

Csaknem ugyanilyen élesen elkülönül egymástól az öt víztér az Anisoptera fauna összetétele alapján is az 1976. V. 31-VI. 6. között szintén közel azonos időpontban (12-13 ora tájban) végzett felmérések adatainak tanúsága szerint: a Totyogóra a Leucorrhinia pectoralis és a hibsllula quadrimaculata, a Potonyi-rétre a Libelulla quadrimaculata és a L. depressa, a Rigóci-halastavakra a Libelulla quadrimaculata és a Cordulia aeneaturfosa, a Tiva-tavakra a Libelulla quadrimaculata és a Leucorrhinia pectoralis, a Vöröspartra pedig a Cordulia aeneaturfosa dominanciája volt jellemző (4. ábra). Ezek az eredmények, valamint a gyűjtőmunka összesített adatai arra engednek következtetni, hogy a Barcsi Ösborókás különböző habitusú biotópjai igen alkalmasak a populációdinamikai és taxacönológiai vizsgálatokra, ill. ezek eredményei alapján a szitakötőkkel történő biotóp-jellemzések lehetőségeinek feltárására. További munkánk során ezért figyelmünket főleg az ilyen célkitűzésű kutatásokra szeretnénk összpontosítani. Végül kedves kötelességünknek érezzük, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik munkánkhoz segítséget nyújtottak. A Janus Pannonius Múzeum vezetőségének, személy szerint elsősorban dr. Hárs Éva igazgatónak, dr Vass Anna osztályvezetőnek és dr. Uherkovich Ákos tudományos titkárnak a vizsgálati feltételek megteremtéséért tartozunk hálás köszönettel. Szabó Imre tájvédelmi körzetvezetőnek, Forró István és András Ernő természetvédelmi őröknek, ill. Strasszer Lajos halászati felelősnek gyűjtőmunkánk önzetlen támogatásáért vagyunk hálásak. Dr. Varga Zoltán egyetemi docensnek hasznos tanácsaiért és az állatföldrajzi kérdések megvitatásáért mondunk köszönetet. IRODALOM Aguesse, P. (196S): Les Odonates de l'Europe Occidentale, du Nord de l'Afrique et des Iles Atlantiques, in: Faune de l'Europe et du Bassin Méditerranéen 4. Masson et Cie Éditeurs, Paris, pp. 258. Benedek P. (1965): Adatok a Tapolca patak és környéke rovarfaunájához III. Odonata IL Fol. Ent. Hung, i S, 39-75. Concï, C.-Nielsen, С (1956): Odonata. in: Fauna d'Italia I. Edizioni Caldcrini, Bologna, pp. X. -f 298., PL 1. Corbet, Ph. S.-Longfield, С.-Moore. N. W. (i960): Dragonflies. Collins, London, pp. XII. + 2б

°Dévai Су. (1976a): Az Északkeleti-Alföld szitakötő (Odonata) faunájának elemzése. Acta *Biol. Debrecina 13, Suppl. 1, 93-118. Dévai Gy. (1976b): A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna chorológiai vizsgálata. Acta Bio!. Debrecina 13, Suppl. i, 119-157. Dévai Gy. (1976c): A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna fcnológiai vizsgálata. Acta Biol. Debrecina 13, Suppl. 1. 159-10$. Dévai Gy. (1977): A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nomenklatúrái revíziója. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977. Dévai Gy.-Bodnárné Pálosi G.-Benedek P. (1976); A szitakötök (Odonata) magyarországi előfordulási adatainak elemzése. Acta Biol. Debrecina 13, Suppl. íjj 9-02. de Latiin, G. (1967): Grundriss der Zoogeographie. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena, pp. 602. May, E. (1933): Libellen oder Wasserjungfern (Odonata). in: Die Tierwelt Deutschlands 27. Verlag von Gustav Fischer, Jena, pp. IV. -j- I2

4Ris, F. (1909): Odonata. in: Die Süsswasserfauna Deutschlands 9. Verlag von Gustav Fischer, Jena, pp. 67. Robert, P. A. (1959): Die Libellen (Odonaten). Kümmerly und Frey, Geographischer Verlag, Bern, pp. 404. Schiemenz, H. (1953): Die Libellen unserer Heimat. Urania-Verlag, Jena, pp. 154Schmidt, E. (1929): Odonata. in: Die Tierwelt Mitteleuropas IVfi'IV. Verlag von Quelle und Meyer, Leipzig, pp. 66. Újhelyi S. (1957): Szitakötők - Odonata. in: Fauna Hungáriáé V/6. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 44. Varga, Z. (1975): Geographische Isolation und Subspeziation bei den Hochgebirgslepidopteren der Balkanhalbinsel, Acta Entomol. Jugosl. 11/1-2, 5-40. 74